Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-04-24 / 17. szám

Moszkvában a szovjet parlament két házának együttes ülésén egyhangúlag Konsztantyin Csernyenkót, az SZKP KB főtitkárát választották meg a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökévé. Beszédében Csemyenko köszönetét mondott a képviselőknek a bizalomért, majd így folytatta: „Teljes mértékben átérzem azt az óriási felelősséget. amellyel napjainkban az ezzel a tisztséggel összefüggő kötelességek teljesítése jár. Ma minden eddiginél nagyobb szükség van a körültekintő, alaposan átgondolt döntésekre és a pontos szervező munkára, hogy lényegesen növeljük a gazdaság hatékonyságát, és ennek alapján állandóan javítsuk minden szovjet polgár életkörülményeit. A külpolitika állandó aktivitást, kitartást és következetességet igényel az ésszerű megállapodások eléréséhez vezető utak keresésében. E politika célja a nemzetközi feszültség enyhítése, biztonságunk és állami érdekeink garantálása és a béke megvédése az egész világon. (...) Úgy gondolom, helyes lesz, ha az SZKP XXVI. kongresszusának és a központi bizottság következő üléseinek határozataival összhangban a közeljövőre a következő fő feladatot tűzzük ki: Következetesen arra fogunk törekedni, hogy a tanácsok teljes mértékben éljenek alkotmányos jogaikkal, s hogy a néphatalomnak e szervei biztosítsák a dolgozók legaktívabb, legöntudatosabb és legkezdeményezőbb részvételét a népgazdaság, a társadalom és az állam valamennyi ügyének irányításában."

Konsztantyin Csernyenko végezetül kifejezte meggyőződését, hogy a párt és az egész szovjet nép az elkövetkező időszakban további sikereket ér el a gazdaság és a kultúra fejlesztésében, a szovjet emberek életszínvonala emelésében és a béke megszilárdításában.

Konsztantyin Csernyenko javaslatára a Legfelsőbb Tanács ismét Nyikolaj Tyihonovot nevezte ki a Minisztertanács elnökévé.

A két kamara önálló ülésén választotta meg Avguszt Vosszt a Nemzeti Tanács és Lev Tolkunovot a Szövetségi Tanács elnökévé.

Szófiai kiállításunk

A Csehszlovák Kulturális és Információs Központ rendezésében Bulgária fővárosában. Szófiában március 27-én kiállítás nyílt a Cseh és a Szlovákiai Nőszövetség kiadóvállalatai — a MONA és a ZIVENA — kiadásában megjelenő lapok fényképanyagából. A felvételek a csehszlovákiai nőket ábrázolják az élet minden területén végzett tevékenységük közben, munkahelyükön, a családban, gyermeknevelés közben, közéleti tevékenységben és társadalmi munkában, pihenéskor, üdüléskor, tanulás közben, az élet ünnepélyes pillanataiban, a békéért folytatott küzdelemben.

A kiállítás megnyitásán jelen vo,lt

vendéglátónk, a Bolgár Nőtanács alelnöke, aki méltatta nőlapjainknak a dolgozó nők élet- és munkakörülményeinek javításáért végzett tevékenységét. Kiadóvállalatainkat Sárka Helmichová, a Vlasta főszerkesztő-helyettese és Elena Girethová, a Dievőa vezető szerkesztője képviselte a megnyitón, valamint a kiállítás alkalmával rendezett sajtótájékoztatókon, ahol ismertették nőszövetségünk céljait, eredményeit, beszámoltak a kongresszusaink előtti előkészületekről, nőlapjaink és a bolgár nőlapok együttműködéséről a szocialista társadalomban élő nők életszínvonalának állandó javítása érdekében.

A kiállítás nagy érdeklődést és elismerést váltott ki a látogatók körében, és örömmel vettük tudomásul, hogy eljut Bulgária valamennyi járásába, s ezáltal a bolgár nők betekintést nyerhetnek a csehszlovákiai nők életébe, megismerhetik törekvéseiket, melyekben a sajátjukéval sok közös vonást fedezhetnek fel.

Az Egyesült Államokban az idei év — elnökválasztási év. Ki hinné, hogy ezt a fontos politikai eseményt nemcsak a dollármilliók dúcolják alá. hanem a szerencse vak istenasszonyát is meg kell környékezni, így például mind a két nagy pártnak van szerencsét hozó kabalája — a Demokrata Párté az elefánt, a Republikánus Párté pedig a csacsi. S ha már a pártoknak van szerencseállata, az elnökválasztásnak is megvan a maga babonája: úgy szól a fáma, hogy az lesz az elnök, aki az elő-, ha úgy tetszik, a próbaválasztásokon Massachusettes államban győz... (Mi tagadás kíváncsian lestem a híreket, és némi aggodalommal, nehogy John Glenn űrhajós, demokrata párti szenátor s pártjának egyik

Az elefánt hátán

jelöltje, legyen nyertes Massachusettesben. Nos, nemcsak ott nem nyert, de másutt se nagyon, úgyhogy nem látta érdemesnek kötni az ebet a karóhoz, és visszalépett az elnökjelöltségtől. Lehet, hogy Amerika szerencséjére. A világ egyik legnagyobb és legfejlettebb országában a színész után a bigottan vallásos űrhajós aligha váltaná be a hozzá fűzött reményeket.)

Ki győzött Massachusettesben? Új név, új arc, és új, meglehetősen vonzó ígéretek. Aki adja: Gary Hart, Colorado állam negyvenhét éves szenátora, a másik demokrata párti, jó esélyekkel induló Walter Mondale és természetesen a magát újra jelöltetett Ronald Reagan. úgy tűnik, legerősebb ellenfele. Gary Hart 1936-ban született Kansas államban. A Yale egyetemen teológiát kezdett tanulni, de átlépett a jogra, amelynek befejezése után ügyvédi gyakorlatot folytatott Denverben. Innen Washingtonba ment, minisztériumi hivatalnok lett. Harminchárom éves, amikor bekerül a választási kampány gépezetébe: George McGovern elöválasztási kampánya irányításában vesz részt, 1972-ben ezt a McGovemt győzte le Richard Nixon. Azokat a politikai tapasztalatokat, amelyeket Gary Hart így szerzett, két év múlva gyümölcsöztette: Colorado állam képviselőjeként a szenátus tagja lesz. A Demokrata Párton belül a „centrumhoz" sorolják. Eddigi elöválasztási győzelmeit részben annak tudják be, hogy sikerül megtestesítenie azt az „új" embert, olyan „9j" ideálokat, amelyeket az amerikaiak sem James Cartertől, sem Ronald Reagantól nem kaptak meg. és amire ugyancsak ki vannak éhezve.

Pedig Gary Hart nem is ígért túl sokat, de a keveset is rokonszenvesen tálalja. Természetesen az első helyen szerepelnek a belpolitikai, mindenekelőtt a gazdasági és a szociális kérdések. Rendezni az ország szénáját, megállítani az inflációt, csökkenteni a munkanélküliséget, visszakerekíteni a megnyirbált szociális programokat stb. Persze, bennünket itt Európában leginkább az érdekel, hogy a „massachusettesi győző" milyen külpolitikát fog folytatni. Gary Hart e téren kilátásba helyezte a Salt—II esetleges ratifikálását, a hadikiadások csökkentését s jóllehet az MX-rakéták hadrendbe állítását ellenzi, de az első atomcsapás „jogáról" ö sem mond le. Persze, az öröm — hogy Gary Hart személyében igazi politikus kerül a Fehér Házba — még korai. Hiszen, mint ahogy a tévé egyik hírmagyarázója megjegyezte, ő maga is csak ígéret...-eg-LANG ÉVA