Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-04-17 / 16. szám
LU N LU (/) LU y HÍMES TOJÁSOK Fényképezte: Könözsi István A Zoboralján a húsvéti hímes tojást nagypéntek délutánján viaszba mártott hímzővel írják, és piros börzsönnyel festik — olvasom a mintegy 400 hímestojás-mintát tartalmazó kézírásos mintakönyvben, amelyből összesen 19 példány készült még 1964-ben Gímesen (Jelenec) Lipcsey Gyuláné tanítónő ifjú gyűjtőinek jóvoltából. A tizenkilenc hímzett vászonkötésű könyvből ma hármat őriznek Lipcseyék Hegyétén (Kútniky), elkerülve azóta a Zoboraljáról. A többi tizenhat szétszóródott a világban. Egyet a budapesti Néprajzi Múzeumban őriznek, egyre Kodály Zoltán hagyatékában bukkanhatna talán a kutató. Mert Kodály Zoltánnak is küldtek egy példányt a gímesi honismereti kör tagjai. Kodály levelét, amelyben megköszöni a kedves ajándékot, s a még élő zoboralji népszokások, a Szent Ivánnapi tűzgyújtás, a viselet és a népdalok felöl érdeklődik, buzdítva a gimesi gyerekeket a további gyűjtésre, ma is őrzik Lipcseyék a megmaradt három mintakönyvvel együtt. A mintakönyv teljességre törekszik, Gímesről, Lédecről (Ladice), Kolonból (Kolinany), Zséréről (Zirany), Kálazról (Klasov), Csehiből (Cechynce), Gerencsérből (Hrnciarovce), Csitárból (Stitáre), Pogrányból (Pohranice), Bodakról (Obdokovce), Menyhéről (Mechince) gyűjti össze a hímes tojások díszítményeit. Minden gyerek az általa gyűjtött mintát bele is rajzolta a mintakönyvébe, pontosabban viasszal megírta rajzlapon, megfestette, majd a viaszt ledörzsölte, hogy alatta a díszítmény kirajzolódjon, és a kivágott tojásalakot beragasztotta a könyvbe. Melléírták a gyűjtés helyét, a gyűjtő nevét és a tojáshím készítője szerinti elnevezését is. S ezzel a gyerekek olyan munkát végeztek, amely ma pótolhatatlan értéket jelent. A legszebb, legrégibb díszítmények — amelyeknél a tojás mezőkre osztott a hosszanti és az oldalsó felezővonalakkal — a gereblyés, az ördögvillás, a csibelábas, a négyágú taliga és a hasonlóak. Az újabb, már fellazult díszítményeknél, mint az ibolyás, a vadvirágos, a kerítéses, a könyves, a templomos, már nincs mezőkre osztva a felület, hanem egy vagy két minta terpeszkedik az egész tojáson. A húsvéti hímes tojás ma már puszta ajándéktárgy. Azt a jelentéstöbbletet, amelyet a tojás, mint a megújuló természet, az ébredő élet önmagában is hordozott, s rajta a bajelhárító mágikus jelek — mint a villa, a gereblye — mondanivalóját ma már nem értjük. Az efféle tudás a mai emberből kihullott. A díszítmény önmagáért való. Mégis szívesen foglalkozunk ilyenkor húsvét táján tojásfestéssel. Az írott tojás technikája, amelyet a Zoboralján is ismertek, a textil batikolásával azonos. Mindkettőnél viaszlevonásos eljárást alkalmazunk. A mintákat viasszal rajzoljuk rá a tojásra, majd festékben áztatjuk, végül a fellazult viaszt puha ronggyal letöröljük róla. A színes tojáson élesen kirajzolódik a minta, melyet a viasz védett meg a festék színező hatásától. Forró, folyékony viasz, festék és íróka szükséges a tojásíráshoz. Az íróka egy faágacska, amelynek a behasított végébe réz- vagy alumíniumfólia csövecskét erősítünk, ezt mártogatjuk a forró viaszba. így Írunk vele. Legszebb színt a növényi festékek adnak, az almahéj, a zöld dió, a vörös vagy lila hagyma héjának főzete. A lencséből kék, a savanyú káposzta levéből sárga színű festőiét kapunk. KOCSIS ARANKA
