Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-02-28 / 9. szám
összorosz konferencia után elhagyják a Szakszervezetek Házát Nagyezsda tizennégy éves korában A legfontosabb feladatok közé sorolta a gyerekekről való gondoskodást. Védencei körében 1929-ben Számtalan neves személyiség, tudós és forradalmár, államfő és világhírű író, történelmet formáló politikus feleségéről, élettársáról írtak már könyvet. Tudunk nőkről, akik férjük „hátországát” biztosították. Észrevétlenül, szinte árnyékként. „Csak" csöndet, nyugalmat, gondoskodást nyújtva nekik. Mesélnek asszonyokról, akik képességeikkel, tudásukkal hozzájárultak férjük életművéhez, akik kiegészítették, teljesebbé tették a férfi munkáját, szolgálták hivatását. Nagyezsda Krupszkája és Vlagyimir lljics Lenin élettársi kapcsolata más volt, az új, a szocialista társadalom elveinek megfelelően valóban egyenrangú. Életművük, közös tevékenységük pedig egyedülállóan áldozatos, az eszme, az ügy, a Forradalom szolgálatába állított szövetség. Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkája 115 éve, 1869. február 26-án született. Az elmúlt század utolsó évtizedeiben még ritka jelenség volt a diplomás nő. Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkája azon kevesek közé tartozott, akik már fiatalon sokkal többet láttak meg és tudtak a világ dolgairól, mint a velük egykorú nők és férfiak. Még egyetemista korában kapcsolatba került a baloldali fiatalokkal, akiknek közvetítésével megismerte Marx és Engels tanítását, s ez meghatározta egész életét. Tanári oklevelének megszerzése után nemcsak a polgári lányiskolában tanított, ahova kinevezték. Felvilágosító munkát végzett Pétervár egyik legnagyobb munkásnegyedében, a Nyevszkij kerületben is. Tanított a munkások vasárnapi iskolájában, ahol kapcsolatba került a munkásokkal, rajtuk keresztül a munkástömegekkel is. Bíztak benne, szerették, beavatták életük örömeibe, gondjaiba, hozzá fordultak tanácsért, segítségért. Amikor 1893-ban Lenin Pétervárra érkezett, hogy elvégezze küldetését: a forradalmi munkáspárt megalakítását, Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkája volt egyike a legtöbbet dolgozó, legnehezebb feladatokat vállaló munkatársainak. Itt és akkor pecsételődött meg mindkettőjük további élete, amelyet már ezután közösen egy célért küzdve éltek végig. Krupszkája követte Lenint a szibériai száműzetésbe és külföldre is. Ö volt az állandó kapocs Lenin és az Oroszországban illegálisan dolgozó pártvezetők között. Hosszú éjszakákon át dolgozott a hazulról érkezett titkosírásé levelek megfejtésével, amelyeket Lenin kapott. Beszámolók voltak ezek, híradások az otthoni helyzetről, a mozgalom erősödéséről, és arról is, hogy a hatóságok hogyan üldözik a párt tagjait. Lenin ismerte az összekötőket, pontosan tudta, hogy ki milyen feladat elvégzésére alkalmas, melyik munkát kire bízza. Az 1905-ben kibontakozó forradalmi események lehetővé tették, hogy Lenin és Krupszkája visszatérjen Oroszországba. Amikor megalakult a Központi Bizottság, Krupszkája elvállalta a titkári teendőket is, hogy segítse Lenin munkáját, majd amikor Leninnek menekülnie kellett, és sikerült kijutnia Finnországba, Krupszkája vállalva a veszélyt még 1907-ig Péterváron maradt, és végezte az összekötő munkáját Lenin és a párt Központi Bizottságának Oroszországban maradt tagjai között. Ezeket a feladatokat Krupszkája soha nem lanyhuló lelkesedéssel végezte. Krupszkája egy személyben volt Lenin segítőtársa, a párt aktivistája, az Iszkra munkatársa és 1
