Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-02-07 / 6. szám
o cn LU CL LU * I\ y Mottó: „hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat" (József Attila: Nem én kiáltok) Egy virágzó kapcsolat; két fiatal: Anna és Laci. A beszélgetés témája örökzöld: a szerelem. Csak kissé különös szemszögből. Hogyan emlékezik a fiú, hogyan a lány egy-egy találkára, kinek mi a mérvadó a kapcsolatban, mennyire értik meg egymást valójában? (A válaszokat a partner távollétében adták.) Melyik moziban voltatok először? Anna: — A Csillag moziban voltunk, a „Határvonalon" -t láttuk. Laci: — Valami olasz komédia volt, azt hiszem, a címére már nem emlékszem. Milyen ruha volt Annán az első emlékezetes találkán? Laci: — Valami pulóver és nadrág... Talán farmer. (Anna: — Szürke pulóver és pepita nadrág volt rajtam.) Mikor ismerkedtetek meg? Anna: — Március végén. Laci: — Március 26-án. Kié a vezető szerep a kapcsolatban ? Anna: — Az enyém. Laci: — Természetesen, az enyém. Mi a kedvenc étele a partnerednek? Anna: — Azt nem tudom. Laci: — Az édességek. . . Ha pontosan három koronátok lenne csak. mire költenétek? Anna: — Nehéz ilyen kevés pénzt okosan elkölteni. Talán elmennénk egy kiállításra. Laci: — Vennénk egy sört Tízes sört, és a maradékot feldobnánk, hogy melyikünk következő kívánsága teljesüljön. Öltöny lenne-e a partnereden, ha leánykérőbe indulna? Anna: — A szüleim miatt feltétlenül azt kellene felvennie. (Laci: — Nem. Úgy öltöznék, mint máskor.) Ha választanotok kellene egy koncert, zsúr, mozi vagy kirándalás közt, hová mennétek vasárnap? Anna: — A zsúrra. Laci: — Az ünneplést választanánk. Úgy véled, hogy figyelmes vagy a partneredhez ? Anna: — A fiúknak nem szokás lépten-nyomon ajándékot venni, ha erre gondolsz, nem kényeztetem. Laci: — Ha van pénzem — és az ritkán van —, és meglátom valahol, hogy virágot árulnak, és eszembe jut ő, hát veszek neki. Túl gyakran nem fordul elő, de úgy gondolom, a mai lányok nem is várják el ezt. És te mit gondolsz, partnered eléggé figyelmes hozzád ? Anna: — Nem gáláns típus, az biztos, de talán én nem szoktattam még rá. Laci: — Nem vettem észre, hogy igyekezett volna meglepni valamivel. Születésnap, névnap, az más, de akkor is csak szimbolikusan ... Ha együtt mentek kávéházba, moziba, ki fizet? Anna: — Mindenki a saját számláját, jegyét Laci: — Felesben, de a legtöbbször azért én. A beszélgetés a kérdéssel természetesen nem ért véget, hiszen sok-sok válaszra van még szükségünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen Laci és Anna kapcsolata. És — FIGYELJ! Partnereddel együtt te is megpróbálhatsz válaszolni a feltett kérdésekre, amelyek részét alkotják egy, a fiatalok párkapcsolatát vizsgáló szociológiai felmérésnek. Talán te is okulhatsz belőle, megtudhatsz egyet s mást önmagadról, társadról, kettőtök kapcsolatáról. S a játékot egy hét múlva folytathatjátok, velünk együtt. Addig is jó felelgetősdit kíván a kérdező: Pleva Éva 0 LU Q A népek barátsága, egymáshoz való közeledése a mai, gondokkal terhes világhelyzetben sürgetőbb, időszerűbb, mint bármikor volt. De csak akkor lehetnek közösek a céljaink, ha megismerjük egymást; egyik nép a másikat: történelmén, hagyományain, életén, művészetén keresztül. A néplélek megismertetéséért a legtöbbet talán a műfordítók teszik, akik megbújnak a szerzők mögött, mégis oly sokat tesznek egy-egy regény, novella vagy vers sikeréért az új nyelvi közegben. A prágai Pedagógiai Könyvkiadó parányi szerkesztőségi szobájában, valahol a harmadik emeleten ülünk Anna Valentovával. íróasztala fölött Budapest térképe. Anton Strakát említem neki, a cseh-magyar irodalmi közeledés alapjainak megvetőjét, aki oly sokat tett azért, hogy Adytól József Attiláig sok magyar szerző műve kerüljön a cseh olvasó könyvespolcára. Ez a folytonosság — változó intenzitással — azóta is eleven. Egyik láncszeme ennek Anna Valentová. Anna Valentová — Magyar-cseh szakos egyetemistaként másfél évet töltöttem a budapesti ELTÉ-n, s az egyetem elvégzése után újra Pestre kerültem, immáron a bölcsészkar cseh lektoraként. Az ott töltött évek meghatározóak voltak. — Mi ösztökélte arra. hogy cseh nemzetiségűként magyar szakra jelentkezzen? — Érdekelt a kultúrájuk. Amikor 1960-ban csehül megjelent Németh László Iszony című regénye, egyetlen szót sem tudtam magyarul. Az Iszony azonban elbűvölt. Egyre több magyar regényt ismertem meg. s minél jobban belemerültem irodalmukba, annál jobban érdekelt. — Melyik volt az első cseh könyvpiacon megjelent magyar könyve? — Annak már egy évtizede, hogy 1973-ban. amolyan erőpróbaként lefordítottam egy ifjúsági regényt. Azóta rendszeresen fordítok, bár nem ifjúsági irodalmat. Mint a közép-európai nemzeteknél általában, nálunk is a legnépszerűbb a komáromi születésű Jókai Mór, akinek az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán című regénye, amelyeket a hetvenes évek közepén fordítottam, tizennyolcezer példányszámban fogyott el. — L/.t a cseh nyelven megjelenő magyar regények átlagos példányszámának is tekinthetem? — Nem. Az hat-hétezer körül mozog, bár az olvasóink körében népszerű Jókai Anna 4447 című regénye tizenkétezres, a Tartozik és követel alig valamivel kevesebb példányszámban napok alatt elkelt. A Napok című regényét 1982-ben adtam le az Odeon szerkesztőségébe, s ha mindenjói megy. az idéh lát napvilágot. A példányszám a jövő titka, abba a fordítónak nincs nagy beleszólása. Kellemes meglepetés volt az 1981- ben megjelent önéletrajzi elemekkel átszőtt, Hrapka libor nagyívü társadalmi képet nyújtó Déry-regény. • felvétele a befejezetlen mondat tízezres példányszáma. Hogy a Képzelt riport. . . megérte nálunk is a második kiadást, az kisebb öröm volt nekem, mint A befejezetlen mondat és a Móricz Zsigmond Tündérkertjének fordításáért kapott Odeon-díj. A Tündérkert tolmácsolásáért az Irodalmi Alap 1980-as díját is megkaptam, bár a könyv csak 1981-ben jelent meg. aminek nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani. Csupán arról van szó. ami Magyarországon is ismert: nyomdáink túlterheltek. — Az 1976-os Világirodalmi kisenciklopédia szerint 32 nyelven 638 fordítást ismerünk Móricz műveiből, de hogy magyaron kívül egy kötetben megjelent volna az Erdély trilógia, erról nincsen tudomásom. Vajon a Tündérkert után lefordítja-e a trilógia második és harmadik részét? — A nagy fejedelmet tavaly vittem be az Odeonba. az idén olvasható lesz. A nap árnyékát is tervbe vették. 1985-ben el is kell készülnöm vele. Abban azonban nem reménykedem, hogy az Erdélyt egyszer egy kiadásban, egy kötetben látom cseh nyelven. Bár ennek végtelenül örülnék, már azért is, mert eddig Móriczcal kellett a legtöbbet birkóznom. A korabeli nyelv és a nyelvjárási elemek sok fejtörést okoztak, nem beszélve Móricz hangulatkeltő szavairól. Fegyverderék szava például a mai Értelmezőben nincs is benne, jómagam a Czuczor-szótárban leltem rá: páncélt jelent. Ami pedig az archaikus nyelvet illeti, beleástam magam a korabeli cseh irodalomba. Sokat segített a nitrovicei Václav Vratislav. aki a 16. század végén járt Törökországban, s archaikus cseh nyelven írta le az eseményeket. — Cseh ismerőseimmel beszélgetve a magyar irodalom itteni fogadtatásáról, úgy tetszett, a kortárs irodalomnak nagyobb a visszhangja, mint a klasszikusoknak. Egyedül Jókai kivétel. — Szerintem ez a természetes. Valószínűleg nem véletlen, hogy az Odeon Örkény Egyperceseinek második kiadását tervezi, ami kortárs írónál ritkaság. És én, bár már nem él, Örkényt kortárs írónak tartom, akárcsak Déryt. Fordításomban jutottak el a cseh olvasóhoz világszerte olvasott regényei, a Glória, a Tóték és a Macskajáték is. A Mladá fronta kiadóval szerződésem van Déry Tibor Felelet című regényére, s ez a kiadó gondozta Szabó Magda Szemlélőkjét is. — Tízéves fordítói pályafutása alatt több tucatnyi magyar regénnyel ismertette meg a cseh olvasókat, s e műveket bekapcsolta a cseh epika vérkeringésébe. Vajon van-e kedvenc írója? — Örkény és Déry. Ők állnak a hegy tetején. Tudja, nagy az éhség a regényre, s ez nemcsak az ő regényeikre vonatkozik. — Vajon mennyire tudja figyelni a kortárs magyar prózát, benne á nemzetiségieket? — Igyekszem szemmel tartani, mi történik a magyar epikában. Ezért is mondhatom, hogy Esterházy Péter Termelési kisregényének jelrendszere oly szorosan kötődik a magyar helyzethez. hogy megkockáztatom, nem sokat mondana cseh közegben. Ha egy az egyben fordítom, nem sokat mond, mert a cseh olvasó közérzetét, reflexeit, helyzettudatát nem helyettesíthetem a magyar olvasóéval. 'Esterházvnak a módszerét kellene ellesni, fordítani szinte lehetetlen. A kortársaim közül azonban, az X-ek alapján. Spiró Györgyöt tartom a legjobbnak. Remélem, egyszer majd lefordíthatom. A nemzetiségi magyar irodalmat, köztük a szlovákiait, bevallom, nem ismerem. Ez azonban nem jelenti a szlovákiai magyar irodalom tagadását. Egyszerűen arról van szó. hogy nem jut rá időm. Mi tagadás, elég kevesen fordítunk magyarból, nem jut minden jelentős műre időnk. De ami késik, nem múlik. Szerződésem van A nap árnyékára, a Feleletre, készül egy Krúdy-válogatás a Szindbád-novellákból, hogy csak a legközelebbi terveimről beszéljek. És nincs kizárva, hogy szlovákiai magyar prózát is fordítsak. De ahhoz először meg kell ismerkednem az irodalmukkal, mert. tudja, nagyon fontos, hogy a mű közel álljon a fordítóhoz. Hogy azt fordítsam, amivel azonosulni tudok. Szigeti Láa|ó (nő 17)
