Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-09-13 / 38. szám
% Gauting bajor városban az ifjúsági klub éppen átellenben van a városházával. A városháza egyik ablakában kissé meglebben a függöny, néhány rendőr helyezkedik el kényelmesen az ablak mögött és figyeli az ifjúsági klubot. A klub pénztárát ugyanis már háromszor kirabolták, ezért a megfigyelés. Éjfélkor magányos fiú áll meg az utcai lámpa fénykörében, majd bemegy a telefonfülkébe, telefonál, kilép és eltűnik a fülke mögött. Kisvártatva üvegcsörömpölés hallatszik. A rendőrök kirohannak, egy-egy jobbra, illetve balra, a harmadik megáll a klub üvegajtaja előtt. Negyvenöt perccel éjfél után három lövés dördül, s benn a klubban, a söntés előtt holtan esik össze Jürgen Bergbauer, a gautingi alapiskola 7. osztályos tizennégy éves tanulója. Friedrich Konzack harmincéves nőtlen rendőrfiivatalnok, az éjszakai megfigyelő csoport parancsnoka adta le a lövéseket. Amikor másik két társa odaér, szó nélkül átadja nekik szolgálati fegyverét, de konokul elutasítja, hogy bármit is mondjon. Később vád alá helyezik emberölésért, de vizsgálati fogság helyett betegállományba veszik, és egy idősebb tapasztalt kollégájára bízzák, hogy az „pszichikaiig" megdolgozza, illetve rávegye, hogy beszéljen. Jürgen Bergbauer esete csupán egy a sok közül. Azok közül az esetek közül, amelyekben a nyugatnémet rendőrök kapásból lőnek, felszólítás nélkül, anélkül, hogy életveszélyes helyzetben önvédelemből tennék. Hamburg egyik városnegyedében egy őrmester két fiatalembert tartóztatott le azzal a gyanúval, hogy éppen egy autót akartak kirabolni. A fiatalemberek ellenállás nélkül követték, miközben ő az egyiknek megragadta a kezét, a másik tarkójának pedig pisztolyt szegezett. Egyszerre csak elsült a fegyver és Alf Haeins tizennyolc éves diák holtan esett össze. Joachim Kaiser, tizenkilenc éves wertingeni bankhivatalnok-gyakornok ittasan vezette kocsiját a szomszédos Augsburg utcáin. Tizenegy kilométernyi filmbe illő hajsza után végül is a kormánykeréknél érte a rendőrök golyózápora. Négy pisztolyból származó huszonkét töltényt találtak benne. A kerékgumik azonban/ ahová állítólag a rendőrök céloztak, sértetlenek voltak. A Chimensee-tó melletti településen Hans-Werner Weichen kocsmáros féltékenységből lelőtte a barátnőjét. A magábaroskadt férfi nem állt ellent a rendőrnek, aki azonban egy szó nélkül lelőtte őt. 1981 -ben Hans-Jürgen Bosch főtörzsőrmester feltartóztatott egy olasz rendszámú kocsit azzal a gyanúval, hogy vezetője kábítószercsempész. A kocsi minden további nélkül megállt, s amikor a benn ülő férfi csodálkozva kérdezte, hogy mi történt, a rendőr se szó se beszéd kétszer rálőtt. És miért kellett a tizennégy éves Jürgennek ilyen értelmetlenül meghalnia? Jürgen mindennapos törzsvendég volt a klubban, a klub szinte második otthonává vált. Házuk csak néhány lépésre van a klubtól, a fiút az anyja nevelte, apja máshol élt. Azon a szombat estén Jürgen házibulira volt hivatalos egy barátjához, s anyja engedelmével ott is szándékozott aludni. Mégsem maradt ott, mert egy másik barátja a kocsiján hazavitte, megvárta, míg Jürgen kiszól, hogy „minden oké" és nyugodtan elhajtott. Csakhogy semmi sem volt „oké". Jürgennek nem volt lakáskulcsa, de tudta, hogy a fáskamrában mindig van egy a polcon Most az egyszer azonban nem találta ott, s ráadásul, ahogy keresgélt a sötétben, az ujját is felsértette valamiben. Dörömbölni, úgy látszik, nem akart, nehogy felébressze testvére kisbabáját, ezért elment telefonálni. Ez biztos. Az anya szerint lehetséges, hogy a telefont azért nem hallották, mert a készülék az első emeleten van, a hálószobák pedig a földszinten. Az persze vitatható, hogy Jürgen ezután miért ment a klubba az ablakon keresztül... Volker Frodl, az ifjúsági klub vezetője azt mondja „Jürgen tudta, hogy a konyhában van patika-szekrény, s bizonyára kötszert kereáett. De még az is érthető, ha esetleg ott akart éjszakázni, mert nem akarta a háziakat felverni." Jürgen Bergbauer utolsó pillanatait könnyű volt rekonstruálni. Amikor az őrjárat kirohant az utcára, éppen a konyhában volt, a patikaszekrénynél, amikor meghallotta Konzack lépéseit, fogta a kötszert, a szekrénykét nyitva hagyta, és a terembe lépve szembe fordult az üvegajtóval, „mintha csak azt akarná mondani, hogy nincs semmi baj, csak én vagyok..." — mondja Volker Frodl. És Konzack rendőr akkor lőtt, az üvegen keresztül. Az egyik golyó megakadt a falban az ablak mellett. A másik átment az üvegen, az ajtón és a falba fúródott. A harmadik Jürgen jobb szemét találta el és belefúródott a koponyájába. Volker Frodl elmondta, hogy a rendőrség azonosítás végett reggel kilenc órakor mutatta meg az első fényképet a holttestről. „Nem tudtam azonosítani, hiszen nem volt arca." Dél körül hoztak egy másik fényképet, amelyen az arcot úgy-ahogy elrendezték. „Ekkor láttam, hogy Jürgen." Miért lőtték le Jürgen Bergbauert? ■ Revolverhős rendőrök ■ Szombat éjjel a klubban ■ Felszólítás és felelősség nélkül ■ A belügyminiszter koszorút küldött ■ „Szerencsétlen" körülmények öszszejátszása? «