Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-08-02 / 32. szám
ági autóbusz a Koronán áll meg. A sofőr gyénél %. wskjj géd megvetéssel mondja, „tak sme tu", jLag» majd berántja mögöttem az ajtót, ezzel is Jf m ma tudomásomra adva, hogy az ilyen és a hozzám hasonló emberek miatt csökkent egyes távolsági járatok rangja. Gesztusával megmutatkozó észjárása szerint ugyanis, ha Szlovákia két legnagyobb városát összekötő autóbusznak ezernél kevesebb lélekszámú faluban is meg kell állnia, akkor az már nem egy közel négyszáz kilométeres vonal gócpontjait összekötő gyorsjárat, legfeljebb gyorsított, ami a távolsági autóbuszok eredeti küldetését tekintve, s e falut nem ismerők szemszögéből igaznak is mondható, csakhogy. .. Ám e csakhogy mintha magától érthetővé tenné a nyilvánvalót, a falu urbanizációs és ipari nagykorúsodását, mintegy fricskát adva az előzményeknek, holott a képalkotáshoz az időben nemcsak előre-, hanem visszavezető lépték és mérték is szükséges. Ezt sugallja az első körültekintés szülte feltételezés is, miszerint errefelé mindenkor a természeti tényezők lehettek az érvényes településformáló erők. Szádalmás (Jablonov nad Turnou) helyét és formáját a táj szabta meg. Területe hepehupás, felső és alsó része között 41 méter a szintkülönbség, amelyet öt vízszintesen, egymásra szinte lépcsőzetesen elhelyezett, s tucatnyi függőlegesen, lejtősen megépített út tesz könnyen járhatóvá. Az öt vízszintes közül az északnyugaton. Szoroskön át Rozsnyóra (Rozríava), keleten. Tornát (Túrna) érintve Kassára (Kosice) vezető ötvenes műút a falut a világgal összekötő jellege révén kaphatta a Korona nevet, az alatta húzódó pedig, a világtól elszakító jellege miatt a Halál elnevezést, hiszen a falu gerincén végigereszkedő Fö — másik nevén Iker — utcából ágazva, a Koronát részút keresztezve visz a temetőbe, amely a települést az északi zordságoktól védő Felsőhegy lábánál fekszik. Délről az Alsóhegy, keletről szántóföldek és legelők, nyugatról rétek, szőlőhegyek és dombok övezik az 1332-ben már templommal büszkélkedhető, Alma néven iegyzett falut, amely a XVIII. századig a pelsőci Bebek család birtokállományába tartozott/ majd a herceg Esterházyéba. Ma az Alsóhegy mögött húzódik a csehszlovák—magyar határ, amögött áll romjaiban Szádvár, amelyről Almás elönevét kapta. Az Alsóhegy innenső lábánál folydogál keletnek a Torna patak, s ömlik a görgői (Hrhov) Nagytó érintésével Torna alatt a Bódvába. A gyerekek szinte veszély nélkül lubickolhatnak benne, hiszen legfeljebb csónakkal „hajózható", mégsem árt az óvatosság, intelmeznek a szülők, akiknek nagyobb hányada naponta elhagyja a falut. S mert nem távoli városokba utaznak, zömük nem a Koronán száll autóbuszra, hanem a falut derékszíjként átfogó, harmadik vízszintesen fekvő utcában, az üzletinek, kocsmainak, lentinek egyaránt nevezett buszmegállónál. Közel tucatnyi járat viszi s hozza hajnaltól éjszakáig az embereket, ezért természetes, hogy a község legélőbb utcája éppen ez, amely felső végével a falu legforgalmasabb utcájába, a Koronába, alsó végével másik legélőbb utcájába, a Fö utcába, a falu központjába torkollik, amely a régi magyar településeszmény szerint egykor magába foglalta a községházát, a templomot, az iskolát és a kocsmát-boltot. Ma csupán a katolikus templomot és a községházát, amelytől kissé balra raktárként hallgat a hajdan bizonyára zajos református iskola épülete, szemközt pedig a tömeggyűlések terepéül is szolgáló parkoló, ahonnan a félmúltban távolították el az egykori vendéglőt. A terecske fölötti ház többi portától eltérő építészeti megoldása — az utcai oldalon pléhredőnnyel zárt ajtó — arról regél, boltos lakott benne, az utcának bedeszkázott pénztárablakával álló udvarbeli házikó — ma talán nyári konyha — pedig rég volt húskimérésről tanúskodik. Az említett négy helyiséget központosító településeszmény felbomlása itt szükségesnek mondható, egyrészt telekszűke miatt, másrészt, ha a régi iskola helyén akarták vona felhúzni az újat, néhány évig nem lett volna hol tanítani. Az új, tíz tantermes iskolát 1960-ban adták át, 1976-ban a második pavilont, három tanteremmel, óvodával, étteremmel-konyhával, valamint szertárakkal, 1981-re elkészült a tornaterem is. Az áruházat és a vendéglőt is telekszüke építtette a faluközponttól alig száz méternyire, mintegy nagyobbítva a centrum átfogóján. Ha ezeknek a falu „szűkebb" központjában kellett volna felépülnie, nagyon sok portát elsodort volna a földgyalu. Szerencsére, nem így történt, s miközben a község megőrizte régi arculatát, az új épületekkel gazdagította is. Akárcsak határa képét. A vendéglő teraszáról látni az Alsóhegy vadzöld erdeit, lábánál a kék-piros színekben játszó Barátság gázvezeték kompresszorállomását, amelynek építkezésén magyarok, szlovákok, morvák és csehek egyaránt dolgoznak, s amelynek köszönhető, hogy a távolsági autóbuszoknak megállója van a Koronán. A sofőr gyengéd megvetését elhárítani igyekvő csakhogy-gyal azt a büszkeséget is jelezni kívántam, amellyel a faluközösség tekint az ipar helyi térhódítására. Mert az iparosodás, az urbanizáció az almásiakban is minőségibb kultúráltságot, korszerűbb életmódot, valamiféle — a múltbelinél nagyobb, de bennük egyelőre tisztázatlan — rangot jelent. Pogány Vilmosék 1965-től 1968-ig épülő, négy szobából, nappaliból, konyhákból és mellékhelyiségekből álló családi háza a Halál utca Korona felőli végén található, csinos kerítéssel, gondozott kerttel, a tiszta udvar farában amolyan gazdasági épülettel. Pogány Vilmos köpcös emberek szokása szerint lépked, szavai megfontoltak. A hajnaltól talpon lévő gazda benyomását kelti. Magukat tranzit-családnak nevezi, mivel a gázvezeték kompresszorállomását a falu nyelve tranzitnak hívja, ami első hallásra találónak tűnt, hiszen valóban „átmenő", hatvan atmoszféráról hetvenre „gyorsított" gázról van szó, de az itt töltött napok során kiderült, hogy a fogalom alatt a használók a „tranzitny plynovod" rövidítését értik, s nem azt, amit első hallásra tudatos nyelvhasználati leleményességnek tartottam. — Tizenhét évig éltem maringotka-életet, jártam az országot, ritkán voltam itthon, amikor mégis, nem tudtam, mert az anyjuk azt mondta, rosszak voltak, szeressem-e vagy verjem a két gyereket. Ez a bizonytalanság mindaddig bennem volt, amíg a mélyfúróknál dolgoztam, hetvennégy őszéig, mert SZIGETI LÁSZLÓ nemcsak azért, mert pár hónapja ő az ifjúsági szövetség helyi szervezetének elnöke. — Hétvégeken általában összeverődünk, tizenhat fiatal, van egy klubunk is, de a többség azután jön oda, hogy a kocsma bezárt, s mert mindenkit befogadunk, mindig akad valaki, aki rombol, bomlaszt. Az is magáért beszél, hogy a brigádokhoz tovább tart az agitálás, mint a munka. Segíteni azért segítünk, széna, aratás, szüret, Z-akció, de vannak, akik soha nem jönnek. Élnek itt családok, amelyek egyáltalán nem közösségi gondolkodásúak, egyáltalán nem vesznek részt a faluszépítésben. Amikor gyerek voltam, a rokonság is jobban együtt volt, most esküvőkön meg temetéseken találkozunk huzamosabb időre. Pedig szolid, csendes falu ez, csak valami megváltozott benne. A rokonság összetartása — mint életrend nemzedékről nemzedékre történő hagyományozása — Szádalmáson is felbomlóban van. A hagyományozott életrendet itt is a városi élet új stílusa váltotta fel, amelynek egyik nem kívánatos velejárója a bezárkózás, az egyéni törtetés, közösségi célok és garanciák nélkül. E garancia nem látására, illetve hiányára Csak egy utcánk, az Újsor nincs leaszfaltozva A Demes forrás vize az Iker utcán folyik keres AVAG> akkor kezdődött a munka a tranziton, és én hazajöttem. Magam is csodálkoztam, mennyire megváltozott vele az életem. Amit most mondok, furcsa lehet, mert — sajnos — valamivel kevesebbet keresek, mint a mélyfúróknál, mégis — s mert nemcsak rólam van szó — a tranzittal emelkedett a faluban az életszínvonal. Mintegy ötven ember dolgozik ott Almásról, a mi családunk teljes összetételben. A feleségem a büfében, Zoltán fiam, aki vegyészetet végzett, gépészkedik, Robi az idén érettségizett az üzem iskolájában alacsonyfeszültség-szakon, Nagykaposon (Veiké Kapusany), egyelőre ismerkedik az üzemmel, én pedig lakatos vagyok és szerszámkiadó. A bruttó átlagkeresetem 2750 korona körül mozog, ebből a levonások. Ha nézzük az árak emelkedését, hát nem sok, az biztos, mégis megérte hazajönni, mert itt az udvar, a kert, a szőlő megtoldja a dolgom, szeretek tennivenni, meg egy asszonyra sok is volna ez a tengernyi teendő. Meg aztán Felsőhegyen a szőlő, ötszáz tőke, ami 200—250 liter bor évente, azzal is van mit tennünk négyünknek, meg az ottani ház körül is van mit csinálni mindig. Pogány Vilmos fia, Zoltán, aki velünk ül a konyhaasztalnál, ritkán szól közbe, ha mégis, akkor a faluközösségről gyűjtögeti a szavakat önmagához is szóló számonkéréssel, de Mert nemcsak rólam van szó Nagy László felvételei
