Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-09-27 / 40. szám
SO CO U l CC HI Osztályrészem : egyetlen élet (Benjámin László) FIGYELJ! — Mi újság? — Nem vettek fei — Fellebbeztél? — Igen. De úgy sem sikerült — Most mit csinálsz? — Dolgozom. Segédmunkás vagyok egy üzemben. — Bírod? — Már megszoktam. Csak unalmas. — Miért unalmas? — Ugyanazok a mozdulatok egész nap. — Azért beszélgetni lehet?... — A. Nincs kivel... Az asszonyok csak a gyerekről beszélnek, meg hogy a férjük mikor mit csinál, mit főznek este meg vasárnap. Melyik üzletben mit kapni. — És a fiatalok? — A srácok a csajokról, a csajok a srácokról szövegelnek, ki kivel, mikor, ki kit bír... Meg kinek melyik együttes a kedvence, mikor hol van diszkó, mulatság, milyen krimi megy a tévében. — Szabad idődben? — Forgatom a könyveimet, hogy el ne felejtsem túlságosan, amiből felvételiztem. Mert újra megpróbálom. És közben befogom a fülem. — Nem értem. — Hogy ne halljam a szülői szöveget: mi értelme, hogy egy lány a jeles érettségijével fizikai munkát végezzen, s tizenkilenc évesen még főiskolai felvétellel kísérletezzen... Hogy megvénül, mire elvégzi, s hogy azután sem keres majd annyit, mint most, ha jobban szétnéz s „igényesebb" munkahelyet választ, ahol „asztalnál" dolgozhat. — Zavarja őket, hogy „munkás!ány vagy"? — Szégyellik, hogy nem ezért taníttattalak, szemrehányásokat tesznek, hogy miért nem készültem jobban a felvételire. Igaz, ha alaposabban készülök, bizonyára nagyobb az esélyem. De ha háromszoros volt a túljelentkezés? — Miért nem éltél a lehetőséggel, hogy átirányítsanak más szakra ? De ha háromszoros volt a túljelentkezés ? — És ha másodszor is kiesel?. .. — Akkor még egyszer megpróbálom. Lehetetlen, hogy ne sikerüljön. — Tiszteletreméltó ez a céltudatosság. De mi tesz, ha közben veled is megtörténik, ami sok más. lánnyal, hogy nem bírja tovább, s a szerelem révén egy házasságba menekül? — Sajnálom, aki feladja az életcélját, a tanulást a házasságért. Pillanatnyilag nem értem ezeket a lányokat. Miért ne tanulhatnék akkor is, ha közben férjhez megyek?... De remélem, nekem több lesz az erőm, s addig, amíg nem leszek „egyenesben", nem megyek férjhez. Föl jegyezte: -me-Az ortomolekuláris gyógymódban hivő orvosok akképp óvják, erősítik a test természetes védekező rendszerét, hogy vitaminokkal, ásványi anyagokkal és egyéb tápanyagokkal „ tömik tele" a szervezetet. Gyógyszereket csak a legvégső esetben írnak föl pácienseiknek. „A betegségeket a legtöbb esetben a kémiai egyensúly velünk született vagy az élet folyamán támadó zavarai okozzák” — mondja dr. Michael Lasser, az Ortomolekuláris Orvosi Társaság alapítója. „Nem azt állítjuk, hogy a gyógyszeres kezelés és a sebészeti beavatkozás helytelen dolog, de igenis fontosnak tartjuk, hogy kollégáink először a táp-Ételed legyen orvosságod lálkozás helyes irányba terelése révén kíséreljék meg a bajok orvoslását." Ezt sugallja az orto *= helyes, egyenes, és a molekula szavakból alkotott ortomolekuláris kifejezés is, amelyet a kétszeres Nobel-díjas amerikai Linus Pauling kémikus használt először, 1968-ban. Mindjárt az elején hangsúlyoznunk kell, hogy az ortomolekuláris gyógyászatot sok kritika éri az orvosok részéröl, a gyógyult páciensek nagy száma azonban kétségkívül jelzi, hogy nem helyes a vitát egy kézlegyintéssel befejezni. Arra volna inkább szükség, hogy tisztázzák ennek az eljárásnak a helyét és szerepét a gyógyítás rendszerében, hogy kiegészítő terápiaként általánosan is alkalmazhassák, ha ez valóban indokolt. Elmebaj kukoricától? Milyen tapasztalatokat gyűjtöttek az ortomolekuláris medicina képviselői eddig saját terápiás megoldásaik hasznosságáról? Azt gondolják például, hogy az antibiotikumok jobban hatnak, ha kétgrammnyi C-vitamint is bevesz velük az ember. Vagy: egyes csecsemőknek olyan sok B-vitaminra van szükségük, hogy csak vitamininjekciókkal lehet megakadályozni görcsös rángásaikat. Az egyik elmegyógyintézetben végzett ortomolekuláris nézőpontú felmérés szerint az „őrültek" tíz százaléka tulajdonképpen nikotinsavamind-hiányban szenvedett, amit az okozott, hogy a betegek főleg kukoricán éltek. Amikor az étrendjüket szabályozták, s hozzájuthattak a nélkülözhetetlen vitaminokhoz, e tíz százalék tünetei megszűntek, el lehetett bocsátani őket az intézetből. A Wisconsin Egyetemen dolgozó Elizabeth és James Miller biokémikusok megállapították, hor# a káposztában, a kelbimbóban és a brokkoliban rákellenes anyagok találhatók. Az A-vitamin egyik származékáról régóta tudjuk, hogy alkalmazása előnyös a húgyhólyag, a mell, a vastagbél, a nyelőcső, a tüdő és a hasnyálmirigy rákjának kezelésében, de olyan vélemény is elhangzott, hogy esetleg a C-vitamin és az E-vitamin egy formája is sikeresen felhasználható a rák ellen. Az amerikai F. Klenner 1949-ben eredményesen kezelt különböző vírusos betegségeket v köztük a gyermekbénulást — hatalmas C-vitaminadagokkal, amelyeket intravénásán kaptak a betegek. Több évvel később két kanadai pszichiáter szkizofréniás betegeken próbálta ki a táplálkozási terápiát. Kimutatták, hogy az akkor általánosan használt elektrosokk és pszichoterápia 80 százalékkal hatásosabb volt, ha a betegek magas fehérje- és alacsony szénhidrát-tartalmú diétát, továbbá nagy mennyiségű nikotinsavamidot, B-vitaminokat és C-vitamint kaptak. Vitaminterápia Mindezek az eredmények nem meglepőek azok számára, akik helyes táplálkozással igyekeznek óvni egészségüket. Szerintük a szervezetnek mindig meg kell kapnia azt a mintegy negyvenfajta tápanyagot, amelyet maga nem tud előállítani. Ezekre különösen stresszállapotban van szükség, mert hiányuk esetén nagy a valószínűsége annak, hogy valamilyen betegség alakul ki. De végül is tudja-e valaki, hogy pontosan milyen anyagokra van szükség az egészség megóvásához és helyreállításához? Aligha. Különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a texasi R. Williams szerint az emberek biokémiailag legalább annyira különböznek egymástól, mint küllemükben, s ehhez az étrendjüknek is igazodni kell. Az ókorban egyébként csaknem mindenki hitt a táplálkozás gyógyító hatásában. Hippokratész, az orvostudomány atyja már kétezerötszáz évvel ezelőtt is hirdette: „Ételed legyen orvosságod." Az ortomolekuláris eljárásokat használók szerint lehangoló az a tény, hogy az orvostudomány csaknem kizárólag a gyógyszerekre hagyatkozik. Noha azt nem vonják kétségbe, hogy például az erős idegnyugtatók, a neuroleptikumok alkalmazása révén a betegek előbb elhagyhatják a kórházat, arra is figyelmeztetnék, hogy e szereknek hosszú távon olyan mellékhatása^ lehetnek, ami miatt fel kell hagyni a szedésükkel, s a betegek végül is visszakerülnek a kórházba. A San Diegó-i dr. B. Rimland gyermekgyógyász még élesebben fogalmaz: „A modern orvostudomány egyre inkább rémálomra emlékeztet. Az elért eredmények gyakran visszaütnek, s az eredeti, a gyógyítandó betegségnél is komolyabb bajokat okoznak. Az egyesült államokbeli halálesetek egyik fő oka ma a mellrák mellett a rendszeresen szedett orvosságok mellékhatása." Ám az ortomolekuláris terápia hívei sem támadhatatlanok. Sokan mellőzik közülük a kutatómunka írott és íratlan szabályait. „Módszereik annyira változóak, hogy még csak megvizsgálni sem lehet azokat" — olvasható az Amerikai Orvosok Szövetségének egyik állásfoglalásában. Hasonló szellemű nyilatkozatot tett közzé az Amerikai Pszichológusok Szövetségének a vitaminterápia pszichológiai felhasználását vizsgáló munkaközössége is. Kísérletekkel bizonyították azt is, hogy a vitaminok valójában nem alkalmasak a szkizofrénia és más elmebetegségek gyógyítására. így aztán a vitaminterápiát nem is vezették be a pszichiátriai gyakorlatban. Nem ült el a vihar egyébként a Pauling professzor által is támogatott C-vitaminos kezeléssel kapcsolatban sem. Habár a professzor határozottan állást foglalt a C-vitamin csodálatos hatása mellett A C-vitamin és a nátha cimü könyvében, a Lancet című orvosi lap nemrégiben egyik cikkében azt írta, hogy e vitamin nem csökkenti a megfázásos betegségek számát, legföljebb a tünetek hevességét mérsékli. Pauling jelenleg is kísérletezik C-vitaminnal, s egyebek között azt vizsgálja, hogy alkalmas-e ez a vitamin a rákos beteg gyógyítására. Ö és dr. E. Cameron azt találta, hogy a nagy mennyiségű aszkorbinsav számottevően megnyújtja a gyógyíthatatlan rákban szenvedő betegek életét. Ennek ellenére az Országos Rákkutató Intézet nem támogatja ezt a kutatást. Betegségek és grammok A C-vitamin hívei azt állítják, hogy nagy adagok szükségesek e készítményből a gyógyhatás eléréséhez. A nevadai Cathcart doktor például aszerint osztályozza a betegségeket, hogy mennyi aszkorbinsawal kell őket kezelni. „A májgyulladás hatvangrammos betegség" — mondja. „Az itt élő hippik mind tudják, miképp kell gyógyítani. Csak lejönnek a hegyekből, és vesznek egy doboz C-vitaminport." „A megfázás százgrammos betegség. Amikor megkapja az ember, nyolc gramm C-vitamint vehet be gyomorrontás veszélye nélkül. Egyébként mindenki akkora adagot vegyen be, amekkorát a gyomra elbír." A C-vitamin túlzott szedésének azonban árnyoldala is van. Cathcart szerint az emberek rászoknak az aszkorbinsavra, hirtelen jobban érzik magukat tőle, ám ha nem jutnak hozzá a napi adaghoz, „nagyon rossz állapotba kerülhetnek". A kutatók egyébként még mindig nem derítették ki, hogy mennyi C-vitamint igényel naponta egy egészséges ember szervezete. A becslések szerint 100 milligramm esetén vagy stresszállapotban azonban az átlagosnál több A-, C- és D-vitaminra, valamint ásványi anyagra (különösen kalciumra) van szüksége testünknek. Ez utóbbival az orvosok többsége egyetért. Sőt Lassernek, a gyógymód elkötelezett és legtekintélyesebb művelőjének bölcs szavaival is, aki azt tanácsolja, hogy figyeljünk mindenre, amit elfogyasztunk. Nem várhatjuk, hogy egészségesek legyünk, ha mérgeket juttatunk a szervezetünkbe. Aki pedig betegnek érzi magát, okvetlenül forduljon orvoshoz, hiszen a jó orvosok értenek a táplálkozáshoz is. (nő 17)
