Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-12 / 3. szám
uckó r* Kányádi Sándor versei TÓTH LÁSZLÓ Teknöben a húsa, hója, aki látja, megcsodálja. Fehér havon kormos folt Fát vág a szél a tél hátán, perzselődik már az ártány. Száll a havon korom, pernye, körmünkön a malac körme. Apa hazajött. Síelni volt a hegyekben. Azt mondta, igazán gyönyörű az a hely, ahol volt. Valóságos síparadicsom. Megkérdeztem tőle, hogy engem miért nem vitt magával. Azt mondta, jövőre majd elvisz. Csakhogy én nem jövőre akarok menni. Most akarom látni a síparadicsomot. Már meg is álmodtam, hogyan. Ha apa nem vitt magával, csinálok magamnak én. Az lesz ám az igazi síparadicsom. Itt a Csallóközben? — kérdezte Apa. — Hiszen itt nincsenek is hegyek. Igen, itt a Csallóközben. Különben is, minek kellenek ahhoz hegyek. A cseresznyepálinkához sem kell cseresznye. Apa még azt is mondta, hogy lassan vége lesz a télnek, elolvad a hó. Hát aztán?! Minek ahhoz hó?! Annál jobb, ha nincs. Mi van ezen nevetnivaló? Veszek az üzletben egy zacskó síparadicsommagot. Elvetem a földbe, megöntözöm egyszer, kétszer... ötször, és sok-sok síparadicsom-palánta nő a magokból. A síparadicsom-palántákat elültetem. megöntözöm egyszer, kétszer... ötször, kigyomlálom és megvárom, hogy síparadicsom-bokrok nőjenek belőlük. A síparadicsom-bokrokon aztán először egészen apró és egészen zöld síparadicsomok teremnek, s ha jó melegen fog sütni a nap, egyre nagyobbak és egyre pirosabbak lesznek. Annyi síparadicsom-salátát ehetek, amennyit csak akarok. És télire is eltehetek néhány üveg síparadicsomszószt. Sőt, talán még Afrikába is küldhetek a síparadicsomból. Fehér havon kormos folt. Gyönyörű egy malac volt. Csóka Ághegyről a csóka pislog a hóra, ott üldögél már órák óta. Nincs egyéb dolga, mert ha lett volna, valami dolga, elrepült volna. Derce Lobog a tél sörénye. Zúzmara, porhó. Hó alól ágaskodik a kóró. Varjú száll a sövényre. Zúzmara, derce. Dugja ki orrát, kinek van mersze. Aki fázik Aki fázik, vacogjon, fújja körmét, topogjon, földig érő kucsmába, nyakig érő csizmába, burkolózzék bundába, bújjon be a dunyhába, üljön rá a kályhára — mindjárt megmelegszik. nöi6) Találós kérdések 1. Szomjasan megy a kútra, vissza meg sírva jön. Mi az? 2. Mi hordja a hátán a fülét? 3. Ha elég a csutora, mije marad meg? 4. Mi kel ki a száraz fából? 5. Egyet nézünk, ötöt látunk. Mi az? 6. Melyik kör lehet szögletes? (Megfejtések: 1. A vizeskorsó. 2. A fedő. 3. A neve. 4. A tészta a dagasztóteknőből. 5. Az óra, ha ötöt mutat. 6. A tükör.) . £_ Mai számunkban a „gorodki” nevű játékot írjuk le nektek, melyet az erős telű északi vidékeken játszanak a szovjet gyerekek. A játékban négy csapat vesz részt, és mindegyik megfelelő számú hógolyót készít elő magának. A csapatok egy közös vonalra felsorakoznak. Minden csapat arcvonala előtt nyolc méter távolságra egy-egy furnérlemezből készült, ember formájú bábut állítanak. A játékvezető jelére hógolyó-össztűz következik, és a leütött bábu minden ledöntés után egy méterrel hátrább kerül. Az a csapat győz, amelyik tizenöt össztűz után bábuját a legmesszebb kergette. Egy össztűzkor minden játékos csak egy hógolyót dobhat. A dobóvonalat átlépni tilos; annak a játékosnak, aki ez ellen vét, csapata az illető dobásból kimarad. (Lukácsy András: Népek játékai című könyve nyomán). i mhmm. íit tiij íluí iiijííSfeiíiT.;r :j
