Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-12-04 / 49. szám
Naprendszerünk a mítoszok és a valóság tükrében — V. A bolygópályákra, így a Hold pályájára is az első geometriai (de nem fizikai) magyarázatot Eudoxosz adta meg i. e. a IV. században, majd egy évszázaddal később a szamoszi Arisztarkhosz már megmérte a Hold nagyságát és távolságát (ő volt a heliocentrikus világkép első hirdetője). Az arisztarkhoszi világképet csak sok-sok évszázaddal később, a XVI. században, Kopernikusz tökéletesítette tovább. Munkásságával kezdődött el a tudo-A babilóniaiak hármas csillagzata: /star (Venus), Sin (Hold) és Samas (Nap) mányos csillagászat igazi fellendülése, mely négy évszázadon keresztül felbecsülhetetlen mennyiségű ismerettel gazdagította az emberiséget. A II. világháború utáni gyors és sokirányú fejlődés, a holdrakéta-kísérletek, a Hold körüli pályán mozgó „holdszputnyikok", a fékezve leszálló holdszondák és űrhajók lényegesen bővítették ismereteinket kísérőnkről, a Holdról. A Hold átmérője valamivel nagyobb a földátmérő negyedénél, középtávolsága a Földtől 384 400 km. A csillagos háttérhez képest aránylag gyorsan változtatja a helyét. A Hold elsősorban a Föld körül kering (27,322 nap), vele együtt pedig a Nap körül. Ha egész pontosak akarunk lenni, figyelembe kell vennünk, hogy a Hold tömege csak mintegy 81-szer kisebb a Földéhez képest, ezért a Hold a Föld— Hold-rendszer tömegközéppontja körül kering. Ez a pont közepes holdtávolság esetén a Föld tömegközéppontjától 4 745,67 km-es távolságban van. Mivel egyetlen más hold sem ilyen nagyméretű az anyabolygóhoz viszonyítva, ezért a Földet és a Holdat gyakran kettős bolygónak tekintik. A Hold gravitációs ereje a Föld felszínén könnyen elmozduló tengerek felszínének megemelésében jelentkezik a legszembeszökőbb módon (árapály jelenség). A dagály a Földnek nemcsak a Hold felé forduló oldalán keletkezik az óceánokban és a tengerekben, hanem az ezzel ellentétes oldalon is. A Holdon kívül a Nap is létesít árapályt (kb. 2 : 5 arányban a Holdéhoz viszonyítva), távolsága miatt azonban ez a hatás jóval kisebb. Együttállás, illetve szembenállás idején e két hatás összeadódik, és létrejön a szökőár. Annak ellenére, hogy a Nap után égboltunkon a Hold a legfényesebb égitest, felszíne a ráeső napfénynek csak mintegy 7 %-át veri vissza. Ez arra mutat, hogy a holdtalaj egészen sötét, matt felületű. Összetétele leginkább a földi bazaltfélékhez hasonlít. Leggyakoribb ásványok — akárcsak a Földön — a bazalt, valamint mélységi változata, a gabro és ennek válfajai (plagioklász, klinopiroxén, ortopiroxén, olivín, ilmenit, spinelid). Viszont nem találtak a Holdon olyan ásványokat, melyek OH csoportot tartalmaznának. A nagy vas-, mangán- és titántartalmán, csekély nátrium-, valamint káliumtartalmán kívül minden ásványi összetevő kristályosodására az oxigénben való szegénység jellemző. A holdkőzetmintákban sem biológiai, sem szerves eredetre utaló nyomokat nem találtak (tehát valószínű, hogy a Holdon sohasem volt élet). A kormeghatározások és más egyéb adatok azt valószínűsítik, hogy a Hold egyazon anyagból keletkezett, mint a Föld. A Hold alakja csak igen kevéssé tér el a gömbtől. Átlagos sűrűsége 3,34 g/cm3, szemben a Föld 5,5 g/cm3 értékével. Legjellegzetesebb felszíni képződményei a kör alakú hegyek, az ún. kráterek vagy körsáncok. Számuk több tízezer, átmérőjük több száz km is lehet. A Hold jelenlegi légköre (valamikor sokkalta sűrűbb és egyúttal vastagabb volt) gyakorlati szempontból elhanyagolható, mert ritkább, mint a laboratóriumokban előállított legtökéletesebb vákuum. Cikkünk végén még egy érdekesség. Előzőleg már írtunk arról, hogy a Föld fokozatosan (évmilliók, évmilliárdok alatt) veszít a perdületéből az óceánok súrlódása támasztotta energiaszórás következtében. Minthogy a Föld—Holdrendszeren belül a perdület értéke állandó, ezt a hiányt a Hold pályájának távolodásával egyenlíti ki. 4,5 milliárd évvel ezelőtt a Hold jelenlegi távolságának mintegy huszadrészén keringett. Természetesen az előbbi és az ehhez hasonló állítások és még nagyon sok nem kevésbé fontos feltételezés alapos bizonyítást igényel, igen sok új, még nem ismert törvény vár felfedezésre és felhasználásra. Kétségtelen azonban, hogy a tudomány segítségével megismert és még megismerésre váró jelenségekre is választ kapunk. KISS GYÖRGY Földünk kísérőjének, a Holdnak, már a régi korok embere is nagy jelentőséget tulajdonított. Azt a tényt, hogy 29,5 napos időközökben születik újjá (újhold), gyakran használták fel a naptárkészítésben is, mert jobban át lehetett tekinteni, mint a nappálya hosszú, egy évig tartó szakaszát. Évezredekkel ezelőtt még nem tudtak magyarázatot adni arra, hogy felhőmentes, tiszta éjszakákon miként keletkezik a harmat, ez az életet adó nedvesség. Létrejöttét a Holdnak tulajdonították. így született meg a kapcsolat a Hold és a termékenység között, illetve a Hold és — éppen termékenysége miatt — a nyúl közt. Kapcsolatuk éppúgy fellelhető az inka, a maja, az indus és az afrikai mitológiákban, mint a kínaiaknál, akik még most is — augusztus 15-én — tartanak holdünnepet. A húsvéti nyúl is kapcsolatba hozható a Holddal. Húsvétot, az újjászülető természet ünnepét, a holdfázisok szerint állapítják meg. Időpontját 325-ben a niceai zsinaton határozták meg: a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapon kell megünnepelni. Különösen a babilóniaiaknál volt megbecsült Sin Holdisten: „Úr és uralkodó az istenek között, égen és Földön egyedüli fenség..." Az ókori Egyiptomban Thoz pávián alakú istenség a Hold istene. Ő az idő szabályozója, a számolás, mindenféle bölcsesség és tudomány istene. Ö az istenek írnoka is. A görögök hazájuk legmagasabb pontjára, az Olümposzra képzelték isteneiket. Olümposz az istenek állama, melynek élén Zeusz áll népes tanácsadó testületével. Ebből a tanácsból kiszorultak, de igen magas tisztséget töltöttek be az égi világban Héliosz (a Nap), Szeléné (a Hold), Erosz (a hajnalpír) stb. 'z Apollo 17 űrhajósa a Hold felszínének vizsgálata közben A Hold legjellegzetesebb képződményei a kráterek (az Apollo 11 felvételén látható kráter átmérője 80.5 km) fi EJ. seáead felé A Hold (nő 17) \
