Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-10-11 / 42. szám
Kedves Ella! Olyan hosszadalmasén és aprólékosan mesélted nagy családi „drámátok" jeleneteit előadva még a dialógusokat is. hogy végül egészen összezavarodott bennem, ki mit mondott, miért hogyan, ki mit felelt erre Te, erre ő stb. Úgy gondolom, nem is ez a lényeg. Tény, hogy összevesztetek az öregekkel. Olyannyira, hogy már egy éve egymás felé sem néztek, pedig lakóhelyetek alig néhány kilométerre van egymástól. Lehet, hogy nektek volt igazatok, lehet hogy az öregek tévedtek. Az is lehet sőt biztos, hogy a vita — a veszekedés — hevében erőteljesebb kifejezéseket használtak (használtatok), hogy minden elképzelhető bosszúságot, vélt vagy szándékos sértést előszedtetek. Azóta híveket toboroztok magatoknak. Te egyik nap, édesanyád másik nap tulajdonképpen ugyanazoknak az embereknek mesélitek a nagy veszekedés, harag történetét, mindketten várva a helybenhagyó, igazat adó választ. Mit tehet a titeket hallgató? Bólint vállat von, semmitmondón hümmög — ha nem akarja kivívni sértődésteket Persze olyan is akad, aki a saját szájaize szerint visszamondja, kire mit mondott a másik. És a sértődöttség fokozódik, a harag tovább keseredik. Minden csatádban előfordul vita, harag, veszekedés. De idegesség múltán, a félreértések, nézeteltérések tisztázása' után a másik — a többiek — szempontjait is figyelembe véve okosabban és figyelmesebben intézik közös dolgaikat. Tudják, hogy nincs értelme az egymást bántó, sértő és nyugtalanító haragnak, hallgatásnak. Főleg ott, ahol gyermekek vannak. Unokák, akiket az öregek annyira szeretnek, s akiknek a kedvéért ők szívesen békü/nének. Ti azonban hajthatatlanok vagytok, újra meg újra felidézitek a veszekedést, kiszínezve, felnagyítva egy-egy mondatot annak jelentését. „Ugye, igazam van"? — kérdezted, miután elmondtad az esetet Nincs jelentősége, hogy igazad volt-e, vagy sem — feleltem. Egyetlen dolog fontos, hogy ezért nem szabad haragot tartani, hiszen az öregek szemléletét nem változtatja meg egyetlen vita, mint ahogy a fiatalok életmódját sem lehet egy-egy tanácsosai befolyásolni. A gyermekeket pedig éppúgy neveli a nagyszülők szerető intése, mint a szülők következetesebb, szigorúbb — vagy egészen másféle — pedagógiai módszere. Hidd el, egymás mellett jól megfér a kettő. Hiszen nem éltek együtt, nem kell alapvetően alkalmazkodnotok egymáshoz. Hétvégi, ünnepi találkozásokkor pedig nem éppen szükségszerű saját módszereitek, eNeitek igazáért hadakozni, amikor annyi olyan témát is találhattok, amiben egyetértetek: kert, ház, kocsi, kirándulás... Nem vagytok már annyira fiatalok — és a nagyszülők is eléggé megöregedtek —, hogy ne lenne türelmetek egymást meghallgatni, s néha ezt-azt elviselni egymástól. Aki haragudni akar, az a haragra mindig talál okot — tartják. Most úgy vagytok Ti is. Ahelyett hogy állandóan felemlegetitek, próbáljátok meg elfelejteni, ki mit „vágott a másik fejéhez". Az indulattal — indulatból — mondottakat lehiggadva nem szabad komolyan venni. Törődjetek egymással, legyetek együtt amíg így együtt lehettek. Nagyobb, életre szólóbb élményt mint a derűs nagy családé, s hatásosabban nevelőt, nem adhattok gyermekeiteknek. Viszont amit most adtok, azzal saját magatok alatt vágjátok a fát: most arra adtok példát, hogyan bánjanak veletek öreg korotokban gyermekeitek, pedig, ugye nem szeretnétek, ha hiába várnátok, hogy rátok nyissák akkor az ajtót a gyermekek és unokák ? Szerető, nyugodt családi légkört kíván „ Több gyermekem van. Mivel munkaviszonyban vagyok, gyermekeim sokat vannak egyedül, és bármennyire is kioktatom őket, mit csináljanak, hogy a balesetet — horzsolás, égés stb. — megelőzzék, az mégis előfordulhat. Többször hallottam már első, másod- és harmadfokú égési sebről. Most, hogy a fűtési időszak kezdődik, szeretnék tisztában lenni az égési sebek ilyen jellegű minősítésével, hogy tudjam, ha valamelyik gyerek megégeti magát, mi az azonnali teendőm, s mikor kell segítségért orvoshoz fordulni." Szervezetünk belső környezetét a bőr határolja el a külvilágtól, amelynek épsége akadályozza meg, hogy kívülről — a tápcsatornán és a légutakon kívül — bármi is a szervezetbe juthasson. Ha a bőr megsérül, akkor egyrészt ezen a „védőgáton" létesült kapun át enyhébb-súlyosabb betegséget okozó baktériumok, vírusok vagy gombaspórák hatolnak be a szervezetbe, másrészt a sérülés nagyságától függően általános betegségtünetek is támadnak. Sajátos bőrsérülést — égést okoz a meleg, amelynek súlyossága a meleg - hatás hőfokától, helyétől és időtartamától függ. Leggyakrabban a forró vízzel, olajjal vagy más folyadékkal való leforrázás, a meleg tárgyakhoz fémhez, üveghez stb.) érés, a forró gőz, az elektromos áram, a láng és a sugárzó hő (napsugár, hősugárzó) égeti meg a bőrt. Az égésnek három fokozata van. Első fokú az égés, ha a bőrnek csak a legfelső rétege károsodik. Jellemző tünete a bőrpír, amely tulajdonképpen egy enyhe fokú gyulladás. A hajszálerek permeabilitása (áteresztő képessége) már ilyen esetben is fokozódhat, s az érpályából a szövetekbe jutó vérplazma a bőr vagy a nyálkahártya vizenyöjét okozhatja. *Másodfokú az égés, ha a bőr mélyebb rétegei is megégnek, s a hámban vagy az alatta felgyülemlő folyadék, felemelve a sérült bőrrétegeket, savós hólyagokat alakít ki. A harmadfokú égés során a bőr teljes vastagságban megég, és a károsodás a bőr alatti szövetekre is kiterjedhet. Ezeken a helyeken a bőr elhal, lelöködik, és égési seb alakul ki. Habár a súlyos égési sérülést szenvedett embernek nagy bőrterületén lehet harmadfokú égés, amellett rendszerint megtalálhatók testén a másodfokú égésre jellemző hólyagos elváltozások is. Az égés súlyosságától — fokától és kiterjedésétől — függ, hogy a betegen milyen általános tünetek alakulnak ki. Leggyakoribb tünet a fájdalom, amely reflexesen növeli a vérnyomást, fokozódik a szívműködés és a légzés percenkénti száma, a beteg elvesztheti az eszméletét, és mivel a megégett sejtek, szövetek szétesnek, bomlanak, a belőlük képződő és a vérkeringésbe jutó mérgező anyagok sok más szerv működésének zavarát, valamint életveszélyes sokkot okozhatnak. A megégett testfelületet fogdosni, piszkálni nem szabad! Helyezzünk rá száraz, lehetőleg csíramentés (steril) kötést, de ha nincs kéznél steril géz, akkor tiszta, frissen vasalt fehér ruha is megfelel e célra. Az égett bőrfelületet kenőccsel vagy olajjal bekenni, illetőleg beporozni nem szabad! Ahhoz ugyanis, hogy a zsímemű anyagokat az orvos róla eltávolithassa, az égett bőrt tovább károsító zsíroldó szerekkel kell kezelni. Az égési sérültnek sok folyadékot (vizet, teát) kell innia. Amikor az ujjunk hozzáér a kályhához vagy a vasalóhoz, illetőleg kezünk kis darabját leforrázzuk, rendszerint első fokú vagy másodfokú égési sérülésünk keletkezik, ezzel nem kell orvoshoz menni. Ha azonban az égési sérülés a testfelületnek több mint két százalékára kiterjedr s különösen, ha az ártalom legalább másodfokú, azonnal orvoshoz kell fordulni, mert az ilyen arányú égési seb általános következményei könnyen végzetessé válhatnak. M. P. Pányról (Panovce) azt kérdezi, hogy jár-e neki valami használati jog azok után a földek után, amelyeket a szüleitől 1952-ben, majd 1957-ben minden élő és holt leltárral a szövetkezet vett át Ő maga soha sem volt a szövetkezet tagja. További kérdése, hogy 37 év után miért kap csak 62 százalékot kitevő rokkantsági nyugdíjat. 1. Az 1975. évi új mezőgazdasági és szövetkezeti törvények értelmében a szocialista mezőgazdasági szervezetek használatában lévő földekhez e szervezetek tartós ingyenes használati jogot szereztek, tekintet nélkül arra, hogy a múltban milyen rendelkezések alapján vették át. Minthogy szülei földjeit a szövetkezet 1952-ben illetve 1957- ben vette át, és azóta is használja, s olvasónk soha nem volt a szövetkezet tagja, semmiféle ellenérték kifizetésére nincs igénye, s a földekhez sincs használati joga. 2. A rokkantsági nyugdíj a 18-ik életév után ledolgozott 25 év alapján a beszámítható havi átlagkereset 50 százalékát teszi ki a III. kategóriába sorolt munkáknál, s minden további év után 1 százalékkal emelkedik. így a 37 beszámítható év alapján a rokkantsági nyugdíja 50+12 százalékot, vagyis 62 százalékot tesz ki. M. M. kassai (Kosice) olvasónk 1947- ben települt át Magyarországról, ahol 11 évig volt alkalmazva. Most 68 éves, három gyermeket nevelt fel, itt nem volt soha munkaviszonyban, semmiféle nyugdíjat nem kap. Azt kérdezi, nem kaphatna-e nyugdíjat azon a címen, hogy beszámítanák a Magyaroszágon ledolgozott 11 évét? Az öregségi nyugdíj egyik feltétele a megkívánt életkor elérése, a másik pedig az előírt alkalmazási évek (25 év) igazolása. A nőknél a korhatár 53, 54, 55, 56 vagy 57 év, aszerint, hogy 5 vagy ennél több, 3—4, 2 vagy 1 gyermeket vagy egyet sem neveltek fel. Az öregségi nyugdíjra való igény további feltétele, hogy a fenti feltételek teljesítésekor (mindkét feltételnek teljesítve kell lennie) az illető munkaviszonya még fennálljon, vagy ennek megszűnésétől az utolsó feltétel teljesítéséig ne teljen el két évnél hosszabb idő! Minthogy olvasónk munkaviszonyban nem volt, nem is szerezhetett öregségi nyugdíjra igényt. — Egyébként is a nyugdíj kiszámítási alapjául a nyugdíjra való igény keletkezését megelőző 5 vagy 10 év alapján kiszámított havi átlagkereset szolgál. Olvasónknak még a Magyarországon szerzett 11 alkalmazási év beszámítása esetén s a három gyermekről való személyes gondoskodás alapján beszámítható 3 X 3 év pótidő esetében sem volna meg a megkövetelt 25 évi alkalmazási ideje. Annak alapján, hogy már betöltötte a 65-ik életévét, ún. szociális járadékot kérhetne, amely ún. fakultatív juttatás, amelyre törvényes igény nincs. Erről a járási nemzeti bizottság dönt a kérvényező személyi, családi, vagyoni és szociális viszonyai alapján. A járadék alapvető feltétele a kérvényező szociális ráutaltsága, vagyis hogy életszükségleteit nem tudja sem saját jövedelméből (bevételeiből), sem más személyektől (hitvestársától, gyermekeitől) kapott tartásdíjból fedezni, rendszerint akkor, ha nincs havi 880 Kcs-t meghaladó jövedelme. Dr. B. G.
