Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-12 / 3. szám
Kass János rézkarca Madách Mózes c. drámájához Vegyes jegyzetek- u Gyakorta ha levelet írunk, az ok, mely erre bírt, csak az utóiratban áll. ■ A komikum s tragikum elve csak egy lehet, a sírás és nevetés nagyon rokon. ■ A bájt mindég a lepel adja. ■ Majd mindenki ostobábban ír, mint gondol. ■ Először cifra teóriákat gyártunk, aztán visszatérünk a természethez. ■ Minden ember olyan, mint egy könyv, némelyik igen vékony, s mindig ugyanaz. Nagyszerű ember volt, ki először halhatatlannak állítá a lelket. Nagyszerű, ki előszói megtagadta. Az emberi lélek szolidaritása. Haladás, magnetizmus, kereszteshadak, szerelem tömegek lelkesedése, mindég feléje igyekszünk, társaságban, meghalni, öröktűz aj lélek, egy s végtelen osztható, boszorkaság é. u. t. természetes megfejtésök mé^ j csodásabb Nő-növény, teke-tökély, szép-ép. szerelem-szeretet, szerény-szer, állat-ember. ■ Ami lehet, az van. Mi az oka, hogy annyi hitetlen ember van a világon, tán nem egyéb, minthog> némelyek azt akarják, hogy igen is sokat higgyünk. Inkább semmi, mint rossz épület. ■ Nagy szerencsétlenség a tudósok előítéletei. ■ Mért nem mennydöröghetek, mért vagyok oly kicsi ? ■ A völgyben álló mindent nagynak lát, a hegyen álló kicsinek. ■ Kemény a kavics és láng van benne. i £ Valaki jól tödván utánozni a csalogányt, figyelmesen végighallgatá egykor e madarai s felkiáltott: „Ezt rosszul adtad!” Szontágh Pál anyja, Szontágh Istvánné, Veres Anna lakott. A két jóbarát betért hozzá. Szontágh Istvánné igen rövidlátó volt, úgy hogy nem vette észre, hogy Pálon kívül más is van a szobában. — Mi újság? — kérdezte hozzálépő fiától. — Hát, kedves Anyám, megházasodom, eljegyeztem Fráter Erzsit. — Csak nem tettél olyan bolondot? — szólt meghökkenve Szontágh Istvánné. — Ez nem bolondság. Imre jegyezte el — mutatott az előlépő Madáchra. Ezeket az adatokat Szontágh Pál Bárczy Károlynak is, Palágyi Menyhértnek is elmondta. Ez utóbbi meg is írja, Madáchról szóló könyvében, de élt a család tudatában is — közli Szontágh Katalin számomra írott levelében. Egy hajfürt! Milyen szenzáció volt a letűnt század előítéletes, kicirkalmazott világában ... Ez a hajtincs alapozta meg részben Fráter Erzsi hírét a nógrádi dzsentri körökben. Egybekelésükkor a férj huszonhárom éves volt, a fiatalasszony tizennyolc ... Két tapasztalatlan, rajongó fiatal, akik egymást s a körülöttük levő világot rózsaszínű szemüvegen keresztül látták ... Házasságuk első éveit Csesztvén töltötték idillikus falusi magányban, távol a világ zajától, egymásnak élve, egymás gondolatát lesve. Sehol sem találunk feljegyzést, nem hallunk mendemondákról, melyek a legcsekélyebb diszharmóniát árulnák el a házasságuk első éveiből. Mind Erzsi, mind Madách rokonságától távol éltek, és csak időnként látogattak el ehhez vagy ahhoz az atyafisághoz. Szerelemben, szerelmüknek éltek. Boldogok voltak. Elhallgatott dalom, mit is zengjen? Amit sejtve, mindaz most valót ölt. Mit szó nem bíra, bírom kedvesemben, S keblére hajtva forró homlokom. Legédesebb regéit hallgatom ... S ha körülfon, mint egy bájgyűrűvel, Hó karokkal, forró, lágy kebellel, E szent körbe nem fér semmi gond. Szükséges ehhez a pár soros versikéhez magyarázat? 1848. január havában Fráter Erzsébet szép, egészséges fiúgyermeket hozott a világra. Madách Imre apa lett... Három esztendő múlva ismét keresztelőt tartottak Csesztvén: a kis Aladárnak megérkezett a húga, aki a keresztségben a Jolán nevet kapta. Madách boldog, s Erzsi vele együtt örül két szép gyermeküknek. Még nem sejtik, hogy a végzet már bontogatja sötét szárnyát a csesztvei ház felett. Békés magányukban a költő még papírra vethette e sorokat: Ott a kis ház ajtajában állva Vár a kedves ölelő karjába, És szemében tiszta érzelem. Mint a virág él illatot lehelni Szerelemben boldogságot lelni És nem tudna élni nélkülem. E „szent körbe" azonban nemsokára betoppan a nem várt, mérhetetlen bánat, s a hét évig tartó csendes boldogságnak mindörökké vége szakad ... 1852 augusztusában, egy csendes nyári este együtt ült a házaspár Madách dolgozószobájában. Erzsi kézimunkázott, a költő egyik versét olvasta fel. Egyszerre az udvar felől jövés-menés, gyanús zaj hallatszott, majd kopogtatás nélkül feltárult az ajtó, s köszönés nélkül beléptek a szentnek megénekelt körbe a „császár kopói", ahogy akkoriban nevezték a német szóra hallgató csendőröket. Madách Imrét vasra verték, s azon nyomban elhurcolták magukkal a pozsonyi vízikaszárnyába. Börtönbe vetésének oka az volt, hogy a paróczai birtokán rejtegette Kossuth szárnysegédjét, Rákóczi Jánost, aki elmenekült üldözői elől s barátjától kért és kapott menedéket Paróczán, ahol mint cseh származású kertész működött. Mikor az osztrák hatóságok kinyomozták hollétét s el akarták fogni, Rákóczi elmenekült, szállásadója, Madách Imre, azonban felelős volt tettéért, és így ő került a világtalan, penészes falú pozsonyi börtönfülkébe. S mert férfiasán nem árulta el, hogy barátja merre vette útját, kezére bilincs került, s vallatói állítólag tettleg is bántalmazták ... Ez év január 23-án lenne 85 éves L. Kiss Ibolya, akire most egyik legismertebb műve részletének közlésével emlékezünk. L KISS IBOLYA (Részlet) f b t j/k asszony tragédiája wmm (nöís) é
