Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-10-25 / 44. szám
ünk nélkül építették, néhány kis létszámú iskolában pedig nem volt kifizetődő az étkeztetést bevezetni. Így volt ez Vilkén (Veliká nad Iprom) is. Az édesanyák előre főztek, s a gyerekek hazatérésükkor megmelegítették az ebédet. Az ebédidőben az édesanyák gondolatai a gyerek körül forogtak. Vajon megmelegítette-e az ebédet? Nem történt semmi baja? Vagy meg sem melegítette, csak kiszaladt egy szelet kenyérrel a kezében játszani? így volt ez szeptember közepéig. Azóta a losonci Restaurácie vendéglátóipari vállalat hordja az ebédet a vilkei iskolásoknak. Szlovákiában csak ebben a járásban vezették be kísérletképpen az iskolai étkeztetés e formáját, amely az NDK-ban például már mindennapos gyakorlat. Ott nagyüzemi étkeztetéssel oldják meg nemcsak az iskolások, hanem az óvodások ellátását is. A nagyüzemi konyhákban napi 15—50 000 adagot főznek, amelyet légmentesen zárható edényekben szállítanak az ebédlőkbe. Kifizetődőbb és a szakácsnők számára is kevésbé megterhelő ez a mód. Az NDK-ban már régen kiszámították, hogy ezekben a nagy konyhákban 80 százalékkal kevesebb dolgozóra van szükség, mintha minden iskolában külön főznének. Ezenkívül a konyhák gépesítve vannak, s a szövetkezetekből és az állami gazdaságokból minden nap friss húst és zöldséget kapnak. Vagyis a nagyüzemi termelésben gyártott termék mindig olcsóbb a kisüzemben gyártottnál. S nálunk ez a gyakorlat az új iskolák építésében is. Éveken MINDENT AZ EMBERÉRT át kérdeztük: mennyibe fog ez kerülni? Losoncon most próbálnak a kor követelményeinek megfelelni, vagyis takarékoskodnak minden területen. Ebben az évben kísérletként egy iskolában, jövőre már a járás tizenkét iskolájában. Már a kísérlet elején tizenkét munkaerőt takarítanak meg. Ezek a dolgozók a vendéglátóipari vállalathoz mennek át. A losonci és a környékbeli asszonyok számára könnyíti meg az esti, otthoni főzést a már említett vendéglátóipari vállalat. A város kereskedelmi szervezetei a lakóházak földszinti helyiségeit használják ki üzletek létesítésére. Az új lakásokba költözök így csakhamar igénybe vehetik azokat, s nem kell várniuk egy különálló épület elkészülésére. A város terén újonnan fölépített háztömbben két átjáró volt egymás mellett. Ekkor jött az ötlet: mi lenne, ha beépítenénk azokat. Minimális költséggel valóban be is építették, s két félkészáru-boltot létesítettek. Az egyikben 10-től 18 óráig húskészítményeket, a másikban egyéb félkészárut árusítanak. Egyik előtt sem sorakoztak ottjártunkkor, munkaidő alatt az asszonyok, hiszen a losonciak tudják, hogy egész nap kapható az a negyvenféle készítmény, amelyet a vendéglátóipari vállalat és a Hviezda vendéglő gyárt. Munkából hazamenet is megvásárolható a töltött káposzta, a Sírava töltelék, a hússzeletek, sőt a házi metélt is, mikor mire van gusztusa a családnak. Nem fél az elárusítónő, mint más szlovákiai városokban, hogy megrendeli az árut, de az nem fogy el, s Nagy László felvételei akkor az ő vesztesége növekszik? Egyáltalán nem. Zárás után megérkezik ugyanis a vendéglátóipari vállalat gépkocsija, s elszállítja a megmaradt árut az éttermekbe, ahol azután a vendégek ezeket az ételeket vacsorára elfogyaszthatják. Semmi sem vész kárba, senki nem kockáztat, s a dolgozó nők sokkal elégedettebbek a félkészáru-választékkal, mint más helyeken. Jó szolgáltatás ez. Losoncról és a losonci járásról szóló beszámolónkat azzal a történettel kezdtük, amelyben a mindenki útjában álló követ senki sem tette félre az útból. Tudjuk, hogy gyakran kerülhet valamilyen „kö" a lábunk elé. Az azonban már rajtunk múlik, hogy mit teszünk. Elégedetlenkedünk és kikerüljük-e, vagy pedig mindent megteszünk azért, hogy ne akadályozzon bennünket. Nem képeznek kivételt sem a nemzeti bizottság, sem a város és a járás lakói. Társadalmunkban egyre inkább növekszik az emberek jogos igényessége. Az igények kielégítése azonban nem megy máról holnapra. Ezek azok a bizonyos „kövek", amelyeket közös erővel távolítanak el az útról. A járás nemzeti bizottságai ismerik a lakosság igényeit, ök viszont tudják, ha többet akarnak, többet kell nekik is tenniük. Ezért van ebben a járásban kevesebb akadály az elégedettséghez vezető úton, mint azokon a helyeken, ahol még nem tudatosították eléggé, hogy a hadvezér hadsereg nélkül, a hadsereg pedig hadvezér nélkül csatát nem nyerhet.
