Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-10 / 2. szám

I. 15-e a csehszlovák tüzérség napja

1919. I. 15-én gyilkolták meg Berlinben ellenforradalmár tisztek Kari Liebknechtet és Rosa Luxemburgot. Né metország Kommunista Pártjának megalapítóit.

1919. I. 15-én született Martin Luther King Nobel-békedijas néger lelkész, az USA-beli polgárjogi mozgalom egyik vezetője

1954. I. 16-án halt meg Mihajlovics Prisvin szovjet-orosz író és népdaltudós

I. 16-a a szociáldemokrata baloldal rubochóaí kongresszusának évfordulója

KÖNYV

A múló idő dalosa

Az ember életének változásai, az emlékké lett gyermekkor, a szerelem pillanatai, az évszakok kergetődzése, a természet tájórája, a sors kristályosodó eseményei. Bár első ránézésre teljesnek látszik a fenti felsorolás, Dénes György válogatott és új verseinek Hajnaltól alkonyig című gyűjteménye mégis több ennél. A közel kétszáz oldalon az ember örök metamorfózisát tárj^ elénk. Az ember egy életen át tartó öregedése. a tér és az idő, a változó anyag olyan témát adnak a költőnek, amelyről gondolkodva az életmű legszebb darabjait írja meg.

Dénes György költészetében a természet leírása, a befelé forduló ember védekező reflexei a tágabb világot, a történelem változásait, a társadalmi létet áttételesen tükrözik. A kötet módszeres szerkesztése nyomán összefogott ciklusok megmutatják azt a közeget, amely egyik legegyénibb költőnk mozgásterét adja. A gyalogút cimű az indulást, a szülőföldtől kapott útravalót örökíti át. A hajnali vallomás a költő bölcseletét, gondolatainak forrásait mutatja meg. Különösen fontos ebben a ciklusban a Négysorosok csokra, amelyben először kerültek egymás mellé önmagukban töredékesnek tűnő versek. Egy monumentális mozaik keletkezett így, amely Dénes György költészetének szintézisét kínálja. A Falat rögén a földnek cimű ciklusban a hetvenes években írt versek legjobb darabjait olvashatjuk. A témák nem cserélődtek, csupán a versek lettek egyre mívesebbek, gondolatilag mélyebbek.

Dénes György

l lajnaltól alkonyig

MtMh

'

A „paraszt Pán" dalai mégis megváltoztak, a múlt keresése, az idő siratása helyett egyre erőteljesebb a szélesebb látóhatár utáni vágy. Az Életünk íve ciklus első verseiben megvillantatja viszonyát a körülötte élőkhöz, s a szeretettek mellett lekicsinyel rohanó másokat. Riad, hogy fogy a nyelv, és benne fogyunk mi is. Kérdez, mintha csak azt várná kérdezzünk vissza, akár számon kérve tőle a keresett, de meg nem talált Időt. A Kenyér vagyok ciklus feltárja e költészet paradoxonait. Az elmúlás jaját, amely kikeleti madárénekké változik. A „csillagzatok hálóját", amelynek parányi csomóján „sütöttek kerek cipócskát". A „térdig szerelemben" sem megváltó csókokat. A csorbuló szót, amely nem apadó forrás, mert

„mások újra kezdték". Olyan ez a költészet, mint az alábbi sorok: „Majd meglátjuk /s megváltjuk magunk,/ ha egyáltalán megváltódhatunk." Nem véletlenül írja a Hiszek a hitben cimű versében: „A halálban is /az életet hiszem." így lehet ez a költészet a nemzetiségi lét paradoxona.

Dusza István

Játék és maszk

Ujváry Zoltán, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének tanszékvezető professzora, nem kis feladatra vállalkozott a „Játék és maszk" című háromkötetes munkájával. Megpróbálja eloszlatni azt a tévhitet, amely szerint a magyar népi kultúra nem rendelkezik olyan népi színjátszási hagyományokkal, hogy azokat általánosítani és egységbe foglalni lehetne.

Korábban, de még az ötvenes években is voltak olyan elméletek, amelyeknek képviselői — főleg irodalomtörténészek — néhány írott forrásra és gyér számú történeti adalékra támaszkodva sommás ítéletet hoztak, ami megtévesztő volt, és elterelte a figyelmet a népi színjátszás kutatásáról. És végül azt eredményezte, hogy hosszú időn át elmaradt e témakör kutatása, behatóbb vizsgálata.

„Jelentősebb eredményt csak a misztériumjátékok, a betlehemes játékok kutatása terén értek el. A vallási gyökerekből fakadó játékok azonban a magyar népi színjátszás ősi múltja, a hajdani középkori dramatikus szokáskör vizsgálatához nyilvánvalóan nem szolgálhattak alapul. Törmelékekből, apró adalékokból megkísérelték a honfoglaláskori, a középkori magyar színjátszást, maszkos alakoskodást rekonstruálni, miközben elfelejtkeztek a nép körében való helyszíni gyűjtésekről" — tudjuk meg a bevezetőben. Az említett hiányosságokat igyekezett pótolni a szerző, aki mintegy negyedszázada kutat e témakörben, s kutatását a magyar nyelvterület csaknem teljes egészére kiterjesztette.

Összehasonlító és elemző vizsgálatra is vállalkozik, amikor a szomszédos népek e témakörben feltárt eredményeit ismerteti. „A hasonlóságok, olykor a meglepő egyezések azonban nem jelentik a kulturális elemek átadásának és átvételének formális mechanizmusát. Azt azonban mindenképpen, hogy a magyarság is bekapcsolódott ebbe a kulturális körbe, amely e téren is az európaiság felé való sajátságos igazodást jelentette."

A három kötetnek, amely a Debreceni Bihari Múzeum kiadványsorozatában jelent meg, művelődéstörténeti értéke is figyelemre méltó.

D. Varga László

Tündérkaszinó

A kaszinó jelentése a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: „1. Az arisztokrácia és a polgárság zárt társasköre. {...) Ennek épülete. 2. Játékkaszinó ..." A tündérkaszinót ezek szerint nem az arisztokrácia és nem is a polgárság látogatja, hanem — lévén Meseország egyik jeles intézménye — a tündérek és a hozzájuk hasonló jóságos mesebeli lények találkozóhelye, no meg persze mindazoké, akik a játékot, a mesét, a fantázia kalandjait mindenekfölött kedvelik, függetlenül attól, hogy gyerekek vagy felnőttek, fiatalok vagy öregek az illetők. Az éppen elmúlt esztendő karácsonyi könyv- és lemezpiacának egyik újdonsága is egy ilyen tündérkaszinóba csábítja az érdeklődőt: a Tündérkaszinó cimű nagylemez készítői egyaránt gondoltak mindenkire — alsó és felső korhatár nélkül.

Az utóbbi esztendőkben — kezdve az 1977-es Regélőtől, Vitai Ildikó Mesebeli madár cimű lemezén és Halász Judit lemezein (Amikor én még kislány voltam. Kép a tükörben, Mákosrétes, Helikoffer) keresztül egészen a Tündérkaszinóig — örvendetesen megszaporodott azoknak a hanglemezeknek a száma, amelyek a magyar gyermekvers-irodalom vagy éppenséggel népköltészet legjobb és leghangulatosabb darabjait igényes zenei feldolgozásban juttatják el az óvodákba, iskolákba és családok tízezreibe. A Tündérkaszinó tizennégy dala a népköltészethez nyúl: gyermekdalok, lírai szépségű népdalok szólalnak meg rajta korszerű hangszerelésben, modern — rockosított — feldolgozásban. A lemez alcíme sem hirdet mást, mint rockzenét — gyerekeknek. S ez a fogalompárositás egyáltalán nem fából megálmodott vaskarika: a sejtelmes hangzásokkal megszólaló Egy boszorka van, a szellemes Én elmentem a vásárra, a jókedvű Hidló végén, padló végén, az ötletes Három szabólegények, vagy akár a szokatlan hangeffektusokból épülő S a te fejed akkora szövege és dallama új jelentésekkel és új hangzásokkal gazdagodott a rockosítás folytán. S a hanglemez készítésében közreműködő „csapat" — élén Eszményi Viktóriával, Mikó Istvánnal, Radványi Balázzsal, Németh Gáborral, Németh Alajossal, Gallai Péterrel és Móricz Mihállyal — dicséretére legyen mondva, hogy a Tündérkaszinó szellemet és lelket egyaránt felüditö anyagát minden tekintetben a lehető legtisztább forrásokból merítették.

Tóth László

Sztah király hajtóvadászata

Bizton tudom, hogy vannak kedvelői a rémfilmnek, rajongói Edgar Allan Poe-nak, tisztelői Alfred Hitchcocknak — hogy csak azok emlittessenek, akik e zsáner „boszorkánymesterei". És más is eszünkbe juthat nevük hallatán: a horrorok elengedhetetlen figurái, vérszívói, monszterei — Frankenstein, Drakula, dr. Caligari, a Psycho Normanje, Rosemary gyermeke és a többiek. Aki azonban ilyesmit vár Valerij Rubincsik szovjet rendező filmjétől, az csalódni fog. Nem úgy az, aki megelégszik a kisebb borzongásokkal, s azzal, hogy időnként szaporábban ver a pulzusa, vagy el-elakad a lélegzete. Mert mindezzel bizony szolgál Sztah király és csapata, mégpiedig a múlt század vége felé, Belorussziában.

Különös és megmagyarázhatatlan dolgok történnek egy omladozó, titokzatos nemesi kastélyban, a ház fiatal és szép asszonyával, Nagyezsdával, a Jankovszkij család utolsó sarjával. Élete érthetően csupa szorongás, hiszen háromszáz évre visszamenőleg egyetlen őse sem halt meg természetes halállal, mert akkor az egyik ös alattomosan meggyilkolta Sztah királyt. Sztah király és lovasai pedig kísértenek. Az egész vidéket rettegésben tartják, halált és pusztulást hoznak, felégetett házakat, feldúlt tájat hagynak maguk után.

Erre a helyre, ahol az emberek tudatlansága és bizonyos tekintetben megalapozott évszázados félelmei a meghatározók, teljesen véletlenül egy fiatal néprajzkutató (Borisz Plotnyikov) kerül, aki romantikus ihletettségében végül is úgy dönt, hogy felfedi a felfedhetőt és segít Nagyezsdán (Jelena Dimitrovova). A magyarázat sokáig várat magára; addig a pillanatig, amikor megbilincselve elvezetik a néprajzkutatót, aki felfedte a nagy csalást, a mulatozó urak unaloműző szórakozását.

Különös szerepe van a filmben a kamerának. Tatjana Loginova rendkívül árnyalt opieratőri munkája vetekszik a klasszikus horrorok fényképezési technikájával, sőt, helyenként érzékenyebben tapint a dolgokra. Az összhatásban nem elhanyagolható a film Írójának, Vlagyimir Korotkevicsnek szerepe sem. Meseszövése egyenrangú Poe-éval.

Friedrich Magda

Állandó tárlat

A XIX század elejétől kezdve Kassán (Kosice) kívül Eperjesen (Preéov), Iglón (Spiáská Nová Vés) és Lőcsén (Levoca) alakultak ki képzőművészeti centrumok. írott emlékek bizonyítják, hogy a múlt század kezdetétől fogva képtárak megalakítására is történtek kísérletek, jóllehet ezek a szándékok csak 1952- ben értek valósággá, amikor Kassán, az átalakított Dessewffy-pralotában először nyitották meg a Kelet-szlovákiai Képtár kapuját. Az első tárlat megrendezése nem is okozott különösebb problémát, hiszen a kassai múzeum jelentős gyűjteményt tudott átadni a galériának. Gondok persze azért akadtak. A legnagyobb az volt, hogy hiányoztak a megfelelő képzettségű szakemberek. A Kelet-szlovákiai Képtárban a rendszeres tudományos feltáró munka tulajdonképpen alig egy évtizeddel ezelőtt kezdődött meg. Ennek első jelentősebb eredménye az az állandó kiállítás, melyet „19. és 20. századi festészet Kelet-Szlovákiában" címen nyitottak meg. Száznyolc festő több mint kétszáz alkotásával ismerkedhetünk meg ezen a tárlaton. Többnyire olyan festőkről vari szó, akik vég-