Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-05-31 / 23. szám
Vallomások a békéről Internacionalista egységben Az emberiség soha többé nem lehet már gyanútlan. A fuőíki üzenet, — „Emberek, legyetek éberek! —" a fasizmus gaztettei, Lidice, Oradour, Hirosima után meghatározza cselekedeteinket. Pedig milyen jó lenne úgy élni, dolgozni, hogy csak az alkotó gondokkal, hétköznapi tennivalóinkkal. Ennek a célnak, ennek a gondolatnak a jegyében találkoztunk április 18—22-én Szófiában a szocialista nölapok főszerkesztői, hogy internacionalista egységben megbeszéljük, hogyan akarunk e rendkívül jelentős időszakban, a prágai Béke-világközgyülés időszakában részt venni a békéért folyó küzdelemben. Vendéglátónk a bolgár testvérlap, a Zsenáta dnyesz szerkesztősége volt. Eleonora Turlakova főszerkesztő volt egyben a szeminárium vezetője is, s kitünően gondoskodott arról, hogy e hagyományos találkozás, amelyre hozzávetőlegesen négy-öt évenként kerül sor, kellemes légkörben, a megszokott őszinte baráti eszmecserét eredményezze. Többször írtunk már arról, milyen szoros barátság fűzi össze a szocialista országok nölapjait, a Szovjetszkaja zsenscsinától kezdve a Rabótnyicán, Kresztyánkán keresztül a Für dich-ig, a Femeiáig, s a régi kedves ismerősök, a baráti lapok főszerkesztőin, képviselőin túl most a kambodzsai és a laoszi nölapok szervezőivel-szerkesztöivel is találkozhattunk. A békeharc elveinek, módszereinek és céljának taglalása mellett természetesen sok más, alkotó munkánkkal, országépítő gondjainkkal és eredményeinkkel összefüggő feladat is szóba került. Hiszen minden szocialista ország más-más történelmi, földrajzi, gazdasági feltételek mellett kezdte a szocialista társadalom építését, s ezáltal máig a fejlődés különböző szakaszáig jutott el. Különféle volt a nők helyzete, ennek a lenini egyenjogúság elvei szerinti rendezése mindenütt más és más megközelítést, módszert igényelt. Kubában az írástudatlanság állapotából kellett tudatos és tevékeny emberekké emelni egész tömegeket. Vietnamban a sokat szenvedett ország legtöbbet szenvedett lakosai a nők voltak s a gyermekek. Kambodzsában még a forradalmi átalakulás első szakaszában agitálnak, nevelnek, mozgósítanak az írott szóval is, de legfőképpen élő szóval. Laosz asszonyai most tanulják, próbálgatják kezükbe venni az újságot... És itt, nálunk és a szomszédos szocialista országokban a fejlett társadalom problémáival, igényeivel nézünk szembe. Németi Irén, a Nők lapja főszerkesztője az ideológiai harc időszerű kérdéseiről beszélt, Jakab Irma a romániai Dolgozó Nő főszerkesztője az internacionalista elveinkből fakadó lenini nemzetiségi politika gyakorlatáról, Barbara Szidorcsuk, a lengyel „Kobieta i zsicsie” főszerkesztője fő tennivalóikról az ellenforradalom utáni konszolidáció időszakában. ünnepi örömeinkkel foglalkoznánk. De a világból félénk sugárzó feszültség, történelmi tanulságaink ismerete késztet bennünket, hogy az egész emberiség jövőjéért felelősen, cselekvő részesei legyünk a bolygónk békéjéért vívott harcnak. A szovjet Kresztyánka főszerkesztője a tudományos műszaki forradalom vívmányairól a mezőgazdaságban, s ezen belül a földművesasszonyok — ma már tudományos dolgozók, szakképzett mezőgazdasági mérnökök, középkáderek — eredményeiről. És egymás után vázolták küldetésüket, rovatstruktúrájukat, számoltak be jó vitáikról, sorozataikról, legsikeresebb akcióikról a főszerkesztők. Nagy figyelemmel hallgatták Libuse Sekerovát és Libusa Minácovát, akik elsősorban arról beszéltek, hogyan várja hazánk s Prága a világkonfgrencia résztvevőit. Elmondtuk azt is, hogy olvasóink a Nemzeti Front felhívására a szolidaritási és békealapra műszakokat dolgoznak le, pénzt gyűjtenek, hogy a békeharc fontos személyiségei, szervezői azokból az országokból is eljöhessenek Prágába, ahol ezt nem akarják számukra lehetővé tenni. A legszívesebben gyermekeiről beszél minden anya. így van ez a nőlapok találkozóján is. A nevelésről, a gyermekek és családok helyzetéről, arról beszéltünk, mit tehetnénk még többet, okosabban és érdekesebben, hogy az ifjúság, gyermekeink emberséges emberré váljanak, s hogy emberséges világban nöjjenek fel. Persze a szabadidő, a hasznos szórakozási formák, a jól szervezett szolgáltatások is szóba kerültek. Mindaz, ami mai életünket meghatározza, éljünk bár Csehszlovákiában, az NDK-ban, a Szovjetunióban vagy Bulgáriában. Milyen lakásokban, miként lakunk, hogyan öltözünk, főzünk. Mit teszünk egészségünkért, mit olvasunk, milyen zenét szeretünk, s milyen mesével, játékkal neveljük a legkisebbeket. Hol milyenek a gyermekintézmények, az óvodák, a napközi otthonok, mennyire korszerűek az iskolák. Hol milyen hosszú a szülési, a gyermekgondozási szabadság, milyen a nyugdíjkorhatár. S ezzel kapcsolatosan a jövő nagy feladata: a fiatal nyugdíjasok életének, tartalmas — s még hosszú — pihenő éveinek megszervezése. Erről Marlis Allendorf, a Für dich főszerkesztője tudott ötletes, okos példákat idézni az NDK-ból. A gerontológiai kutatások viszont mind a Szovjetunióban, mind Bulgáriában sok új tényt tárnak fel számunkra ... Szívesen időztünk volna még tovább ezeknél a vonzó és érdekes témáknál, de számunkra is jellemző és meghatározó a tény — mint az egész emberiség számára —, hogy amíg békénket veszély fenyegeti, arra kell a legtöbb erőt, figyelmet fordítanunk, s örömtelibb gondjainkra kevesebb időnk marad... Azért igyekeztünk minden fontosat elmondani egymásnak és tennivalóink sorrendjét meghatározva úgy búcsúztunk, hogy a Béke-világközgyülésen Prágában ismét találkozunk. Talán eljön még az az idő is. amikor lapjainkban az lesz a dolgunk, hogy optimizmusunk és éberségünk ötvözetéből egy olyan jövő képét vetítsük olvasóink elé, amelyben csak az építés, a haladás, a tudás — az emberiség javára fordítható tudás — megszerzése, a gondtalan öröm tartalmas átélése lesz a feladat. Akkor az emberi élet annyi figyelmet kaphat majd, amennyit megérdemel, hogy a lét szépségét átérezhesse, átélhesse. De addig: neves személyiségek és egyszerű dől-, gozó emberek kapnak szót, hogy elmondhassák véleményüket a háború fenyegető veszélyéről, arról, hogyan védhetjük meg a békét. így van ez nemcsak a mi lapjainkban, idehaza Csehszlovákiában, hanem minden szocialista országban. A Béke-világközgyűlés után új tettekre, még sokrétűbb tevékenységre, még tevékenyebb küzdelemre lesz szükség, hogy e sokféle hangból egybenhangzó követelést zúgó kórus — a békeharcosok hangja enyhítse a háborús feszültséget, hogy a haladásért, jövőnkért aggódó és cselekvő politikusok és közéleti személyiségek elképzelése, tevékenysége hatására megszilárduljon a béke és a biztonság. Internacionalista egységben, baráti-elvtársi együttműködéssel ezt várja, ezt akarja, ezt támogatja és segíti minden szocialista ország nölapja. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET (nos)
