Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-12-04 / 49. szám
1784. december 4-én alakult meg Prágában a Cseh Tudományos Társaság 1884. december 4-én született Jifi Horák cseh művészettörténész, jeles néprajztudós 1884. december 5-én született Bohuslav Hostinsky cseh matematikus és fizikus 1884. december 7 -én született Petru Groza román politikus 1914. december 10-én született Július Lenko szlovák költő KÖNYV Emberi játszmák Kár, hogy Beme Emberi játszmák című könyvét a magyar olvasó húsz év késéssel veheti kézbe. Igaz, a könyv a pszichiátria és a pszichológia területén dolgozó szakemberek számára Íródott, de nagy meglepetéssel rövid időn belül a laikus olvasótábor körében is népszerűvé vált. A siker titka valószínű abban rejlik, hogy a szerző mindenki számára érthető nyelven ír, és kerüli a különböző orvosi és pszichológiai fogalmakat, valamint a mű olvasásakor gyakran olyan „aha” élményben van részünk, melyben ráismerünk mindennapi életünk eddig ki nem mondott lélektani játszmáira. Az így létrejött „aha" élmény hasonlóan feszültséget old, mint a jól megrendezett és eljátszott színdarab katartikus hatása. Beme egy új pszichoterápiás eljárást dolgozott ki, melyet ö tranzakcióanalitikus pszichoterápiának nevezett el. Az eljárás Amerikában nagyon gyorsan elterjedt, túlnőtt az egészségügy területein, pl. a pedagógiában, különböző határterületi szakágakban, az üzletemberképzésben stb. alkalmazzák ma az egész világon. Hat leglényegesebb alapfogalma a gyermeki, a felnőtt és a szülői én-állapot, időtöltés (past-time), a játszma (game) és a sorskönyv (script) olyan fogalmak, amelyeket a legegyszerűbb körülmények között élők is meg tudnak érteni, amelyekről tapasztalatuk van, és amelyek felhasználásával érdemleges terápia végezhető. Az Emberi játszmák című könyv többek között részletesen foglalkozik a játszma (game) analízisével. A játszma olyan kiegészítő, rejtett tranzakció-sorozat, amely egy meghatározott interakciós algoritmus szerint, meghatározott végkifejlet felé halad. Az interakciók folyamatában valahol csapda van, valami trükk van benne elrejtve. Berne a játszmák következő csoportjait különbözteti meg: 1. Életjátszmák, 2. Házassági játszmák, 3. Társasági játszmák, 4. Szexuális játszmák, 5. Alvilági játszmák, 6. Játszmák a rendelőben és a 7. „Jó játszmák"-at. Szemléltetőnek pár játszmát röviden megemlítek, melyeket a könyvben nagy részletességgel találunk meg. Minden játszmának van egy mottója, így a következő életjátszma mottója „Rúgj meg". E szerint egyes emberek mintha táblát viselnének a nyakukban azzal a felirattal: kérlek, ne rúgj meg! Egy idő után a kísértés annyira ellenállhatatlanná válik a környezete számára, hogy az illetőt megrúgják, és akkor ő szánalmas, siránkozó hangon mondja: hiszen a táblán az állt, hogy ne rúgj meg!, aztán hitetlenkedve hozzáteszi: miért kell ennek mindig velem történnie? A játék fő eleme fordítót büszkeségből ered, amikor azt mondják, hogy az én balszerencsém nagyobb, mintegy jobb, mint a tied. Nézzük egy házassági játszmát, melynek mottója a „Tízóraizacskó". A férj, akinek bőven telik arra, hogy ebédjét egy jó vendéglőben költse el, reggelenként néhány szendvicset ken, amit papírzacskóban visz magával a hivatalba. Erre felhasználja a kenyérvégeket, a vacsoramaradékot meg a papírzacskókat, amit a felesége tesz félre számára. Ezzel a manőverrel eléri, hogy a családi kiadásokat egészen ellenőrzése alá vonja, mert ugyan melyik feleség merne magának nercstólát igényelni vagy vásárolni ekkora önfeláldozás láttán? Ezenkívül még számos előnyre tesz szert, egyedül ebédelhet, behozhatja a munkában való lemaradását az ebédidő alatt. Ez a játszma sok szempontból konstruktív is lehet. Sok hasonló játszmáról olvashatunk a könyvben, alapos részletességgel kidolgozva. Eric Beme könyvét olvasni azért is nagy élmény, mert megfogalmazva tárulnak elénk mindennapjaink lélektani problémái, emberi játszmái, segítve saját szerepünk (családi, munkahelyi, társasági stb.) világosabb és reálisabb megértését. A könyv a Gondolat Kiadó gondozásában jelent meg 1984-ben Budapesten, s nálunk is megvásárolható. Bordás Sándor Zsigmond király uralma Magyarországon Ezen a címen írt a történettudomány nesztora, Mályusz Elemér professzor könyvet IV. Károly német-római császár egyik fiának, Zsigmondnak az életéről és a magyar állam élén betöltött szerepéről. Az olvasó több ok miatt is kíváncsi lehet a műre. Egyrészt a szokásosnál többet remél — legalábbis kulturális téren — egy olyan uralkodótól, aki a híres prágai egyetem megalapítójának fiaként került a magyar királyi udvarba. Másrészt az ismeretszerzés céljából nyomon akar követni minden fontos mozzanatot, amely a hosszú, ötvenéves uralkodást végigkíséri. Mályusz Elemér könyve mindent elmond Zsigmond személyéről és uralkodásáról (1387—1437), s ami szintén figyelemre méltó, megfelelő társadalmi-politikai háttérmegelevenítéssel. A királyról többek között azt írja, hogy gondos nevelése Nagy Sándor, a hódító csodálása, esetleges utánzása („olyan tükröt igyekeztek a kezébe adni, amelybe tekintve megtanulhatta volna, milyennek akarja őt látni az európai feudális közvélemény"), a klasszikus műveltség és az egyház tanainak feltétlen tisztelete felé irányította. Hamar tanúi lehetünk azonban annak, hogy a hadvezéri álmok milyen csúfosan szertefoszlanák. A legnagyobb vereség Nikápolynál — írja Mályusz Elemér — azért is kiábrándítóan csúfosnak bizonyult, mert Zsigmond mint ember is megbukott. Kiderült, hogy nemcsak a hadvezér tehetsége hiányzik belőle, hanem a személyes bátorság is. Vereségéből egész életére szólóan tanult, mégis kénytelen volt továbbra is háborúskodni. Voltak hadjáratai, amelyekben olyan nagy sereggel tudott felvonulni, hogy szinte eltiporta ellenfelét. Velencével, a törökökkel és a cseh huszitákkal szemben azonban alulmaradt. Miután Zsigmondot 1414-ben Aachenben német királlyá is megkoronázták, a husziták ellen fellépő európai reakciós erők vezére lett. Abban az évben elsősorban az ő kezdeményezésére összeült a konstanzi zsinat, s az erre megidézett Húsz Jánost máglyahalállal végeztette ki. A könyv nem nagy teret, csak néhány oldalt szentel a királlyal szorosan öszszefüggö események bemutatására. így a kellően illusztrált, bőséges jegyzetanyaggal ellátott és kiváló nyomdatechnikával készült műben elég hely maradhatott a 14—15. századi művelődés, értelmiség, a polgárság, a köznemesség és a parasztság helyzetének körvonalazására. Az egyes részek terjedelmének mértéktartó megválasztásával a szerzőnek sikerült olyan nagyszerű könyvet rendelkezésünkre bocsátania, amely a valósághoz egyre inkább közeledve mutatja be a sokak számára alig ismert 14—15. századot, s azon belül Zsigmond király uralkodását. A kötet könyvesboltjainkban megvásárolható. (Gondolat, 1984.). Tok Béla Tájházavatás Csicsón Napjainkban a többi csallóközi faluhoz hasonlóan Csicsón (Cicov) is túlnyomórészt modem, kocka alakú, sátortetős házakat látunk, s közöttük csak itt-ott bújik meg néhány múlt századi parasztház. Ezek közül egyben — Gogh János házában — a lelkes csicsóiak Nagy Géza zootechnikus, amatőr képzőművész vezetésével és a helyi efsz támogatásával összegyűjtötték és kiállították a falu századforduló körüli életére vonatkozó emlékeit. A tájházzá berendezett lakóház ünnepélyes megnyitására november elején került sor. A megnyitóra érkező vendégeket egész napos gazdag műsor fogadta, amelyben felelevenítették a hagyományos kenyér- és lángossütést, azonkívül „kőttés"-kóstolót és kukoricafosztást rendeztek. A látogatót a múlt század első felében épült nádtetős házban korhűen berendezett paraszti szoba és konyha fogadja. A szobában a korábbi fekvő, hasáb alakú nyeregkemencét a tulajdonosok a századforduló körül szemeskályhára cserélték, de a tájház felújításakor már ez sem állt, így a kályhát ügyes kezű mesterekkel kellett újjáépíteni. A korábbi tulajdonosok a konyhai tüzelőberendezést is módosították : a szabadkéményes konyhát zárt tüzelössé alakították, a konyhában sütőkemencét és rakott tűzhelyet építettek. Ezek ma is eredeti állapotban láthatók. A tájház megnyitása előtt a lakóházon más módosítás nem történt. Belépve a konyhába a rakott tűzhelyen, a hozzá tartozó padkán és fölötte a falon találjuk a főzéshez használatos edényeket. A tűzhellyel szemben elhelyezett vizespadon a víztároló edények sorakoznak. A konyhaajtótól jobbra a díszedényeket is bemutató konyhaszekrény, a „kaszni", balra pedig kisebb étkezőasztal székekkel és gyerekállóka foglal helyet. A konyhából nyíló szobában a bejárattal szemben két kis ablaktól megvilágított sarokban áll a sarokpad az ünnepi étkezésre szolgáló asztallal. A fal mellett két, egymás végében álló ágy látható, előttük sorakoznak a szépen faragott székek. A többi berendezési tárgy közül említésre méltó a hajdan ruha tárolására szolgáló festett láda és sublót, valamint a díszes törülközötartó, a fogas és a ringó bölcső. Az épület harmadik helyisége, az udvarról nyíló kamra elrendezése nem hagyományos, benne szakértelemmel elrendezett eszközkiállítás látható. Itt a látogató megismerkedhet a kenyérsütés és a kenderfeldolgozás tárgyi emlékeivel, valamint a parasztgazdaságban használt kisebb eszközök gazdag gyűjteményével. A nagyobb gazdasági eszközök (szekér, szánkó, eke stb.) a ház végében álló fészer alatt kaptak helyett. A hagyományos parasztudvar hangulatát növeli az udvar végében álló gémeskút. A csicsói tájház láttán jóleső érzés tölti el az embert: ebben a faluban tettek azért, hogy egy letűnt életforma maradandó értékeit átmentsék és bemutassák az utókornak. Fehérváry Magda r t KÖZMŰVELŐDÉS k. A Öt esztendő Az alábbi sorok szívünk szerint inkább köszöntők lennének, semmint tájékoztatók, köszöntenék Hodek Máriát s az ő „gyermekeit", a Csallóköz aranyosi (Zlatná na Ostrove) iskolásokat, Czuczor Pétert és az ekeli (Okoliőná na Ostrove) fiatalokat, az aranyosi iskola igazgatóját és a kedves szülőket, mindazokat, akik hozzájárultak ehhez az öt évhez. Öt év egy ember életében nem nagy idő. Egy közösség életében még kevesebb. Nekik az aranyosiaknak és az ekelieknek, a Tátika és a Summások népi együttesnek rövid öt év alatt mégis egészen rendkívülit sikerült produkálniuk. A rohamléptekkel megtett mérföldek kiemelkedő állomásait országos versenyeken nyert fődíjak és első helyezések, külföldi utak és sok hazai szereplés jelzi. Pedig pénzük nekik sincs. Magnó és egy filmfelvevő kamera, amit öt év alatt az anyagi javakból maguknak megszereztek. Min múlott hát mégis ez az öt év, mi kellett hozzá elsősorban? Tudás — meggyőződésem —, megbízható, alapos tárgyi tudás, a szakma, a népi tánc lényegének, történetiségének és táji jellegzetességeinek részletes ismerete. Ez után pedig valamiféle hit abban, hogy az elődeinktől ránkmaradt értékek által gazdagabbak is lehetünk. Ezek a gyerekek nem „szerepelnek" a színpadon, nem „bemutatnak" valamit. Játszanak. Természetesen, a tánc s az ének, a zene hatása alatt oldott önfeledt játékot. A martosi karikázót
