Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-13 / 46. szám
TUDÓSÍTÁSOK Ápolják hagyományaik A közelmúltban ünnepelte Kokava nad Rimavicou lakossága a Kokavan folklóregyüttes megalakulásának 50. évfordulóját. Az ünnepség részét képezte a „Népi kultúra Kokaván" című kiállítás, amelyet a nőszervezet tagjai és a művelődési ház dolgozói rendeztek meg. Ugyanakkor két allegorikus lovaskocsi vonult végig a községen, s a bennük ülök dallal, zenével csalogatták a közönséget az iskolaudvarra, ahol az ünnepeiteken kívül az alapiskolások Kis Kokavan nevű együttese és a bratislavai Dimitrovec népi együttes tagjai ropták a táncot. Az igazi nagy nap azonban másnap reggel kezdődött. Miután a falu lakosai és a táncosok megkoszorúzták a Hősök Parkjában álló emlékművet, szemináriumon vettek részt. Találkozhattak az ötven évvel ezelőtti táncosokkal és énekesekkel, megismerkedhettek az együttes tevékenységének állomásaival, majd tapsolhattak mindazoknak, akik a kultúra terén kifejtett tevékenységükért oklevelet kaptak. Ezután hat népi együttes köszöntötte a jubilálókat. Színvonalas műsoraikkal Szlovákia népi kultúrájának gazdagságát szemléltették, hiszen ízelítőt adtak például a rimaszombati (Rim. Sobota), losonci (Lucenec), Slovenská Lupca-i hagyományokból is. Dorók Erzsébet Klubélet Nagymagyaron (Zlaté Klasy) 1971-ben alakult meg a nyugdijasklub, amelynek tagsága meghaladja a száz főt. Két éve egy régi családi ház átalakításával új klubhelyiséget kaptak, ahol azóta is naponta találkoznak. Hónap végi nagyobb összejöveteleiket a tűzoltó-egyesület nagytermében tartják, s ilyenkor a műsor különböző. Két alkalommal orvosi előadást hallgattak meg. Tavasszal a magyar tannyelvű alapiskola diákjai kedveskedtek nekik kulturális műsorukkal és saját készítésű apró ajándékjaikkal, de meglátogatták őket már az óvodások és a nyári napközisek is, s a tűzoltók fúvószenekara is szórakoztatta már őket. A legutóbbi nagy összejövetelen a 85 éves Strelka Lajos bácsit köszöntötték. A klub tagjai nem hiányoznak egyetlen politikai vagy kulturális rendezvényről sem. Minden évben segítenek a szövetkezetben a gyümölcsszedésnél, cserébe pedig kölcsön kapják a szövetkezet autóbuszát, és kirándulni mehetnek. Ez évben már két kiránduláson voltak. Baráth Ilona Méhecske módjára Alig kezdődött el a tanév, a pionírcsapatok máris meghirdették a hulladékanyag-gyűjtési versenyt, melybe bekapcsolódott a Stúrovói Major István pionírcsapat is. A gyerekek méhecske módjára gyűjtögettek, hogy az adott időre szüleik segítségével beszállíthassák az iskolába a papirt. Megszületett az eredmény: összesen 6 020,46 kg papírt gyűjtöttek a rajok. Az első helyen a IV. C osztály végzett 815,5kg papírral, a másodikon a VII. B 392,1 kg-mal, a harmadikon pedig az V. B osztály 381,16 kg-mal. A legszorgalmasabb papírgyűjtők Németh Mónika — 272 kg, Hopka Euridike — 183,5 kg, Leióczky László — 181,1 kg papírral. A teljesség kedvéért azonban azt is meg kell említeni, hogy akadtak olyan pionírok is, akik egyetlen dekával sem járultak hozzá rajuk teljesítményéhez. Ugyanakkor sokan már a gesztenyegyűjtést is elkezdték, mint például a III. C osztályos Baran Andrea (képünkön), aki amellett, hogy jól tanul, a pionírmunkában is mindig az elsők között található. Hajtman Kornélia Együttműködés az iskolákkal A Csehszlovák Vöröskereszt lévai (levice) járási bizottsága és a járás iskolái között már évek óta példás az együttműködés: Az elmúlt évben a balesetek megelőzéséről, a helyes táplálkozásról és a káros szenvedélyek elleni küzdelemről szóló előadásokon 2 967 tanuló vett részt, az általuk szervezett egészségügyi tanfolyamokon az idén 2 685. Tavaly a fiatalok 1 800 kg gyógynövényt gyűjtöttek. Tanítóikkal együtt huszonhét idős embernek segítenek rendszeresen. Tavaly öt alkalommal léptek fel a nyugdíjasok otthonában, é> ajándékot is vittek az ott lakóknak. Császár Ernő ■ KÉREM ■ A ■ PANASZKÖNYVET! Három levél érkezett olvasóinktól szoros egymásutánban, melyekben a Csehszlovák Államvasutak és a Csehszlovák Autóbuszközlekedési Vállalat szolgálatairól frnak elmarasztalóan. Egyetértünk abban, hogy az ingázók szabad idejük amúgy is nagy részét töltik el az utazással, s ha még ezen felül kellemetlenkedő, hanyag ügyintézéssel találkoznak, s maradék szabad idejüktől is megfosztják őket mint az alábbi esetekben, akkor nem csoda, ha elvesztik türelmüket s tollat ragadnak! Mitológiai példa Bizonyára sokak számára ismerős Sziszüphosz alakja az ókori görög mitológiából. Az alvilágban azt a büntetést szabták rá, hogy egy meredek hegyre súlyos sziklát kellett felgörgetnie. Feljutva a hegy tetejére azonban a szikla mindig visszazuhant. Sziszifuszi, vagyis eredménytelen munka volt az övé. Hogy miért írtam le ezt a történetet? Mert egy hasonló mai példáról akarok fmi. Amikor egy fiatal kikerül az iskolapadból, legtöbbször többet vár az élettől, mint amennyit új környezete nyújtani tud számára. A félreértés elkerülése végett megjegyzem, hogy nem az új munkahelyemre akarok panaszkodni, hanem az utazási kedvezmény intézésével felmerülő gondokat szeretném leírni. Beutazó lévén ugyanis autóbusz- és vonatkedvezményre van szükségem. Miután munkahelyemen pecséttel és aláírással igazolták hovatartozásomat elintéztem az autóbuszigazolványra szóló kedvezményt. Azután jött volna a vasút S ekkor azonosultam a fent említett mitológiai alakkal. A lévai (Levice) vasúti irodában a menetjegyeket árusító, idős szemüveges hölgy, aki a kedvezményes igazolványokat is intézi, mogorván szemlélgetett, miután kérelmemet, személyazonossági igazolványommal és a már elintézett autóbuszkedvezménnyel együtt benyújtottam. A szüleim személyazonossági igazolványát követelte tőlem. Hiába igyekeztem érvelni, hogy tudtommal az csak a tizenöt éven aluliaknál szükséges, s akkor is elegendő a szülők igazolványának számát feltüntetni a kérvényen — a hölgy hajthatatlan maradt Egy héttel később, egy másik hasonló korú hölgy volt a pénztárnál szolgálatban. Benyújtottam a három személyazonosságit — a szüléimét is — és a többi szükséges iratot remélve, hogy ezúttal minden a legnagyobb rendben lesz. De tévedtem. A pénztárosnő rámnézett majd a kérvényre, és szó szerint visszadobta az iratokat Felvilágosított hogy a szüleim személyazonossági igazolványára nincs semmi szükség, viszont a munkaadóm pecsétjét nem tudja leolvasni, pecsételtessem le újra. Harmadízben olvasható pecséttel ellátott kérvénnyel mentem a szüleim személyazonossági igazolványa nélkül. Pechemre! Ugyanis ezúttal ismét régi ismerősöm, a szemüveges pénztárosnő volt szolgálatban, aki három személyazonossági nélkül nem volt hajlandó szóba állni velem. Csalódottan mentem haza megfogadva, hogy legközelebb a személyazonosságikon kívül magammal hozom Lévára a keresztlevelemet a védőoltási bizonylatomat, az érettségiről és az államvizsgáról szóló bizonyítványaimat is. Ki tudja, negyedszerre ki ül majd a pénztárnál, és hányféle igazolványra lesz kíváncsi 7! Csala Sándor, Déménd (Demandice) Felelős kerestetik Borongós. hideg, egészségtelen idő volt szeptember utolsó délutánján. Édesapámat kísértem ki Ipolyságon (Sahy) a Stúrovo— ruíomberoki autóbuszjárathoz. A megállónál lévő menetrenden ellenőriztem: az autóbusz 15.10-kor indul. Indulásig volt még tizenöt percünk. De amikor már huszonöt perc is elmúlt, nyugtalankodni kezdtünk. A többi utassal együtt latolgattuk: mi történhetett? Négy órakor már minden logikusnak látszó feltételezésből kifogytunk. Fél ötkor pedig — mrt tehettünk mást — hazamentünk. Majd én kirohantam a vasútállomásra, megérdeklődni, mikor indul vonat Ruiomberok felé. és meddig tart majd az utazás. Amit megtudtam, lehangolt: édesapám előtt — akinek végső úticélja a lubochftai szanatórium volt — tizenkét órai utazás áll, és csupán reggel hatkor érkezik meg a színhelyre. Összefoglalva: az Ipolysági autóbuszközlekedési vállalat egyik dolgozójának hanyagságából egy csomó kellemetlenség származott. Pedig a vállalat irodája alig húsz méterre van a megállótól, ahol a három dolgozó bármelyikének futná idejéből pontosítani a menetrendet, ha az időpontokban valami változás áll be, illetve megszüntetnek egy járatot. Sasváry Nándor Már kezdetben Vasárnap, október 7-én a fővárosba utaztam szülőfalumból a Novy Zivot—Bratislava vonalon közlekedő BA 75—52-es rendszámú busszal, amelyet egy csinos, fekete fiatalember vezetett. Negyed hét után érkeztünk az új pályaudvarra, ahol minden utas kiszállt, kivéve egy szőke hölgyet, aki egész úton a buszvezető mellett állt. Amikor a sofőr egyetlen utasával a parkolóba száguldott, arra gondoltam, hogy visszafelé nem indulunk menetrend szerint. Valóban 19.32-kor a busz még nem volt a megállóban. Az utasok már türelmetlenkedtek, míg gyanús volt valaki megkérdezte a diszpécsert aki öt perc múlva ígérte az indulást. Az öt percből húsz lett, mire megérkezett a jármű, és a felelősségre vont sofőr és potyautasa magatartásából következtetni lehetett miért kellett az utasoknak ennyit várakozniuk. Lehet, hogy valaki mosolyog a dolgon, mondván fiatalok, meg hogy több is veszett Mohácsnál. Engem azonban nagyon fölháborft az ilyen viselkedés, a munkaidő be nem tartása. Mi lenne, ha a többi buszvezető is így csinálná 71 S. P. (nőT)
