Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-25 / 5. szám
Előttem egy csomó fénykép és egy zacskó alma. Mialatt a képeket nézegetem, lelkem messze száll... Sivatag fölött repülök, ahol oly ritka a víz, s az a kevés patak mintha csak véletlenül föltépett sebe lenne a földnek, melyből fehér vér fakad .. Amott egy elefántcsorda hempereg a porban! Itt meg egy vízben fürdő rizstábla! És ez a lány? Fehér ruhában, fehér kendővel a fején libeg az etióp „Nofretete", a fekete bőrű. Elefántcsont nyakékét két ujja közé csippenti, mutatja és mosolyog ... Nem szól semmit, nem mutat többet... Változik a kép. Ez ám a vidám társaság! Szirtoszt táncolnak a ciprusi fiatalok. A „vraga" minden ugrásnál csúszik egyet míg végül a gondosan mosott és vasalt „nadrág" szoknyává változik. A lányok nevetnek — hajszálegyformán nevető, hajszálegyforma lányok —, kezükben ide-oda röpköd a cirógató, csábítgató zsebkendő ... S aki most jön, lehetne karavánok kifosztója, sivatag rablója, fenyegető handzsár az övében ... De ő József is. Jézus is és egy darab Biblia ... Nem véletlen ez, Germanus Gyula, a titokzatos kelet ismerője szerint:..... a muszlint lélek olyan, mint a tenger sima tükre, ha ájtatos szavak szelíd zefírje fodrozza, de a mélységben nehezedik a víz mérhetetlen súlya, amit a szenvedély romboló viharrá korbácsol fel..." Sci-fi írók szerint a jövő embere minden nemzet véréből hordoz majd pár csöppet. Milyen szép lesz majd a jövő embere! S milyen jó, hogy most élek, és mindez nemcsak képzeletem, hanem a valóság szülötte, s így senki sem hiheti el. hogy az indián még ma is „... tökéletlen élőlény: van ugyan értelme, de tökéletlen, elmaradott.. ", még ha vannak is ........jónéhányan, akikre elég jól ráillik az ember szokásos definíciója ..."! Két indián gitároz és énekel magával ragadóan a klubban, és mi csak tapsolunk ... Véget ér az utazás, kezdődik a nem-NEMZETKÖZI Nagy László felvételei a hazánkban tanuló külföldi diákok újévköszöntő találkozóján készültek.
