Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-20 / 47. szám
Már az újkőkorszakban (neolitikum) kialakult a természet jelenségeinek, a Napnak, a Holdnak, a csillagoknak és különösen a Földnek a vallásos jellegű tisztelete. Mivel ebben az időszakban a nőknek kiváltságos szerepük volt (matriarchális társadalmi rendszer), különleges szerepre emelkedett a Földanya-istennő kultusza. Benne személyesítették meg és tisztelték a föld termékenységét, a nőiességet és az anyaságot. Ebben az időben kapcsolódnak a Napistenhez és a Földanya-istennőhöz az ún. „természet — enyészet mítoszok", amelyek a természet tavaszi-nyári virulását. tenyészetét és őszi-téli halálát, enyészetét jelképezik egy tragikus sorsú istenség halálán és feltámadásán keresztül. Az egyiptomi mitológia (eleinte a világmindenség öselemei még nem voltak istenek, csak később személyesítik meg őket) szerint Géb, a „földisten" és Nut, az „égisten" Sunak és Tefnunak (a levegő valamint a nedvesség istenei) a nászából született. A földistent a rajta fekvő égistennőtől a levegő istene választotta el úgy, hogy közéjük fújt, és fölemelte Nutot a magasba. Ezután az ég már csak kezével és lábával támaszkodott a Földre. A rómaiaknál a numenekből (személytelen hatalmak, akik jó vagy rossz irányban befolyásolták az emberek életét) emelkedtek ki a személyes istenek, elsőnek a női istennők: a Földanya (Terra Mater), a Termőföld istennője (Tellus), a gabonaistennő (Ceres) stb. A felsorolt néhány példából is nyilvánvaló, hogy az emberek már a legősibb időkben is jelentős szerepet tulajdonítottak otthonuknak, a Földnek. Megfeszített gondolkodásra kényszerítették őket a szabályosan megismétlődő, illetve a váratlanul bekövetkező természeti jelenségek. Eleinte nem ismerték még az okozati összefüggéseket, és ezért téves következtetésekre jutottak. A régiek szemében a Föld a Világegyetem legnagyobb, legfontosabb része — a közepe. Minden égitest körülötte kering, és mind az ember céljait hivatott szolgálni. Az egyiptomiak a világ óceánján úszó Földet hol gömbnek, hol korongnak ábrázolták (a babilóniaiak gúlának is), és ezt vette körül a gömb alakú ég, illetve több egymás fölött elhelyezkedő ég. Persze a képzettebb csillagászok már az ókorban is gömb alakú Földet feltételeztek, de e „legtökéletesebb idom" előtérbe helyezésével a görögöknél (püthagoreusok) találkozunk először. Elképzelésüket — amely valójában csak filozofálás, bizonyos'geometriai alakzatok misztikus tisztelete — nem tudták alátámasztani csillagászati megfontolásokkal vagy mérésekkel. A Föld gömbalakúságát csak az i. e. IV. században sikerült Arisztotelésznek hiteles érvekkel bizonyítani. Szerinte az összes égitestek körmozgásokból összetett, bonyolult epiciklois alakú pályákon keringenek a Föld körül, mégpedig úgy, hogy egy-egy kristálygömb egyenlítői pontjához vannak rögzítve (Arisztotelész 55 kristálygömböt képzelt). A Nap-középpontú (heliocentrikus) világképet Arisztarkhosz már i. e. a II. században (csaknem két évezreddel Kopernikusz előtt) hirdette tudatosan. Tanai miatt istentelenséggel vádolták, és száműzték; Kopernikuszig nem akadt követője. Később, a feltörő kereszténység az emberek figyelmét a kezdetleges bibliai világképre szűkítette, melyet csak a XVI. század közepén sikerült megingatnia tanaival Kopernikusznak és kortársainak (Giordano Bruno, Galilei, Kepler...). Ezeknek a tanoknak teljes bizonyosságot Newton adott a XVII. században az égi mechanika alapjainak lerakásával. Vajon abból a rengeteg részismeretből amelyet a legújabb kutatásokkal szereztünk, hQgyan rajzolódik ki Földünk képe? Négy Föld-típusú bolygót ismerünk. Ezek a Merkur, Vénusz, Föld és a Mars. Általános jellemzőik a nagy sűrűség, a kis méret és a szilárd kéreg. Közülük a Föld a legnagyobb. Átmérője az egyenlítő mentén 12 756,3 km közepes távolsága a Naptól 149,6 millió km. A Nap körüli elliptikus pályáját 365,26 nap alatt futja be, míg a saját tengelye körül 23 óra és 56 perc alatt fordul át. Nem mindig volt ez így. Bolygónk keringésideje a Nap körül kb. 600 millió évvel ezelőtt még 424 napig tartott. Az idők folyamán állandóan lassult, ami annak a következménye, hogy a Hold és a Nap árkeltő ereje miatt a tengerekben és az óceánokban dagályhegyek alakulnak ki, és ezek fékezik a Földet. Ugyanígy lassul a forgása is. A Föld forgásával ellentétes irányú dagály súrlódása fékezi a Föld forgását. A lassulás mértéke 4,4.10~8 sec. naponta (1,6 ezred másodperc száz év alatt). A földrengéshullámokra vonatkozó vizsgálatok, valamint a számítások és elméleti megfontolások alapján arra következtethetünk, hogy a Föld sűrűsége a centrum felé növekszik — a Föld magjában kb. 4.106 atmoszféra a nyomás és az anyagsűrűség 12 és 16 g/cm3 lehet. Legfelül, 30—33 km átlagvastagságban, van a szilárd kéreg, amely nagyobb lánchegységek alatt 60 km-re is benyúlik a mélybe. E kéreg után következik a földköpeny, mely egész a földmag határáig terjed (2 87(Vkm). Ezen a határon az anyag a lassú' hőmérséklet-csökkenés hatására ugrásszerűen nagyobb térfogatra tágul; ez a lassú anyagáramlás (maximum néhány milliméter évente) mozgatja a kéreg jpgymástól elkülönülő lemezeit, amelyek a kontinenseket és az óceánokat hordozzák magukon (Wegener-féle kontinensvándorlási elmélet). A földköpenyt követi a földmag, amelyben maghéjat és magbelsőt különböztetünk meg. A Földnek kísérője is van, mégpedig a tömegéhez képest igen nagy — a Hold (a Föld tömegének mintegy 1,2 %-a). Holdunkat és a Földet együtt „kettős bolygónak" szokás tekinteni. Bár a Naprendszerben akadnak a mi Holdunknál nagyobb méretű boiygókísérők is, ezeknek egyike sem olyan nagy a saját anyabolygójához viszonyítva, mint éppen a mi Holdunk a Földhöz képest. A holdpálya síkjának hajlásszöge a Föld pályasíkjához 5°0' és 5° 17,5' között változó értékű. Ha a Nap és a Hold egyidejűleg a két pályasík csomópontjai valamelyikében vagy ahhoz közel tartózkodik, létrejön a nap-, illetve a holdfogyatkozás jelensége. A Holdról, valamint a Föld-Hold-rendszerről — tekintettel kivételes jelentőségére — külön cikkben fogunk írni. KISS GYÖRGY Naprendszerünk a mítoszok és a valóság tükrében — IV. fi El. ssssad felé A Föld látképe az Apolló 17 űrhajó fedélzetéről Föld A nap- és holdfogyatkozás geometriai feltételei A görögök előtti naiv világkép
