Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-05-24 / 22. szám

J lkud<ó TÓTH LÁSZLÓ Beszámoló Álom volt? Vagy mégsem álom ? Igaz, azt a helyet azóta sem találom, de voltam ott és magam is láttam, hogy palacsinta termett a fákon, s nemcsak láttam, válogattam is belőlük, hiszen diós volt az elsőn, túrós a másodikon, kakaós a harmadikon és lekváros a negyediken, s mivel az ember mégsem élhet csak tengervízen, nem érdekelt, hogy netán valaki rámszól: elég volt csak megráznom a fát és potyogott máris a palacsinta az ágról. Egy másik fán meg gesztenyetorták nőttek, voltak köztük érett-barnák és voltak köztük zöldek, s ha netán másra volt étvágyam, egy harmadikon kókuszdióhéjban tejszínes puding termett, tejszínes puding, az bizony, de annyi, hogy pudingszüretkor megtöltött háromszázharminchá­rom termet. Úgyhogy nagyon-nagyon boldog vol­tam, s akkor a cukorkafákról meg a fánkfánkról mégcsak nem is szóltam. Vidám volt hát az élet ott, kimondhatatlanul vidám, s ezt ezerszer is elmondom: mert palacsintával, édes fánkkal kedvemre tömhettem minden reggel, minden délben, minden este a gyomrom. S nem érdekelne, álom volt-e vagy igaz, egészen megvigasz­talódnék, ha legalább palacsinta­vagy fánkfamagot hoztam volna magammal onnét. DANIEL HEVIER Miért tojik a kakukk idegen fészekbe ? Kíváncsi vagy erre ? Ülj hát az ölembe! A kakukkok — jól tudja ezt min­den példás tanuló, aki természet­rajz órán figyel — sohasem tojnak a saját fészkükbe. De hogy miért, miért nem, azt, kedves tanulók, csupán most tud­hatjátok meg: Van otthon egy nagy, Miska bá­csitól örökölt kakkukos órám. Kifo­gástalanul működik. Mutatói úgy haladnak, mint engedelmes kato­nák, s ami a legfontosabb: az óra kakukkot! Egy kakukk jár bele ka­­kukkolni. Csodálkoztok hát, hogy nincs ideje saját fészket rakni és abba tojni? Aki nem hiszi, eljöhet az órámat meg­kukk­antani! Az éhes köd Kedves barátaim, tegnap köd volt nálunk. De még mekkora. Orra hegyéig sem látott az ember. Olyan sűrű volt, hogy nyomtalanul tűntek el benne a bokrok, lámpák, autóbuszok, macskák, miegyebek. Otthon ült mindenki, televíziót néztek, de a képernyőn is csak köd volt, s minden pillanatban megjelent a felirat: ELNÉZÉSÜKET KÉRJÜK A MŰ­SZAKI HIBÁÉRT Otthon ült mindenki, kivéve en­gem. Mert én fölöttébb szeretek ködben sétálgatni. Főleg olyan­ban, amelyben az ember az orra hegyéig se lát. Az orrom eddig ép, de a kalapo­mat, melyet pedig oly szívesen viseltem, elnyelte a köd. Nem találom meg soha többé. Zafabai Zsigmond fordításai Tücsök Robi 9. osztályos tanuló illusztrációja 17. számunk rejtvényének helyes megfejtése: Hófehérke. Köny­vet nyert: Rákóczi Diana, Komárom (Komárno), Hausleitner Mónika Komárom, Mag Karcsika. Hideghét (Studená), Karaffa János, Dunaszerdahely (Dun. Streda), Krizsan Anikó, Ipolyvisk (VySkovee n/lpf.). 18. számunk rejtvényének nyertesei: Bódi Ildikó. Serke (Sirkov­­ce), Mács Attila és István Rimaszombat (Rim. Sobota). Kánya Kálmán Gelle (Holice), Nagy Tamás Bős (Gabéíkovo) és Gál Veronika Rimaszécs (Rim. Seő). ! Árpád, Egon, Erika, Ervin, Lehel, Tódor, Vilma — ezt a hét nevet írjátok be a vízszintes sorokba úgy, hogy a pontokkal jelölt oszlop­ban, függőlegesen egy tavaszi virág nevét kap­játok meg! Ezt küldjé­tek be címünkre: a Nő szerkesztősége, Marta­­noviéova 20, 812 03 Bratislava.

Next

/
Oldalképek
Tartalom