Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-25 / 5. szám
I zetközi diszkó! Szőke, röpködő hajú lány „őrjíti" partnerét a fényzene ütemeinél. Szamba, csacsa ... forró ritmusok, tangó ... Gilberto áll előttem s komoran kérdezi: szeretsz tangózni? Tangózunk. Komoran. A zene tragikuma valahol mélyen. Ring a terem, portugál kalózok halálfejes hajóját röpíti a szél... Hallom a kavakino hangját, a gitárét, a buzukiét... és egyszerre sok új világ küszöbét érinti a lábam. Ma még csak együtt táncolunk. De holnap majd beszélgetünk. S holnapután talán már barátok leszünk. Gilberto, Nikar, Jousif. Anna — mind valamennyien. LAMPL ZSUZSANNA Nagy László felvételei A világ legnagyobb családja „Egy belga férfi évi másfél milliárd frank családi pótlékot akar az államtól bevasalni. Ehhez minden alapja megvan: több mint harmincezer gyermeket mondhat a magáénak." így Írnak róla szenzációt kavarva a világ lapjai. Fokozván a fokozhatókat így folytatják: „Ha André Pierre Sabbe, a negyvenhét éves belga halnagykereskedö, a tengerparti Seebrügge város lakosa naponta csak egyetlen percnyi szeretettel és figyelemmel akarná minden egyes gyermekét megajándékozni, megoldhatatlan feladat előtt állna. Az egy-egy percnyi törődéssel ugyanis több mint három hétig lenne elfoglalva, mégpedig állandóan, éjjel-nappal, szünet nélkül. Ennek a jól megtermett férfiúnak van ugyanis a legnagyobb családja a világon : egy felesége és 30 907 gyermeke. Öt gyerekkel felesége, a most harminchét éves Gabriella ajándékozta meg, akivel Sabbe tizenhat éve él boldog házasságban. A többi 30 902 gyereket André Pierre Sabbe 1981. március 12-én fogadta örökbe Szomáliában. Az öt-tizenöt éves fiúcskák és kislányok „Afrika szarván", a százhatvannyolc menekülttábor egyikében élik nyomorúságos életüket. És világrekord méretű családja számára a kereskedő most világrekord nagyságú családi pótlékot akar bevasalni a belga államon: másfél milliárd belga frankot évente. Első látásra mindez csupán egy minden hájjal megkent kalmár pénzcsiholási kísérletének látszik, valójában azonban a szükség által kikényszeritett próbálkozás annak érdekében, hogy a pénz oda kerüljön, ahol a legnagyobb az ínség. — A kietlen sztyepp és sivatag alig alkalmas arra, hogy a lakosság megszerezze betevő falatját, és ezt a nyomorúságot a legjobban a gyermekek sínylik meg — mondja Sabbe Szomáliáról, a világ ötödik legszegényebb országáról, és hátradől, zöld tolókocsijában. De vajon hogyan került Sabbe Szomáliába? Éppen a halászati lehetőségeket vizsgálta Szomália több mint háromezer kilométer hosszú tengerpartján, amikor Landroverje egy szakadékba zuhant. Sabbe csigolyasérüléssel a mogadishui kórházba került. — Amikor már legalább tolókocsiban közlekedni tudtam — meséli Sabbe —, megnéztem néhány tábort. Ekkor döbbentem rá, hogy ennek az országnak segíteni kell. A gazdag nagykereskedő először alapítványt létesített Human Dignity (Emberi Méltóság) elnevezéssel, és ebbe fektette egész vagyonát, amelyet virágzó vállalatának eladásából szerzett. Az ennél is nagyobb segítséget azonban a belga családjogi és szociális törvények egyik kiskapujában találta meg: a törvény nem korlátozza az örökbe fogadható gyermekek számát. Sabbenak tehát akkor is joga van lakóhelyén a családi pótlékot felvenni, ha nem él állandóan Belgiumban, hanem éppen Szomáliában, óriási családja körében. Jogilag úgy tűnt, minden rendben van, a családi pótlékot ki kell fizetni. De az utolsó szó a szociális ügyek miniszteréé. Ő egyelőre még hallgat. — Ha nem fizetnek — mondja a szupercsaládapa —, átköltözöm az Európai Gazdasági Közösség egy másik országába. A törvény előírásai szerint ott is jár nekem a családi pótlék, s a vendéglátó ország majd behajtja a pénzt Brüsszeltől. Az évi másfél milliárdból Sziad Barre Szomáliái elnök támogatásával Sabbe Mogadishutól nyolc kilométerre Belet-Sabbe, azaz Sabbe-város néven várost akar építeni gyermekeinek. Az ezer négyzetkilométeres területet a kormánytól kapta, mintegy tíz fillérnek megfelelő szimbolikus áron. Seebrüggében, szülővárosában sokan idealista álmodozónak tartják André Pierre Sabbe-ot. De Sabbe nagy felebaráti szeretete mellett szögletes flamand koponyájában politikai és gazdasági meggondolások is lakoznak: — Szomália elnöke biztosított arról, hogy gyermekvárosomat túlnyomórészt belgák építik és üzemeltetik majd, ha Brüsszel kifizeti a családi pótlékot. És hazámnak, üres államkasszájával, nagyon kapóra jönne a jó kapcsolat Szomáliával. Szomália földjében ugyanis kincsek lappanganak, és ezek kiaknázása Belgium gazdaságát is fellendíthetné. Ez a kincs, ha ott rejtőzik is, André Pierre Sabbe egyik fogadott gyermeke számára már későn kerül elő. Az egyik táborban, Mogadishutól százötven kilométerre éhen halt Safia Cumar, Sabbe csokoládébarna bőrű, göndör hajú ötéves fogadott lánya. A fejlesztési segély, amelyet Sabbe ki akar csikarni a belga államtól, Safia 30 901 testvérét talán még megmentheti ettől a sorstól. De az éhezők megmentésének sokkal radikálisabb és tartósabb módjait is „feltalálta" már a világ, ami kevesebb szenzációval és tartósabb eredménnyel jár. Hiszen nemcsak harmincezer éhező gyermek van a világon.
