Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-12-11 / 50. szám

Liga Blaua fiatal, csinos, nagyon rokonszenves újságírónő. A lett nők lapja mezőgazdasági rovatának vezetője. Lettországi kísérőnk. S azt is mindjárt hozzáteszem: számomra ez előny, mert Liga alaposan kiismeri magát a szakmában, tudja, milyen információkra van szüksége annak, aki Lettország mezőgazdaságáról, a kolhoz dolgozóinak életéről akar írni. El is kezdi mindjárt.

— Egy átlagos kolhozt választottam ki, mert nem tartom helyesnek, ha a vendégeket a „minta" üzemekbe viszik, s ezáltal az idegen hamis képet nyer rólunk, azt hiszi, nálunk minden a legnagyobb rendben van, nincsenek gondjaink, holott a valóság egészen más. A márupai kolhoz a közepesekhez tartozik, s hogy a fővárostól csak 12 kilométerre fekszik, ennek megvan a maga előnye és hátránya is.

Autónk még Riga utcáján robog, még lüktet körülöttünk a városi élet, de Liga szavai nyomán már a falusi ember, a mezőgazdasági dolgozó munkája elevenedik meg bennünk.

— Lettország mezőgazdasága hús, tej, gabonanemű, zöldség és cukorrépa termelésére van szakosítva. A köztársaság 26 járásában 319 kolhoz és 251 szovhoz található. Ezek közül tizenkettőnek az élén áll nő. De a többi vezetőnek és szakképzett dolgozónak a kétharmada is nő. A férfiak nem akarnak vezető beosztásban dolgozni, a nők meg azt tartják: a férfi lusta, a nőnek kell hajtani őt a munkában. Tény, hogy a nők alaposabbak a férfiaknál, szigorúbban megkövetelik a fegyelmet, rendet.

A rigai színházakat szívesen látogatják a kolhoztagok Janisz Zvaigzne, a kolhoz elnöke

Ezt a házat a kolhoz építi tagjainak Rita Kalnupa, a nőszervezet elnöke, Valdisz Mitembergsz, párttitkár és Edgarsz Senbergsz, a zöldségtermesztési részleg vezetője.

A fővárostól csak 12 kilométerre van a márupai kolhoz

A szerző felvételei

( nős)

Nem egy rosszul gazdálkodó kolhoz került már a legjobbak közé azáltal, hogy nő vette kezébe a vezetést.

Márupába hamar elérünk. Liga otthonosan kalauzol; minden mozdulatában benne van az újságíró járatossága, a szakma igazi szeretete. Örömmel mutatja a kolhoztagok számára épülő új házsort, a szolgáltatóházat, az óvodát.

A kolhoz kényelmesen és korszerűen berendezett adminisztrációs épületében már vár ránk az elnök. Ligától tudjuk; nemrég került e tisztségbe az elhunyt elnök után, aki több mint húsz évig állt a közös élén. Janisz Zvaigznen kívül jelen van még Valdisz Mitembergsz, a pártszervezet titkára és Rita Kalnupa nőszervezeti elnök is. Kérdezhetünk — mondják —, készen állnak a feleletre.

— Mutassák be kolhozukat — kérem őket.

— Kolhozunk közel fekszik a városhoz, a szakosítása is ebből adódik — kezdi az elnök. — Zöldség, tej, burgonya, hús, tojás. Ez a fő termelési ágazatunk. Évente eladunk 5 ezer tonna tejet, 4—5 ezer tonna zöldséget, beleértve az üvegházban termelt 1 200 tonnát, 600 tonna húst, 7—8 millió darab tojást, 1,5 ezer tonna burgonyát és 35 ezer nercet. Mezőgazdasági területünk összesen 3 600 hektár, ebből 2 200 ha a szántó. Évi összbevételünk 11,6 millió rubel, ebből a nyereség 3,6 millió, 48 százalékos rentabilitással gazdálkodunk.

— Dolgozóink száma 2 500, ebből 1 357 a mezőgazdasági dolgozó. A nem kolhoztagok száma több mint 1 500 — veszi át a szót a párttitkár, s mindjárt magyarázza is, kik azok a „nem kolhoztagok". — Olyan dolgozók, akik felvételüket kérték, de kérelmüket még nem hagytuk jóvá. Mert mi megválogatjuk a dolgozóinkat! Négy hónapig kell bizonyítaniuk, hogy eleget tesznek követelményeinknek. Ha nem felelnek meg, nem kerülhetnek be a tagok közé, nem részesülnek a nekik nyújtható kedvezményekben sem. Aztán ide tartoznak még a nyugdíjasok és azok, akik nem dolgoznak, de törődnünk kell velük, például a kolhoztagok családtagjai. Mert mi senkiről sem feledkezünk meg...

Ebbe a gondoskodásba sok minden beletartozik. Például: Lettországban hagyománya van a tanyáknak, s a márupai kolhozhoz a két településen kívül sok-sok magános ház tartozik. Az idősebbek ott akarják leélni életüket, de a fiatalok már a faluban szeretnének építkezni, ehhez kérik a kolhoz segítségét. Jelenleg száz ház épül, háromféle módon. Az egyik: a kolhoztag egyedül, saját erejéből építi a házát. A másik: ötnél többen összefognak, és közösen, a kolhoz támogatásával építkeznek. Ebben az esetben a befektetés harminc százalékát a tulajdonos fedezi, a hetvenet pedig a kolhozon keresztül az állam. A harmadik: ha a kolhoztag már két éve dolgozik a közösben, szerződéses alapon a kolhoz építi fel a házát kulcsra készen; a költségek húsz százalékával járul hozzá a tulajdonos, a többit a kolhoz — abban az esetben, ha a kolhoz ráfizetésesen gazdálkodó, az állam — fizeti. Ez a forma a dolgozók letelepedését segíti. Ha a kolhoztag kilép a közösből, el kell hagynia a lakást. Ez az építkezési forma három éve létezik, ez idő alatt 25 fiatal kolhoztag családja jutott így lakáshoz.

Évente 300 ezer rubelt (a mi pénzünkre átszámítva több mint 3 millió koronát) fordítanak a kolhoztagok kulturális és sporttevékenységére. Van vegyes kórus, fúvószenekar, három — minden korosztály számára — tánccsoport, éneklőcsoport. Szeptember végéig több mint négyezer belépőjegyet vásároltak Riga különböző színházaiba, ahová saját autóbuszuk viszi őket. A sportklubban 9 féle tevékenységből választhatnak.

— Gondunk van még a gyerekek elhelyezésével — szól közbe a nőszervezet elnöke. — A