Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-10-04 / 41. szám
30 É V E S A C S E H S Z L O V Á K V Ö R Ö S K E R E S Z T R Ő L S Z Ó L Ó T Ö R V É N Y Per humanitatem ad pacem — Emberséggel a békéért A Csehszlovák Vöröskereszt több millió tagjának önfeláldozó, önként vállalt tiszteletreméltó munkássága napról napra, évről évre megújuló tartalommal tölti meg, s ad értelmet a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Alkotmányában olvasható szavaknak: „A dolgozók önkéntes társadalmi szervezetekbe tömörülnek, hogy közérdekű tevékenységet folytassanak, és sokoldalúan és cselekvőn részt vegyenek a társadalom és az állam életében." A harminc éwel ezelőtt életbe lépett, a Tt. 60/ 1952 sz. törvénye a Csehszlovák Vöröskereszt széleskörű tevékenységének, szerteágazó munkásságának valamennyi területét felöleli, különös tekintettel a szervezet küldetésére és funkciójára a szocialista társadalomban. Nehéz lenne felsorolni, s szinte lehetetlen fontossági sorrendbe állítani a Vöröskereszt valamennyi feladatát, amelyet fennállása óta napjainkig ellát, és amelyet a közeljövőben meg kell oldania. (Az eredményekről és a gondokról, a szervezet jövőbeni kötelességeiről a Csehszlovák Vöröskereszt Szlovákiai Központi Bizottsága sajtóértekezleten tájékoztatta az újságírókat.) A Csehszlovák Vöröskereszt hatékony támasza a szocialista egészségügynek, részt vesz az össztársadalmi jelentőséggel bíró egészségügyi programok teljesítésében. Hagyományos és közismert feladatainak köre tágabb lett. Az önkéntes ápolónők szervezésén és képzésén kívül gondoskodik az utánpótlásról is, így a szlovákiai iskolák közül harmincnyolcban működik alapszervezet. A „Vöröskereszt példás alapszervezete'' címért a szervezetek többsége már évek óta versenyben áll, az idei első félévben ebben a versenyben elsősorban a terebesí (Trebisov), a lévai (Levice), a rimaszombati (Rim. Sobota) és a vranovi járás jeleskedett. Említésre méltó eredmények születtek a főiskolákon folyó versenyben is, amelyet a Komensky Egyetem bölcsészkarának vöröskeresztes tagjai nyertek meg legutóbb azzal, hogy vak-kísérő szolgálatot szerveztek meg. A vöröskeresztes munka egyik hagyományos területe a keresőszolgálat, amely ma már nemcsak a háborúban elesettek sírjának vagy az eltűntnek nyilvánítottaknak a felkutatásával foglalkozik, hanem az anyák és gyermekek védelmére létrejött nemzetközi egyezmények alapján azoknak az apáknak a felkutatásában is részt vesz, akik külföldre távoztak, és nem teljesítik eltartási kötelezettségüket. A beteg, illetve a betegeskedő gyermekek felkarolásának korszerű és konkrét formája a nyári pionírtáborok megszervezése nemcsak a mozgássérült és a szellemileg fogyatékos gyermekeknek, hanem azoknak is, akik beteges elhízásban vagy alultápláltságban és az egyre jobban terjedő légzőszervi megbetegedésekben szenvednek. Hagyományosan jó és hatékony munkát végez a Vöröskereszt az ingyenes véradás szervezésében, a donorok toborozásában. Ezt tanúsítja többek között az is, hogy az idén decemberben 1156 ezüst Jánsky-plakettet adnak át az arra érdemes önkéntes véradóknak. Külön kell megemlítenünk a Vöröskereszt gondozó szolgálatát, amelyet betegek ápolásában és a magányos, idős embereknek nyújt. Jelenleg több mint hatezer képzett gondozónőt tartanak nyilván. A gondozottak száma ennél jóval kevesebb, s itt meg kell jegyeznünk, hogy ezen a~téren, főleg a keresőszolgálat munkájában a Vöröskereszt joggal elvárja a lakosság hatékonyabb támogatását. A Csehszlovák Vöröskereszt fontos feladatai sorába tartozik — a szocialista egészségügy egyik alapelvének, a megelőzésnek megfelelően — a lakosság egészségvédelme. Ezen a téren is, mint tevékenységének minden szakaszán, fáradhatatlanul keresi az új, a jobb megoldásokat. Szlovákiában jelenleg 71 elsősegély-állomás működik a forgalmasabb útvonalakon. Bár a közeljövőben ezeknek egy részét megszüntetik, helyettük azonban „mozgó elsősegélyt" létesítenek. Ezt a szolgálatot járásonként legalább tíz jól képzett, tapasztalt önkéntes vállalná. A balesetvédelmi közúti járőröket már új tervek szerint készített, korszerű felszereléssel fogják ellátni. Aki többet utazik, nyilván észrevette, hogy Szlovákia mind a hét vasúti csomópontján (Bratislava, Zilina, Érsekújvár (Nővé Zámky), Kassa (Kosice) stb.) van vöröskeresztes elsősegély állomás. Ezzel szemben a rászorulók repülőtereinken még hiába keresnének ilyen szolgálatot, egyetlenegyen sincs. Sajnos, a légitársaság érthetetlen módon mindeddig nem is igényli. Jelenleg tárgyalások folynak a testnevelési szervekkel az elsősegélynyújtás megszervezéséről a tömegsportoknál. Országszerte mindenütt örvendetes módon gyarapszik a kocogómozgalom. A „magányos farkasok" kora letűnt, egyre több a szervezett amatör futóverseny, sífutás, kerékpárverseny. Ezeken a legkülönbözőbb korú gyermekek és felnőttek vesznek részt, vannak közöttük edzettebbek és kevésbé edzett kezdők, nem biztos, hogy mindenki egyformán bírja a megterhelést. Nagyon fontos tehát, hogy minden ilyen megmozdulásnál kéznél legyen az elsősegély-szolgálat. Ebben a testnevelési szervek is egyetértenék, a szervezési kérdésekről már a közeljövőben döntenek. Statisztikai adataink szerint a halálos kimenetelű baleseteknél (a munkabaleseteket kivéve) a harmadik halálok a vízbefulladás. A Vöröskeresztnek megvannak a feltételei ahhoz, hogy a nyári idényre elegendő önkéntest képezzen ki a vízi mentőszolgálatra és különleges elsősegélynyújtásra. Eddig csupán néhány strand és fürdőhely vette igénybe ezt a szolgálatot. A számadatok azonban riasztanak, s e téren a Vöröskeresztnek a jövőben erőteljesebb propagandát kell kifejtenie. A közelmúltban zajlott le az alapszervezetek átszervezése: az üzemekből, vállalatokból, egyéb munkahelyekről átkerültek a lakótelepekre. Szlovákiában jelenleg 3354 lakótelepi alapszervezet van. Nem titok, hogy a Vöröskereszt szervezési gondokkal küzd, nehéz aktivizálni a lakótelepi szervezeteket. Pedig szocialista társadalmunkban — az életszínvonal emelkedésének függvényeként — különös hangsúlyt kap a lakosság egészségvédelme, a szocialista életmód népszerűsítése, az élet minőségének javítása és a jobb, egészségesebb emberi kapcsolatok kialakítása, ápolása. Mindez új feladatokat ró a vöröskeresztes mozgalomra. Ezeket teljesíteni éppen a lakótelepi alapszervezetek egyik fontos küldetése. Az átszervezés mindenképpen több lehetőséget kínál a segítségnyújtásra — a családoknak, a szülési és a gyermekgondozási szabadságon levő fiatal anyáknak, a magányos öregeknek, a betegeknek —, de a környezetvédelemre és a lakosság egészségügyi nevelésére is. Amíg azonban ezek a kis vöröskeresztes közösségek összekovácsolódnak, és közvetlenebb kapcsolatot tudnak kialakítani a lakossággal, időre van szükség. Harminc évvel ezelőtt, a Csehszlovák Vöröskereszt most „jubiláló" törvényének életbelépésekor a korábbi pacifista jelszó, az Inter arma charitas — Jótékonykodás a háborúban — új, a szocializmus eszméihez, szocialista társadalmunk céljaihoz méltóbb jelmondatot választott: Per humanitatem ad pacem — Emberséggel a békéért. Korunk megosztott világában mind bonyolultabbá válik, s egyre jobban kiéleződik a nemzetközi helyzet. Míg a burzsoá köztársaság idején a két világháború között a Vöröskereszt szükségkonyhákat állított föl, különösen a harmincas évek gazdasági válsága idején a nincsteleneknek és a munkanélkülieknek, addig ma gyógyszerekből, egészségügyi felszerelésből, élelmiszerből álló segélyszállítmányokkal enyhíti a háborúk sújtotta országokban a polgári lakosság szenvedéseit, — a Közel-Keleten, Közép-Amerikában, Chilében. Mint a Nemzetközi Vöröskereszt tagszervezete a genfi egyezmények értelmében erejéhez mérten segíti a nemzetek barátságát és együttműködését. Az utóbbi időben pedig nem kis erőfeszítéseket tesz a béke megőrzésének és fenntartásának érdekében. A Csehszlovák Vöröskereszt humanitárius szolgálataival mindenkor kivívta világviszonylatban is az elismerést, itthon állampolgáraink, a társadalom, a közvélemény tiszteletét. Ez azonban ma már nem elég. Közérdekű tevékenységében hathatósabb segítséget, szélesebb körű támogatást kellene kapnia. Azoktól, akiknek érdekében fáradozik, az emberektől — mindannyiunktól. LÁNG ÉVA
