Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-09-13 / 38. szám
minket, önmagát csapta volna be 95 fillérrel. Egy hentes, aki nem a vásárló kárára téved — vagy sejtette, hogy ellenőrzést kapott? — Nem. Egy hentes nem mérhet mindig hajszálpontosan. Mikorra szolgálná ki a sok vevőt, ha dekázgatna? Most Így sikerült — mondja Kisantal Béla. Az előírás viszont mást mond. Nem szabad sem a vásárló, sem a kereskedelmi szervezet kárára tévedni. Az egyik hűtőben 6,5 kg baromfiszalámit talál az ellenőr. — A földművesszövetkezet tetette félre a dolgozóinak... Az üzletvezető azonban nem tudja írásos megrendeléssel igazolni állítását, így ez a hentesáru pult alattinak minősül. E két szabálytalanságért 60 Kcs büntetést fizet. Tornaiján (Safárikovo) a Zdroj 09—09-es üzemének 733-as számú hentesüzletében a rosszul beállított mérleg 1 dkg-mal többet mutat a valódi súlynál. Ennél fogva a fiatal Simon Ottó árdrágítást követ el az ellenőrző vásárláskor is. Csak néhány hete dolgozik a húsboltban, most még megússza 50 Kcs büntetéssel. A magyarázat, hogy reggel óta bizonyára elmozdult a mérleg, nem fogadható el. És nem lehet szemet hunyni afelett sem, hogy a hűtőpultban tárolt hentesáruról hiányzó árcédulák az áru alatt vannak a jégbe fagyva. S hogy kifogástalan is lehet egy hentesüzlet, arról meggyőződhettünk Rimaszombatban, a Zdroj 731-es számú üzletében. Csordás Etelka üzletveze ő valóban elismerést érdemel. Gyümölcs- és zö dségboltok — víz né kül — ez a legjellemzőbl hiányossága a rimaszombati járás zöldsé ^üzleteinek. Ez utóbbi hentr jzlet és az ugyancsak kifogástalan, Jávorszká Sarolta által vezetett tejüzlet között található egy ici-pici zöldségüzlet egy még kisebb raktárhelyiséggel. Benne a hasonló üzletekben szokatlan rend és tisztaság. Szinte meglepő az ablakon a függöny, s a lakályossá varázsolt kis boltocskában az árubőség. A panaszkönyv üres. — Pedig ha tudnák, milyen körülmények között vagyunk kénytelenek dolgozni — mondja Olga Sőcová, az üzletvezető. — Egy ilyen üzletben, ahol minden pillanatban kezet kellene mosni, nincs víz. A szomszéd hentesüzletbe járunk vízért. Hétfőn, amikor az zárva van, vödörben tároljuk a vizet. Mindez csak növeli a kis üzlet tisztaságára oly példásan ügyelő üzletvezető — aki mellesleg a kereskedelemben töltött huszonhárom éve alatt még sohasem fizetett bírságot — és munkatársnője érdemét. Fonnyadt gyümölcsöt, vagy zöldséget nem találunk a ládákban. — Élünk azzal a lehetőséggel, hogy a leértékelt árut olcsóbban eladhatjuk. A leértékelést kérésünkre az üzem vezetősége végzi. Kijön a minőségi ellenőr és az áru jutányos áron elkel. Hasonlók a körülmények Tornaiján, a Juhar Tiborné vezette zöldségüzletben is. — Két éve Ígéri az üzem vezetősége, hogy a kis raktárhelyiség egyik felében mosdót és vécét szerelnek fel, de mindmáig vödörben hordjuk a szomszédból a vizet, oda járunk vécére is, vagy futunk hazáig. A panaszkönyv itt is üres, bár ellenőrző vásárlásunk során 24 filléres eltérést tapasztaltunk, mert a mérlegre elfelejtett zacskót tenni — ellensúlyként — az üzletvezető. Később megtudtuk, a Banská Bystrica-i Zelenina-Ovocie vállalat rimaszombati üzemének 19 zöldség- és gyümölcsboltja közül csupán kettőben van vízvezeték, holott az árusítás alapfeltételeit a kereskedelmi szervezet minden üzletben köteles biztosítani. És vajon mit tett a járási higiéniai központ és a jnb a higiéniai előírások betartásáért, a hiányosságok kiküszöböléséért ? Alojz Tomáska, a Zelenina-Ovocie vállalat rimaszombati üzeme karbantartó és ellátó részlegének vezetője elmondta, hogy az elmúlt huszonöt év alatt üzemük alig-alig kapott a komplex lakásépítési tervekben lehetőséget új, korszerű üzletek" létesítésére. A meglévőkben akkor kezdték az árusítást, amikor egy kanna víz, szappan, törülköző és egy lavór is elegendő volt ahhoz, hogy megfeleljenek az alapvető követelményeknek, de ez nem mentség sem a vállalat, sem az ellenőrző szervek számára, mert azóta jó néhány év eltelt és az egészségügyi előírások is szigorúbbakká váltak. A vegyeskereskedés mostohagyerek? A néhány száz lakosú falvakat országszerte vegyeskereskedések látják el az alapvető élelmiszerrel és ipari áruval. Sok esetben a lakosok megelégedésére, bár ez az elégedettség a legtöbb esetben a megszokással azonos. Ezeknek az üzleteknek az ellátása elmarad az országos átlagtól. A bejei (Behnice) és a felsöfalusi (Chvalová) vegyeskereskedésben Hubai Istvánnét, illetve Sempergerová Elenát a kiszolgálást illetően dicséret illeti. Tőlük és a vevőktől megtudtuk, hogy a tejet rendszeresen szállítják, de pl. a tornaijai csomagolás nincs dátumozva. A kenyérre több a panasz, a rendszertelen szállításra és a minőségre egyaránt. Itt figyeltünk fel arra is, hogy sok húskonzervről hiányzik a címke. Megmértünk néhány zacskó lisztet is. A gyári csomagolás ellenére csak 98 dkg volt valamennyi! S hogy a kis forgalmú üzletek mennyire nem fontosak a kereskedelmi szervezeteknek, bizonyítja az is, hogy a bejei üzlet üzemképtelen hűtőpultjának javítását az üzletvezetőn kívül az üzem ellenőre is hiába kérte, még július 17-én. Pedig azoknak az üzleteknek igazán nagy szükségük van a hűtőberendezésekre, hogy a megfelelő áruellátást biztosítani tudják. Hat vendéglátó üzem közül csupán egy, az almágyi az, ahol nem csapnak be legalább néhány fillérrel vagy koronával, s ahol a tisztaságra sem lehet panasz. Hogy a péterfalai vendéglőben, a rimaszombati Lux kávéházban, a Mladosf vendéglátó üzemben vagy a kurineci tó melletti Astra vendéglőben miért nem mennek rendben a dolgok. Megmérettetett, s kevésnek talál- Kovács Ida. az egyetlen, aki pontotatott. . . san mérte az italt. ... a hentes saját kárára téved.. . Nagy László felvételei arra a csapostól, kocsmárostól, a felszolgáló pincértől különböző magyarázkodást kaptunk. Volt aki erősködött, hogy a jelölés nem pontos a poháron, volt aki arra hivatkozott, hogy sietett kiszolgálni és nem vette észre a néhány milliméter különbséget, de olyan is akadt, aki pusztán megszokásból, 1,30-ért számolta fel az 1,00 Kcs-s üdítőt. A rimaszombati Optima falatozóban véletlenül kétszer is két dekát tévedett az eladó, amikor halsalátát kértünk. A panaszkönyvben olyan elintézetlen, bíráló bejegyzéseket találtunk, amelyeket még 1980 májusában, júliusában, sőt 1979 decemberében tettek a sértett vendégek. Köztük egy orvosnő azt nehezteli, hogy romlott sonkát szolgáltak fel neki. Panaszára a mai napig nem kapott választ. Ezért egyértelműen az üzem vezetőjét, Ján Petiket terheli felelősség, magatartásával megsértette az SZSZK Kereskedelmi Minisztériuma 6/70-es közlönyének előírásait. Persze, az emberben önkéntelenül is felmerül a kérdés: három éve nem járt itt üzemi ellenőr? Vagy ő is megfeledkezett a panaszkönyvről, akárcsak az üzletvezető? — Oda inkább ne menjenekl — figyelmeztetett Nyíri Ferenc, a rimaszombati Mladosf vendéglátóüzem újdonsült főnöke, amikor az illemhelyek iránt érdeklődtünk. — A vendéglőben kb. nyolcszáz vendéget szolgálunk ki naponta, de vécéinkben a közeli buszmegálló utasaival együtt több mint kétezer ember megfordul. Mindenfélék. Tisztaságot tartani így lehetetlen. Amit el lehet mozdítani, azt elviszik. Azért nincs itt soha toalettpapír, törülköző. Legfeljebb reggel, nyitás után öt percig. A lopott pénztárcákat ide járnak kiüríteni a zsebtolvajok — mondja, s igazolásul máris mutat kettőt. Nem illemhely-ügyben járjuk a járást, de ez is a vendéglátás kultúrájához tartozik. Mintegy névjegyeként a vendéglátóegységnek és a városnak is. A meglátogatott tizenhét bolt és vendéglátóüzem tizenhárom dolgozója ezúttal öszszesen 970 Kcs bírságot fizetett. Sok ez vagy kevés? Ha a törvényesség ellen vétkezők számát tekintjük, akkor bizony sok. Ha a pénzösszeget, akkor kevés. Egyikük sem fizetett száz Kcs-nál többet. S ha figyelembe vesszük, hogy csak egy köztiszteletben álló kocsmárosnő, egy két évtizede a kereskedelemben dolgozó üzletvezető (akit még sohasem büntetett meg ellenőr), valamint a Lux kávéház és a járás egyik legbecsületesebbjének, legjobbjának tartott pincér arcán láttunk megbánást, a kaján mosollyal odadobott százas nem valószínű, hogy jobb belátásra bírja a megbírságoltakat. Pedig már maga a tény is aggasztó, hogy egyetlen ellenőrzökörúton kilenc helyen kellett a felelősségrevonás ilyen formájához nyúlni. Ez a nem éppen kellemes járási körséta, illetve az ellenőrzés eredménye, melynek jegyzőkönyvéből az illetékesek is megismerik a helyzetet, egyrészt sürgeti a kereskedelmi és vendéglátóipari egységek munkafeltételeinek javítását, másrészt arra kényszeríti az ellenőrző szerveket, hogy gyakoribbá tegyék a „rajtaütéses" ellenőrzést, vizsgálják felül a panaszkönyveket és kérjék számon a felróttakat. Hogy a vásárló, a vendég éljen jogaival, és érdemesnek tartsa véleményt nyilvánítani a panaszkönyvön keresztül a felsőbb szervek felé. (nŐ9)
