Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-02-28 / 9. szám

Moszkvában az SZKP KB rendkívüli ülésén a politikai bizottság javaslatára az SZKP KB új főtitkárává Konsztan­­tyin Usztyinovics Csemyenkót válasz­tották meg. Konsztantyin Csernyenko a kom­munista párt és a szovjet állam ki­emelkedő személyisége. Minden tisztségben, amivel a párt eddig meg­bízta, tanúbizonyságot tett szervező­képességéről. Nemzetközi tevékeny­ségét az a meggyőződés jellemzi, hogy a különböző társadalmi beren­dezkedésű országok békés egymás mellett élésének, a vitás problémák tárgyalások útján történő megoldásá­nak nincs ésszerű alternatívája. Konsztantyin Csernyenko hatalmas élettapasztalata, kimagasló vezetői képességei eddig is nagy hozzájáru­lást jelentettek ahhoz a küzdelemhez, amelyet az SZKP, a szovjet nép viv szövetségeseivel együtt az emberi ha­ladásért, a kommunista jövőért, a bé­kéért. Az SZKP KB új főtitkárának erőt, egészséget, sikereket kívánunk a ba­ráti szovjet nép eredményeinek gyara­pításában, közös szocialista céljain­kért és a békéért folytatott felelősség­­teljes munkájában. Végső búcsú Jurij Andropovtól 1984. február 14-én kísérte utolsó útjára a szovjet nép a kommunista párt, a szovjet ál­lam és a nemzetközi munkás­­mozgalom kiemelkedő szemé­lyiségét, Jurij Andropovot, az SZKP KB főtitkárát, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnökét. Jurij Andropov búcsúztatá­sán a moszkvai dolgozók tízez­rei, jelentős államférfiak és a kommunista pártok képviselői vettek részt a világ minden ré­széből, és ott voltak Andropov legközelebbi munkatársai és barátai is, akik a Szakszerveze­tek Házának oszlopcsarnoká­ban a ravatalnál utoljára álltak díszőrséget. A koporsót ágyútalpra helyezve vitték ki a Vörös térre, a Lenin-mauzóleumhoz, ahol a legfelsőbb párt- és állami vezetők gyászgyülésen búcsúz­tak elvtársuktól. Tíz óra negyvenöt perckor az elhunyt földi maradványait a Mauzóleum sír­kertjében elhelyezték a sírban. Tüzérségi díszlö­vések kíséretében elhangzott a szovjet him­nusz, s egyidejűleg tüzérségi díszlövéseket ad­tak le a szövetségi köztársaságok fővárosaiban, a Szovjetunió hős városaiban, valamint Kali­­nyingrádban, Lvovban, Rosztovban, Kujbisev­­ben, Szverdlovszkban, Novoszibirszkben, Csitá­­ban, Habarovszkban, Vlagyivosztokban, Szeve­romorszkban, Sztavropolban és Petrozavodszk­­ban. Öt percig szünetelt a munka minden vállalatnál és intézménynél, a gyárakban, üze­mekben, a vasutakon, valamint a tengeri és a folyami hajókon három percig sziréna szólt. Utána a Mauzóleum előtt zárt sorokban elvo­nultak a moszkvai helyőrség katonái és utolsó tiszteletadásban részesítették a kommunista párt és a szovjet állam vezetőjét, a Szovjetunió Honvédelmi Tanácsának elnökét. Jurij Andropovnak, aki minden erejét a párt és a nép javára fordította, az emléke örökre megmarad a kommunisták és minden ember szivében. Az elmúlt héten fontos személyi változás történt annak a szocialista országnak az élén, amely a legnagyobb felelősséget viseli mind a társadalmi haladásért, a szocializmus ügyének szolgálatáért, mind pedig az emberiség békéjének védelméért, a nukleáris háború fenyegetésének elhárításáért a le­szerelésért vívott küzdelemben. Ilyen jelentős szemé­lyi változás esetén felmerül a kérdés, vajon miként alakulnak ezután a Szovjetunió és a szocialista orszá­gok külpolitikai kapcsolatai. A Jurij Andropov temetésén részt vevő külföldi politikusok magas rangja és politikai arculatuk sokfé­lesége — a kegyelet lerovásán kívül — azt is jelezte, hogy nincs olyan tényleges világprobléma, amely a Szovjetunió nélkül megoldható lenne. A tőkés országok magas rangú képviselői, akik a temetést követően tárgyaltak a szovjet vezetőkkel, A béke megóvásához egyetlen út vezet ismételten meggyőződhettek róla, hogy a megegye­zéshez, a leszereléshez vezető ajtók a Szovjetunióban változatlanul nyitva állnak. Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB új főtitkára a központi bizottság rendkí­vüli ülésén hangsúlyozta, hogy a szovjet állam első­rendű kötelességének tekinti a béke ügyének védel­­mezését, a háború mentes világ megvalósítását. A Szovjetunió mint szocialista nagyhatalom tökéletesen tisztában van azzal a felelősséggel, amelyet a béke megőrzéséért, megszilárdításáért a népek iránt visel. Ajtót tárunk a békés, kölcsönösen előnyös együttmű­ködés előtt valamennyi földrész államaival. Kiállunk amellett hogy békés úton, komoly, egyenjogú, konst­ruktív tárgyalásokon oldjunk meg minden vitás nem­zetközi problémát A Szovjetunió együtt fog működni minden olyan állammal, amely kész gyakorlati lépé­sekkel elősegíteni a nemzetközi feszültség csökkenté­sét a bizalom légkörének megteremtését a világban; mindazokkal az országokkal, amelyek valóban a béke alapjainak megszilárdítására törekednek, és nem há­borúra készülődnek — mondotta az SZKP KB főtitká­ra. Gyakorlatilag ugyanez a gondolat fogalmazódott meg azon a találkozón is. amelyen a napokban külügyminiszterünk, Bohuslav Chnoupek a szlovák főváros konzuláris hivatalainak vezetőivel ismertette hazánk és a többi szocialista ország külpolitikájának jelenlegi irányvonalát A nemzetközi helyzetet érté­kelve, rámutatott a katonai és a politikai feszültség megnövekedésére, de kifejezte azt a meggyőződését hogy még adottak a feltételek a Nyugattal való konstruktív párbeszédhez A politikai józanság életké­pességét a madridi találkozó zárószakaszának ered­ményei is bizonyították, főleg az a döntés, hogy Stockholmban összehívják az európai biztonsági és leszerelési értekezletet. Csehszlovákia szövetségeivel együtt jelentős katonapolitikai intézkedéseket javasol, elsősorban azt, hogy a Varsói Szerződés és NATO tagországai szerződésben mondjanak le a katonai erő alkalmazásáról, s kötelezzék magukat békés kapcso­lataik megőrzésére. A szocialista tábor egyértelmű elhatározását tolmácsolva külügyminiszterünk is hangsúlyozta: „Készek vagyunk támogatni bármine­mű olyan intézkedést amely a bizalom és a biztonság szilárdítására irányul, ha ezek az intézkedések a helsinki Záróokmány szellemében valóban hatéko­nyan hozzájárulnak a katonai konfrontáció veszélyé­nek reális csökkentéséhez." A tőkés országok képviselőinek is tudatosítaniuk kell, hogy a béke megóvásához, a világkatasztrófa elkerüléséhez ez az egyetlen út vezet. Nem kell más, csupán az ő hasonló szándékuk, s annak elismerése, hogy a világbéke csak a kölcsönös biztonság, az egyenjogú és egyenrangú kapcsolatok, a fennálló erőegyensúly alacsonyabb szinten való megőrzése révén szilárdítható meg. -jm-

Next

/
Oldalképek
Tartalom