Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-02-28 / 9. szám
A hidegben kipirulnak az arcok „Szimbolikus, hogy az 1985-ös csehszlovák spartakiád az SZNF emlékére rendezett sifutóversennyel kezdődik. Ez az 1974-től évenként megrendezett jelentős sportesemény már fogalommá vált eszméje, igényessége és vonzereje révén. A versenyek azokon a helyszíneken zajlanak le, amelyek a Szlovák Nemzeti Felkelés hősi harcaira emlékeztetnek. Azokra a harcokra, amelyeket a szlovák nemzet szabadságáért, Csehszlovákia népének egységéért és felszabadulásáért vívtak a fasiszta megszállók ellen. A Szlovák Nemzeti Felkelés emlékére rendezett söutóverseny jelentős feladatot teljesít a tömegsport népszerűsítésében, a szocialista embertípus és a múlt haladó hagyományainak terjesztésében. Az 1985. évi csehszlovák spartakiád sportversenyeit és bőséges programját éppen ezért nyitjuk meg itt.” (Részlet Antonín Himlnek, a CSKP KB tagjának, a CSSZTSZ KB elnökének megnyitó beszédéből) Mintha a hegy indulna meg Az első februári szombat reggelen az ősi bányászvároska, Kremnica főterén megjelent a futók egy csoportja, s Rudolf Ciliik érdemes sportmester fáklyájával meggyújtotta az 1985. évi csehszlovák spartakiád lángját. Ezt a Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevőjének. Karol Stránai professzornak szavai követték, aki a jelenlévők nevében letette az esküt. Aztán elkezdődött a sífutóverseny, amely próbára tette valamennyi induló képességeit, bátorságát és kitartását. A kijelölt pálya a negyven évvel ezelőtti partizánharcok színhelyeit érinti: Kremnicát, Krahulet, Skalkát és Banská Bystricát. Valaha e helyen halálra elszánt emberek védték a körmöci hegygerincet, hogy a fasiszták ne tudjanak a legrövidebb úton át Banská Bystricába jutni. Most nyolc korcsoportban, nyolc különböző versenypályán igyekeznek célba érni a résztvevők. Az indító pisztolylövésre — hatalmas hurrával — hétezres tömeg mozdul meg. Mindenki győzni akar. És mindenki győz is, aki beér a óéiba, és nem adja fel a versenyt. Aki most elindul, talán arra gondol: ha annak idején a partizánok nem adták fel. ha ők bírták sebesülten, éhesen, fáradtan is, akkor nekünk sem szabad megállni félúton. A „Kis fehér nyom", a pionírok versenye Skalkáról indul. Hatszázötven közép-szlovákiai lány és fiú siklik át a rajtvonalon, egyikük, a tízéves Milos Pollák, aki e napon ünnepli születésnapját, nagyot esik. De sebaj I Felpattan, s máris indul tovább. Keményen, határozottan küzd a harmaneci kisfiú, s a kétkilométeres táv végén ö veheti át az arany spartakiádjelvényt Ján Janiktól, az SZLKP KB Elnöksége tagjától, a KB titkárától. Szebb születésnapi ajándékot aligha képzelhetett volna magának! Mert a győzelem talán azt is jelenti számára, hogy tehetségét most a sízőutánpótlást kereső szakemberek is észrevették. Hogy mennyi hódolója van nálunk a sízésnek, s hogy mennyire tömegsport már, azt vasárnap reggel Krahuléban tapasztalhattuk! Amikor a rajtvonalról ötezer férfi indult neki az ötvenöt kilométeres távnak, mintha a hegy indult volna meg. Az ember úgy érezte, a behavazott fák is követni fogják e kanyargó, színpompás szalagot. A nők Skalkán vártak a rajtra. — A vizsgák előtt sem izgulok ennyire — vallotta be az 531 -es számú versenyző, Galina, a bratislavai Slávia Medik versenyzője. De a többiek sem voltak nyugodtak. Éva Zvonková azért, mert legalább olyan eredményt akart elérni, mint szintén versenyző férje, Viera Panáková, a tavalyi győztes és kolléganője pedig már egy következő verseny miatt is izgultak ... Ezúttal azonban a Banská Bystrica-i Jana Tremková ért elsőként célba. A legfelejthetetlenebb mégis az SZNF résztvevőinek rajtja. Minden évben nehezebb a verseny Amikor felhangzik az Intemacionálé, a százhuszonkilenc volt partizán azokra gondol, akik velük harcoltak, segítették őket, de most nem lehetnek közöttük. Az egyetlen nő ebben a kategóriában a Banská Stiavnica-i Zorka Vraniaková. — Mi a skalkai telefonközpontban teljesítettünk szolgálatot — emlékezik a célban Marek Palkó és a 62 éves Ondrej Rusko, aki már kilencedszer vett részt a versenyen, és már a hatodik alkalommal lett a győztes. — Először úgy tűnt. hogy Strmeó barátom megelőz. Még el is estem, de azután hajtottam tovább, és a végén már az volt az érzésem, hogy több erőm van, mint az elején. Persze minden évben nehezebb a verseny, mert azért csak öregszünk... Mégsincs semmi baj, legfeljebb többet kell sportolnunk és ami a fő, rendszeresebben. Minden évben nehezebb a verseny. És mégis egyre többen jelentkeznek, egyre többen indulnak. S bár szinte fájnak a kilométerek, majd kiszakad a tüdő. és a hidegben zúzmarássá válnak a szakállak, egyre többen vannak azok is, akik a célban találkoznak. Fblakovics Magda
