Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-12-11 / 50. szám

bölcsőde-óvoda komplexumunk már kicsi. A 140 férőhelyet 280-ra akarjuk bővíteni, mert egyre több fiatal jön a kolhozunkba, sok a kisgyerek. Nálunk egyéves a gyermekgondozási szabadság, majd még fél évig maradhat otthon fizetés nélküli szabadságon az anya. Ezután a bölcsődében helyezi el gyermekét, ahol ingyenes az ellátás, éppen úgy, mint az óvodában, sőt az iskola első-második osztályosai is ingyen ebédet kapnak. A nagyobb iskolásoknak már maguknak kell hozzájárulniuk a koszthoz; nyáron dolgozniuk kell a kolhozban, ezért bért kapnak, s a ledolgozott napok alapján kosztolhatnak ingyen az egész iskolaévben.

A kolhoz a gyerekek kosztján kívül még sok más formában is támogatja a családot. Például azok az anyák, akik egyedül nevelik gyermekeiket, s az egy főre eső havi jövedelmük nem haladja meg az 50 rubelt, segélyt kapnak. Ugyanúgy a többgyermekes családok is, ahol az egy családtagra jutó havi bevétel kevesebb 50 rubelnél. Ez a támogatás a többgyermekes családokat segíti, Lettországban ugyanis az utóbbi években nagyon alacsony a népszaporulat, elterjedt az egy-két gyermekes család „divatja".

A fiatal családoknak nyolcévi törlesztésre 1 500 rubel kamatmentes kölcsönt adnak. A katonai szolgálatból hazatérő fiatal dolgozó 300 rubelt kap, ugyanígy háromhónapi fizetésének megfelelő összeget adnak a főiskolát vagy középiskolát végzett, kezdő dolgozójuknak is. Van is a kolhoznak 120 főiskolát és 80 középiskolát végzett dolgozója.

A munkahét 5 napos; nyáron 9 órát dolgoznak, télen 7-et. A szabadság a ledolgozott évektől függően 15—24 nap, de ez három nappal meghosszabbítható, ha az illető jó társadalmi munkát végez. Idén azt is bevezették, hogy ha a dolgozó egy évben több munkanapot ledolgozik az átlagosan megköveteltnél — például az állattenyésztésben —, minden három ledolgozott nap után kap egy nap szabadságot. A kolhoztagok átlagos életkora 42 év, a havi átlagfizetés 220 rubel, ami több az országos átlagbérnél.

— Olyan sokat beszéltünk már, ideje, hogy mutassunk is valamit — áll fel az elnök, s javasolja, hogy nézzünk szét a kolhozban.

A látogatást a kertészetben kezdjük. A 6 hektáros üvegház komplexumot képez; irodákkal, mellékhelyiségekkel, raktárokkal. Edgarsz Senbergsz, a zöldségtermesztési részleg vezetője sorolja az eredményeket: évi 900 tonna uborka, 300 tonna paradicsom, többféle virág, közbeeső kultúraként saláta és zöldhagyma. Paradicsomból kétszer szednek termést; amit július 25-én kiültetnek, az november közepén kerül az üzletekbe. A januári termést pedig a nemzetközi nőnapra adják piacra. Rigában tíz üzletet látnak el termékeikkel, a keresletnek megfelelően saját teherkocsijukkal egyenesen oda szállítják az árut.

Egy hektár üvegházi területet 11 nő gondoz; a növények ritkításán és a termés betakarításán kívül minden munkafolyamat automatizálva van. A fiatalok ezért szívesen jönnek ide dolgozni, jók a munkafeltételek, a keresettel is elégedettek.

Női szemmel nézek körül, de bírálnivalót nem találok. Rend és tisztaság mindenütt. És rengeteg virág. Vázákban az asztalon, cserepekben a folyosón, ágyásokban az udvaron. A női kezek gondoskodásának nyomai.

— Most pedig keressük fel otthonában Lajma Zandrejterét, a virágkertészeti részleg csoportvezetőjét — invitál tovább a párttitkár. — Szeretném, ha meglátnák, hogyan élnek a mi dolgozóink...

Az új utca végén áll meg autónk. Itt lakik a Zandrejtere család: Lajma, a kertészeti szakközépiskolát végzett fiatalasszony, férje, a kolhoz gépkocsivezetője, 13 éves lányuk, 9 éves fiuk és a nagymama. Öt éve költöztek be; a ház a kolhoz segítségével épült, ök 4 000 rubelt fizettek ki egyszerre, a többit 15 éven át évi 572 rubellel törlesztik.

Az ötszobás, ízlésesen berendezett családi ház konyhájában a nagymama főzi a vendégváró teát. Oroszul szólok hozzá, ő elmosolyodik, majd lett nyelven mond valamit. Az idősek — ellentétben a fiatalokkal, akik tökéletesen beszélik az orosz nyelvet — anyanyelvükön értik meg legjobban egymást. A családban is lettül beszélnek, a gyerekek lett alapiskolába járnak, s anyanyelvükön folytathatják tanulmányaikat a közép- és főiskolákon is. Természetesen emellett az orosz nyelvet és legalább még egy idegen nyelvet beszélnek.

Lajma mozgékony, jókedvű fiatalasszony, tagja a kolhoz női énekkarának. Most is fellépésre készül, azért jött el előbb a munkából. Tulajdonképpen az egész család zenekedvelő, esténként zongorán, harmonikán, hegedűn játszik a „családi zenekar".

— És mindnyájan sportolunk! — dicsekszik Lajma.— Tegnap volt az őszi futás, a kolhoztagok közül 350-en vettek részt rajta, természetesen, a mi családunk is.

Amíg a teát szürcsöljük, a házi kekszet majszoljuk, sok minden szóba kerül. Többek között az is, mennyire szeret Lajma utazni. Volt már Magyarországon, az NDK-ban, Bulgáriában, Romániában, Törökországban, Egyiptomban és persze Csehszlovákiában is.

— Minden pénzem az utazásra költeném — mondja nevetve. — Csak az a baj, hogy férjem inkább itthonülő, és azért az ő szempontjait tiszteletben tartom.

Lenne még miről beszélni, de mennünk kell. Lajmát sürgeti az éneklöcsoport, indulnak a szomszéd községbe. S minket is várnak már a nercfarmon.

Griga Mirdza, a nercfarm vezetője és llze Capurnice állatorvosnő terített asztallal vár. Lettországi ételkülönlegességek, ízletes saláták, gyümölcslevek, kávé, tea.

— Terített asztal mellett kellemesebb a beszélgetés — mondja a vezető. — Mi, lettek vendégszeretők vagyunk, nálunk nem illik a vendéget üres asztalhoz ültetni...

Amíg ízlelgetjük a finomabbnál finomabb falatokat, a csoport munkájáról beszélgetünk. A letteknél elterjedtek az állatfarmok, ahol prémjükért tenyésztik az állatokat; nercet, ezüstrókát. Ök 17 éve foglalkoznak nerctenyésztéssel, évente 35 ezer darabot adnak piacra, illetve csak a kidolgozott bőrét, a húsát takarmányozásra használják, a zsírját pedig kozmetikai célokra.

Észrevétlenül térünk át a „női" dolgokra: hány nerc kell egy bundára, van-e az itt dolgozóknak már belőle? Griga Mirdza elneveti magát:

— Ünnepi „egyenruhánk" a nercgallér, ez van mindegyikünknek. De bunda? A mi szemünkben, akik évek hosszú során át ezzel dolgozunk, nem olyan vonzó a különben nagyon értékes, külföldön keresett, jó exportáru. Nekünk az üzlet a fontos, az, hogy minél több kerüljön belőle exportra. Különben úgy tudom, negyven nerc bőre kell egy bundára ...

Sokáig időztünk még az öltözködési, főzési szokásoknál, családi hagyományoknál. Csak Liga kolléganőm sürgető tekintete fojtja belém a kérdések özönét. Mennünk kell. Pedig menynyi mindent szerettem volna még kérdezni. ..

H. ZSEBIK SAROLTA

r

Ursula Matti huszonnégy éves.

Salzburgban egészségügyi nővérként dolgozik. Szabad idejét az Osztrák Demokratikus Nőszövetségben kifejtett tevékenysége tölti ki. Tagja a szövetség kerületi vezetőségének. Nemrég hazánkban járt, szövetségük küldöttségével a Csehszlovák Nöszövetség vendége volt néhány napig. Köztársaságunk fővárosában és a jicíni járásban tett látogatása, tapasztalatgyűjtése után a Csehszlovák Nőszövetség prágai székházában fogtuk vallatóra:

— Mi tette önre itt-tartózkodása során a legmélyebb benyomást?

— Sok minden. Egész sor értékes ötletet gyűjtöttünk béketevékenységünk felelevenítéséhez, látván, mit tesznek önök annak érdekében, hogy a különböző országok asszonyai jobban megismerjék, megértsék egymást, és így hatékonyabban védhessék a békét. Minden találkozásunkat a csehszlovákiai nőkkel ez

Béke,

munka,

egyenlőség

a gondolat szőtte át, és megértettük a jelszavuk — „Hazádat építve erősíted a békét" — igazát. Saját szemünkkel láttuk, hogy az osztrák nők vágyai, célkitűzései közül önöknél nem egy már régen megvalósult. Köztük elsősorban a nők általános foglalkoztatása, hogy mindenki dolgozhat, aki csak akar. Szerintem ez a nők gazdasági függetlenségének alapja, amelyhez megkapják az oly fontos támogatást, a kisgyermekes anyák zavartalan munkavégzéséhez szükséges bölcsődéket, óvodákat. Csak csodálni tudjuk mindazt, amit az önök szocialista társadalma a nők érdekében tett.

Meglepett az is, hogy milyen sok nő tölt be Csehszlovákiában közéleti és vezető tisztséget, és hogy szabad idejükből mennyi időt fordítanak társadalmi munkára, környezetszépítésre, a közösség javára.

— Szervezetük feladatai között jelenleg melyiket tartják a legfontosabbnak ?

— Hármat is említenék. A legnagyobb jelentőséget ma a béke megvédése érdekében kifejtett tevékenységnek tulajdonítjuk. Együttműködünk az osztrák békemozgalommal, közös békemeneteken ve-V

szünk részt, békeheteket és egyéb akciókat rendezünk — sok esetben filmvetítéssel egybekötve —, hogy minél jobban tájékoztathassuk az osztrák nőket a jelenlegi nemzetközi helyzetről, megnyerve őket békemozgalmunknak. Mert aktívan és elkötelezetten védeni a békét nálunk még nem olyan természetes kötelesség, mint önöknél.

Sajnos, küzdenünk kell az olyan konzervatív és reakciós nézetek ellen is, amelyek a nőket vissza akarják parancsolni a konyhába. Nagy pszichológiai nyomást gyakorolnak rájuk, mondván, hogy elhanyagolják a családot, a háztartást, és arra próbálják kényszeríteni őket, hogy

adják át munkahelyüket a férfiaknak. Mi nem engedhetjük meg, hogy ez a nézet elharapóddzon. Igazságos munkát követelünk, minden diszkrimináció nélkül! Elejét kell vennünk annak a törekvésnek is, amely a néhány éve életbe lépett, a terhesség művi megszakítását engedélyező törvény megszüntetésére irányul.

— A Nők Évtizede, 'amelyet az Egyenlőség-Fejlődés-Béke jelszóval hirdetett meg az NDN, a jövő évben ér véget. Mit tesz az önök szövetsége az évtized utolsó szakaszában ?

— Fellépünk minden olyan törekvés ellen, amely politikai küldetésétől akarja megfosztani az Évtizedet, lebecsüli a béke megvédését szolgáló igyekezetünket. Konkrétan: befolyást gyakorolunk a legkülönfélébb módon — személyes agitációval, tüntetésekkel, röpcédulákkal, a sajtó közvetítésével — képviselőinkre minden hivatalos tanácskozáson, hogy az Évtized célkitűzéseivel összhangban, a leghatározottabban és megalkuvás nélkül küzdjenek a béke védelméért, és szorgalmazzák a leszerelést, mert ez az osztrák nők nagy többségének kívánsága.-P-