Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-04-24 / 17. szám
TUDÓSÍTÁSOK Kertészbrigád Sok asszony dolgozik a galsai (Holisa) Május 1-e társított egységes földművesszövetkezetben. Legtöbbjük a 42 hektáros zöldségkertészetben végzi munkáját. A vetőmagból palántát nevelnek, kiültetik, gondozzák, öntözik, trágyázzák, kapálják, majd betakarítják a termést. Mindezt túlnyomó részben kézzel végzik, mivel a szövetkezetben még nem kielégítő a zöldségtermesztés gépesítése. 1974-ben, tehát tíz éve alakult meg a szövetkezetben az asszonyok első szocialista brigádja. Nyolc tagja volt. A brigád még ma is létezik, munkáját az utóbbi években Hanoríková Mária mérnök irányítja, aki egyben a zöldségtermesztési részleg vezetője is. A brigádtagok alkotják a kertészetben dolgozók magvát, nekik köszönhető, hogy a galsai szövetkezet egész évben több tonna jó minőségű zöldséggel látja el járásunkat. A nyári időszakban naponta 40—50 tonna zöldségfélét osztályoznak, mérnek és készítenek el szállításra a dolgos asszonyok. Az értékes fűszerpaprikából átlagban 12—13 tonnát, hagymából ugyancsak 12 tonnát termesztenek és takarítanak be az idénymunkások segítségével. A szövetkezetek X. országos kongresszusa és az SZNF 40. évfordulója tiszteletére kötelezettséget vállaltak a brigád tagjai, hogy idén személyenként két mázsa zöldséggel termelnek majd többet. Hanoríková Mária elégedett a brigád munkájával, a tagok szorgalmával, s szavaiból kiderül, hogy a brigád tagjaira mindig lehet számítani. A legjobb dolgozók: Czakó Mária, Brózman Katalin, Molnár Magda, Michalik Katalin és Trizna Katalin. Czakó Mária és Trizna Katalin sokszor még a munkaidő után is ott maradnak a fóliasátor alatt vagy az üvegházban, s bizony gyakran előfordul, hogy később mennek haza. mint többi társuk. Czakó Máriát idén az a megtiszteltetés érte, hogy a nőnap alkalmából tagja volt annak a küldöttségnek, amelyet Prágában a köztársasági elnök fogadott. Csák István „Hasznát vettem a takarékosságnak" A múltkor hallottam, amint két asszony beszélget. Az egyik ezt mondta: „A mi családunk beosztott minden fillért, így korán megszoktam a takarékoskodást. Férjemmel hosszú éveken keresztül először az üzemben takarékoskodtunk, most pedig a nyugdíjasok takarékoskodásába kapcsolódtunk be. De takarékoskodnak a lányaink, sőt a két unokánk is!" Amikor elindult, a nyomába eredtem, s így nemsokára megtudtam, hogy a fenti szavakat Kanovská Lívia mondta, aki az érsekújvári (Nővé Zámky) Novodev ipari szövetkezet bérelszámolója, s egyben az Állami Takarékpénztár járási fiókjának üzemi bizalmija. Munkahelyén hozzá fordulhatnak a takarékoskodni kívánók. Kanovská Lívia 10 esztendeje végzi ezt a munkát, s ez idő alatt 350 fiatalt szervezett be a fiatalok takarékoskodásába. A takarékossági bizalmik szocialista versenyében a járásban többször is első lett. Két éve, amikor megindult a nyugdíjasok takarékoskodása, ő volt az üzemből az első jelentkező, s munkatársai közül is sokat meggyőzött a takarékoskodás e formájának hasznosságáról. Kanovská Lívia így fejezte be beszélgetésünket: „Kislány koromtól takarékoskodom, s ennek csak hasznát vettem az életben. Hiszen fontos dolog a családban, hogy a kereset ne „ússzon el". S a takarékos ember nem pazarol fölöslegesen, be tudja osztani a pénzt úgy, hogy családtagjai közül senkinek se legyen oka panaszra." Kép és szöveg: Hofer Lajos Vidámságot lopni hétköznapjaikba Padanyban (Padári) a hagyományokhoz híven ez évben is megrendezték a hetven éven felüli lakosok találkozóját. E kedves ünnepséget a hnb mellett működő szociális bizottság, a polgári ügyek testületé, a Vöröskereszt és az SZNSZ helyi szervezeteinek tevékeny tagjai szervezték meg, s a műsorban szereplők is kitettek magukért. A munkában megfáradt idős embereket először az ifjúsági szervezet tagjai köszöntötték szép szavalattal. Horváth Ottónak, a hnb elnökének megható ünnepi beszéde után Sípos Emö, a komáromi (Komámo) MATESZ színművésze szórakoztatta vidám műsorával az egybegyűlteket. Falunk idős lakói nagy tapssal jutalmazták a művészt, aki színes műsorával igyekezett derűt, vidámságot lopni hétköznapjaikba. A megjelent ötven nyugdíjas közül a nyolcvannyolc éves özv. László Benőné volt a legidősebb, aki még mindig jó egészségnek örvend. A sütemények és a tea elfogyasztása után a csekély ajándékok átadása következett, majd az ünnepélyes találkozó meghitt beszélgetéssel ért véget. Vígh Viola Fényképezte: Rásó László Harc a békéért Nagy megtiszteltetés ért bennünket tavaly, amikor a világ valamennyi részéről a mi hazánkba sereglett a békéért, az életért, az atomháború ellen a nagy nyilvánosság előtt síkraszállók küldöttsége. Egy csoportjuk a Kassa-vidéki (Kosice-vidiek) járásba is ellátogatott. Voltak a mecenzéfi (Medzev) Strojsmalt üzemben, a szociális szolgáltatások járási központjában Jászón (Jasov), Szepsiben (Moldava nad Bodvou), és a hazaikkal közösen részt vettek a canai népgyülésen is. Az utóbbi hónapokban korra és nemre való tekintet nélkül mindenki arról beszél, hogyan lehetne megakadályozni a háborút. Egyetlen olyan emberrel sem találkoztam még eddig, aki azt mondta volna, hogy a nézeteltéréseket háborúval kell megoldani. Ellenkezőleg — a tárgyalások és a megegyezés szükségessége mellett foglal állást minden józan gondolkodású ember. Nem túlzók, amikor azt mondom, hogy Ronald Reagan képének megjelenése a televízióban mindannyiunkban ellenszenvet vált ki... Békét akarunk. Mindent megteszünk az élet, a fennmaradás érdekében. Mégis sokan kérdezik: hogyan, milyen eszközökkel harcoljunk mi, „civilek" a békéért ? Válaszként íme néhány példa: A Kassa-vidéki járás lakosai magukévá tették a „termelj ma többet, mint tegnap, holnap többet, mint ma, takarékoskodj az idővel, az anyaggal s minden egyéb eszközzel" jelszót s mint azt a mezőgazdasági vállalatok példája is bizonyítja, kisebb-nagyobb sikerrel a gyakorlatban is alkalmazzák. Példaként a Csécsi (Cecejovce) Efsz említhető, ahol egy liter tejet 3,47 koronáért termelnek, a kecerovceiben 6,22 koronáért; egy kiló marhahúst 15,96 koronáért, a szinai, kehnyeci és migléci (Hranicná p. H.) 32,78 koronáért. Ugyancsak különböző ráfordítással termel a vendégi, horváti és tomaújfalui (Nová Bodva) efsz és a kassai (Kosice) állami gazdaság. Az előbbi egy kiló sertéshúst 12,31 koronáért, a utóbbi 21,49 koronáért termel. Mindez azt bizonyítja, hogy a ráfordításokat tovább lehet csökkenteni, s ha ez mindenhol sikerülne, tovább erősödne gazdaságunk, s ezzel méltóképpen járulnánk hozzá a béke megvédéséhez. De nagy tartalékaink vannak az értékesítés területén is. A canai szövetkezet egy liter tejet 4 koronáért értékesít, a szinai csak 3,42 koronáért. A Nizná Mysla-i Efsz a marhahús kilóját 23,80 koronáért, a magyarbődi (Bidovce) szövetkezet csupán 21,41 koronáért adja el. Hasonló a helyzet egyéb termékek értékesítésénél is. A béke harcosai azok a kiváló dolgozók is, akik munkájuk során csúcsteljesítményt érnek el. A Buzitai (Buzica) Efsz kamáróci (Komarovce) gazdaságában a Péter Jolán által vezetett bronz fokozatos szocialista brigád tagjai például naponta tehenenként átlag 11,3 liter tejet fejnek a gondjukra bízott 252 tehéntől. A Nizny Klatov-i szövetkezetben Marta Rusnáková nyolctagú brigádja 217 üsző tervezett napi súlygyarapodását teljesítette túl, miközben az egy napra tervezett egy kiló abraktakarmány helyett csupán 41 dekagrammot használtak fel üszőnként. A rozhanovcei szövetkezetben Paulina Bruníková brigádja a hízómarhák minden egyes kilónyi súlygyarapodásánál 27 deka abrakot takarított meg. Példának, úgy hiszem, ennyi is elég. S bár tudom, hogy a békeharcosok gazdaságunk minden ágazatában megtalálhatók, azért még mindig nincsenek anynyian, hogy ne lenne szükség a hozzájuk csatlakozókra. Jó munkát végezni, a tegnap elért eredményekbe nem belenyugodni nemcsak kötelességünk, érdekünk is. Ezt tehetjük a békéért. Iván Sándor (nőT)
