Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-10 / 2. szám
o co LU DC LU * y „A Sziriusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj ki mondja meg?" (Tóth Árpád: Lélektől lélekig) Figyelj! — Szóval Te voltál a „Társat keres" és az „Igényes" „Szeretnék rátalálni"-hirdető? — Igen. Kérem, ne nevessen ki, de egyszerűen képtelen vagyok ismerkedni. — Ezt hogyan érted? — Hát, ha mondjuk valahol megtetszik egy fiú, hogyan adjam a tudtára ? — Először is fogalmazzunk pontosabban: hol — valahol? Iskolába jársz, tanulsz még, vagy dolgozol? — Falun élek, városon dolgozom. — Tehát fiú a munkahelyeden, a lakhelyeden, vagy egyszerűen csak úgy a buszban, vonatban, diszkóban? — Mondjuk a diszkóban. .. vagyis a buszban. — Nem tartom hosszú életűeknek a diszkó- meg a buszismeretségeket. Rendszerint a külső benyomások alapján közelednek, kerülnek össze az itt ismerkedők, s egy-két találka, összefekvés után vége, érdektelenné válik a „kapcsolat". — De a munkahelyemen csupa lány meg asszony dolgozik. Otthon meg a barátnőim, a gyerekkoriak férjhez mentek, s most nincs senkim, akivel moziba mennék vagy akivel sétálnék. Egyedül menni valahová hülyeség, az ember csak kiborul. — Még nem mondtad, mi érdekel? — Szeretem a diszkót, a mozit meg olvasni. — Van a falutokban ifjúsági klub vagy valamilyen kulturális tevékenység? — Azt hiszem... De ott, úgy tudom, mindenféle előadások vannak. — Milyen gyakran jársz haza ? — Naponta. Egy óra oda, egy vissza. Még leginkább a velem buszozó srácokat ismerem. De azok csak vadulnak, söröznek vagy kártyáznak útközben. — Benézhetnél abba a klubba. Hátha van ott olyasmi, amit Te is szívesen csinálnál. Ének, tánc, amatőr színjátszás, vagy egyszerűen csak beszélgetni. — De mit mondjak, miért csak most? S egyedül? — Ott már nem lennél egyedül. S mondani annyit is elég, érdekel, amivel foglalkoznak, és hogy szeretnél segíteni. — Nem is tudom ... — Ismerkedni csak ott és olyanokkal érdemes, akikkel valami közös összeköti az embert. Akár munka^akár hobbi, akivel jó, s van miről beszélgetni. — S ha úgy látásból tetszik valaki? — Bizonytalan kimenetelű vállalkozás ilyennel ismerkedni, csak rövidebb „utazásra", „ingajáratra" szóló. — De ha mégis? — Gondold át, miért tetszik ? Mert barna, mint K a szupersztár, mert magas, mint Y filmszínész?... De becsületes, jó, megbízható-e, mi érdekli, mi a célja, mit akar az életben?... Először azt kellene kideríteni. S újra hangsúlyozom, mindenkit a környezetében kell megismerni ahhoz, hogy ei tudjuk dönteni, mit várhatunk tőle, hogy ő-e az, akit barátságunkra, sőt érzelmeinkre méltónak ítélünk. — Nem tudom, lesz-e bátorságom benézni abba a klubba... — De megpróbálod ? — Igen. És kösz.-he„Jóbarátok, rokonok karéja, halk zene, fény s virágok özön je: kicsiben a haza gyűlt köréd ma, hogy új fiát frissiben köszöntse." Változik a falu arca, s házasságkötő teremre még nem tellett. Kicsi ez a helyiség. A násznép be sem fér. Enyhe vigasz számukra, hogy a táblán néhány nap múlva megtekinthetik a felvételeket. Ilyenkor bizony nehéz dolga van a polgári ügyek testületé elnökének. Hogyan szervezze meg a műsort, hogy az szép, tartalmas, felejthetetlen legyen, ha csupán egy szavaiét és egy szólóénekest hívhat? A villanyorgona mellett egy kisebb énekkar is csak a névadókon férne el. Mindezzel számolni kell, majd úgy dolgozni, hogy az ünnep méltó legyen. Évente huszonnyolc-harminc esküvő, legalább ennyi névadó minden gyereknek külön'. Évente egyszer megrendezik az ezüst- és aranylakodalmat ünneplők köszöntését. Körülbelül negyven polgári temetést. És még sok egyebet. Tennivaló van elég. És ez mind társadalmi munka, hiszen szabad idejükben végzik... Molnár Gizella, a polgári ügyek testületének elnöke és Cservócs Mária anyakönywezető már egy hónapot kitevő szabadnapra tarthatnak igényt. Ha a testület szerepét tudatosítjuk, bizony, sürgető az az igény, hogy egy kétezer lakosú községben hivatásos dolgozó gondoskodjon az emberi élet, a család legbensöségesebb eseményeihez méltó társadalmi keretről, az alkalomhoz illő helyről. Akik a polgári ügyek testületének munkáját irányítják, több, az új módszereket ismertető tanfolyamot, összejövetelt igényelnének, ahol jó példával segítenék könnyűnek nem mondható munkájukat. Az üzemek részéről is több figyelmet érdemelnének ezek az ünnepek, mert nem teljesítik mindig dolgozóikkal szemben kötelességüket. Az efsz, a Bucina, és a Piéta képviselői ilyenkor adják át az ajándékot is. De rajtuk kívül bizony kevesen jelennek meg dolgozójuk életének jelentős ünnepein. Pedig szorosabb kapcsolatra lenne szükség. Az erkölcsi és anyagi támogatást az emberek társadalmi megbecsülését ilyenkor lehetne legjobban, legemlékezetesebben kifejezni. Ha a polgári ügyek testületé emberségünkhöz, társadalmi eszményeinkhez méltóbb ünnepekkel teheti majd szebbé családunk jelentős eseményeit, teljesebb lesz életünk, felejthetetlenebbek lesznek ünnepeink, frissebben élnek majd emlékezetünkben. M. Nagy László A szerző felvételei 1. Az aranylakodalmat megelőző percek Antalfiéknál. 2. Bojtos János pedagógus gyakran „ túlórázik" a hnb-n. » 3. Cservós Mária, Petrezsél Ilona, Molnár Gizella és Dimik Tibor. 3 (G. Szabó László) Szombat délelőtt. Két ember szénával megrakott kocsit tol. Megállnak. Otthagyják a rakományt az út közepén, és az út melletti hirdető-tájékoztató táblához sietnek. Nézegetik a képeket. Névadó, esküvő. Találgatnak, kik lehetnek ezek. Nem csoda, hogy nem ismerik a fiatal párt. Ipolynyék (Vinica) kétezer-száznál is több lakójával a járás legnagyobb községe, és a fiatalok bizony kevés időt töltenek itthon. Nincs, ami idekösse őket. Az üveg mögé rakott fotókat többen megnézik. A tábla előtt nyáron kitaposott fű, télen EMBERSÉGÜNKHÖZ MÉLTÓ ÜNNEPEK letaposott hó. Valóban hiányzanak a nevek. Csak a figyelmesebb, jó szemű érdeklődő tudhatja meg, hogy Jánoska Tibor és Fekete Margit esküvőjén „van jelen". A fényképész jóvoltából ugyanis olvasható az emlékkönyv egyik oldala. Petrezsél Ilona a kisbiró. Ő varázsolja barátságossá a jéghideg szertartási termet. Befűt, virágot tesz az asztalra. Vendég jön a házhoz. Tizenöt évvel ezelőtt a járásban ez a terem volt a legszebb. Ma egy divatját múlt falusi helyiség. Kellett művelődési ház is, üzlet is... \ (nőTy)
