Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-13 / 46. szám
Miért kegyvesztett az DJ](^[lg»Cg(ő) ^ Az UNESCO — az ENSZ oktatásügyi, tudományos és kulturális szervezete — idei, szám szerint huszonharmadik rendes évi közgyűlése fontos döntések meghozatala előtt áll. Y alakú párizsi székházában a 161 tagország küldöttségeinek most azt kell meghatároznia: hogyan tovább? Feltartóztathatatlanul közeleg ugyanis az év vége, amikor is az Egyesült Államok kilép e fontos, az egész világ szempontjából közhasznú tevékenységet folytató nemzetközi szervezetből. A tőkés világ vezető hagyhatalma tavaly december végén levélben közölte szándékát, s mint feltételezhető volt, ezzel precedenst teremtett — azóta már Nagy-Britannia és legutóbb Hollandia is bejelentette kilépési szándékát. Mi a bűne az UNESCO-nak a jelenlegi amerikai kormány szemében? A szervezet Washington szerint állítólag túl sokat foglalkozik olyan „politikai” kérdésekkel, amelyekben nem illetékes ... Többek között az USA akarata ellenére elítéli Izrael és a Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző rendszereit, amelyek diszkriminációs politikát folytatnak, s ezt az oktatás és a kultúra területén is érvényesítik. A „fő" bűnök sorába tartozik az is, hogy az UNESCO hozzájárult az új nemzetközi gazdasági és hírközlési rend kialakításához, a kolonializmus és az újkolonializmus felszámolásához, a fegyverkezési verseny megfékezéséhez, hiszen ezek azok a tényezők mai világunkban, amelyek következményei minden földrészt sújtanak, s minden nép életébe beleszólnak. „Hajlandók vagyunk továbbra is az UNESCO tagjai maradni, ha a szervezet vezetősége megváltoztatja eddigi programjainak többségét, s ha mi döntjük el, milyen tételek milyen arányban szerepeljenek a szervezet költségvetésében." Ilyen és hasonló fennhéjázó kijelentések, állásfoglalások az imperialista vezető nagyhatalmak részéről jogos ellenérzést váltanak ki a tagországok túlnyomó többségében, de más kormányközi és nem kormányközi szervezetekben is. Elítélően nyilatkozott az amerikai magatartásról a kanadai külügyminisztérium, a francia küldöttség pedig durva hibának minősítette a kilépést. Annak idején Jurij Andropov főtitkár levélben tolmácsolta az UNESCO főigazgatójának, Amadou Mokhtar M’Bownak a Szovjetunió álláspontját, s hangsúlyozta, hogy az UNESCO tevékenysége nemhogy sértené, hanem abszolút összhangban van a tagországok többségének politikai orientációjával. Ezzel a megállapítással kapcsolatban vessünk egy pillantást a múltba. Egy, a világ népeinek kultúráját gondozó-ápoló világszervezet gondolata már a múlt század hetvenes éveiben felvetődött, de csak az első világháború után öltött formát. Párizsban 1926-ban az akkori Népszövetség kebelén belül létrehozták a Művelődési Együttműködés Nemzetközi Intézetét, majd 1929-ben Genfben megalakították, ettől az intézettől függetlenül, az Oktatási Nemzetközi Hivatalt. A párizsi intézet hatáskörének kibővítésére szélesebb körű nemzetközi viszonylatokban 1938-ban európai és amerikai államok közös tanácskozásán tettek kísérletet, de a továbbfejlesztést akkor megakadályozta a háború. A második világháború után San Franciscóban 1945-ben, az Egyesült Nemzetek Szervezetének megalakításával párhuzamosan megszületett a határozat az UNESCO megalapításáról is, amelyet 1945 novemberében Londonban 44 állam, közöttük az Egyesült Államok is, ratifikált. Az UNESCO alapokmánya szerint a szervezet fö célja: „... hozzájárulni a béke és a biztonság fenntartásához a nemzetek oktatásügyi, tudományos és kulturális együttműködésének állandó szilárdításával, biztosítva az igazságosság, a törvényesség, az emberi jogok és a legalapvetőbb szabadságjogok általános tiszteletben tartását, tekintet nélkül fajra, nemre, nyelvre vagy vallási meggyőződésre." Az alapokmány kidolgozásában egyébként az Egyesült Államok küldöttsége közvetlenül is részt vett, s az amerikai kormány megszavazta elfogadását. Az alapokmányban foglaltakat azóta az UNESCO s időközben megalakult albizottságai maradéktalanul betartják, s teljesítik nemes küldetésüket. Az ENSZ II. leszerelési közgyűlés az UNESCO-t is, mint valamennyi szakosított nemzetközi szervezetét, utasította, hogy minden tevékenységében következetesen tartsa szem előtt a béke megőrzésének alapelvét. Az UNESCO egyik legnépszerűbb programja a világ műkincseinek, az emberiség pótolhatatlan kulturális örökségének megóvására összeállított program. Ezzel a tevé-Az asszuáni gát építésekor nemzetközi összefogással „átköltöztetett" Memnon-szobrok kenységgel külön bizottság — a World Heritage Committee — foglalkozik. A bizottság listáján mintegy másfélszáz gondozásra, helyreállításra szoruló műemlék szerepel. Csupán néhány a sok közül: a brazíliai Olinda történelmi városmagva, a havannai óváros és erődítményei. Haiti nemzeti történelmi parkja, a hondurasi Rio Plátano bioszféra-rezervátuma, Firenze városközpontja, a líbiai Sabratha régészeti emlékei, a Srí Lanka-i Anuradhapura „szent város", Velence, Hue, Karthágó, a Közép-Anatóliában levő Göreme sziklaépítményei. Isztambulban hét objektumot jelöltek ki sürgős mentőakciókra, többek között a Topkapi palotát, a Kék mecsetet, a Hagia Sophiát, a Pantokratosz templomot, amelyet a XII. században Iréné bizánci császárnő építtetett... Természetesen, e nemzetközi szervezet anyagi lehetőségei ugyancsak korlátozottak, az 1984—1985-ös költségvetésben műemlékvédelmi programjaira mindössze 731 000 dollárt irányozhatott elő. Igaz, nem Firenze városközpontja . . . A pisai ferde torony megmentése . . .