Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-05-17 / 21. szám
mifelénk azt mondjuk: „sötét múlt", akkor az elmúlt évszázadokra gondolunk, középkorra, inkvizícióra, boszorkányégetésekre. Kambodzsában a sötét múlt a tegnap, az a még virradatot megelőző két legsötétebb óra volt — a Bika órája —, amelyben a délkelet-ázsiai népek ősi hiedelme szerint elszabadulnak a rossz szellemek ... Csakhogy a hetvenes évek derekán végbement népirtás nem a rossz szellemek műve volt. Régi dicsőség Kambodzsa területén már időszámításunk I. és II. századában létezett a khmer törzsek rabszolgatartó állama: Funan. Az V—VI. században Funantól északra megalakul egy független állam, s hatalmát kiterjesztve, létrehozza a nagykhmer birodalmat. A birodalom fénykorát a IX—XII. században éli, a IX. századtól kezdve nevezik Kambodzsának. Ekkor épül Angkor, a csodálatos város, telepednek le kínai kereskedők és terjed el a buddhizmus, amit államvallássá nyilvánítanak. A környező birodalmakkal élénk kapcsolatban áll, az uralkodók előszeretettel választanak feleségül szép és művelt kambodzsai hercegnőket. A feudális monarchia azonban hanyatlásnak indul, és a XII. századtól kezdve függőségbe kerül a sziámi és a vietnami királyságtól. 1662-ben megjelennek Kambodzsában az első francia hittérítők. A XIX. század közepén Franciaország megkezdi az ország gyarmatosítását, s egy felkelés leverése után francia protektorátussá teszi. A múlt század végén a franciák Kambodzsából, Laoszból és Vietnamból létrehozzák az Indokínai Uniót. 1940-ben az indokínai hatóságok szerződést kötnek Japánnal, miszerint Japán megszállja a három tartományt és a francia hadsereg is Indokínában marad. 1943-tól lázadások, függetlenségi mozgalmak, felszabadító harcok váltják egymást, mígnem az ellenállási mozgalmak következtében 1949-ben Franciaország kénytelen elismerni Kambodzsa függetlenségét — a Francia Unió keretében. 1954-ben a genfi külügyminiszteri értekezleten egyezmény születik Kambodzsa, Laosz és Vietnam függetlenségéről, ezt követően Kambodzsa 1955-ben kilép a Francia Unióból. 1957-ben az országgyűlés kinyilvánítja az ország semlegességét. 1965- ben Kambodzsa megszakítja diplomáciai kapcsolatait az Egyesült Államokkal, mert az ország határait bombázza, és Norodom Sziltanuk, az ekkor még viszonylag haladó politikát folytató, de gyenge és ingadozó herceg áll a kormány élén. 1970-ben Amerika-barát katonák megdöntik Szihanuk kormányát, 1971—72-ben a khmer felszabadító erők megkezdik a harcot az Amerika-barát rendszerrel, 1972— 73-ban a felszabadító harcok megtorlásaként az amerikai bombázók hat hónapon át napi 5000 tonna bombát dobnak a felszabadult területekre. 1975-ben a kommunisták által vezetett felszabadító erők és a vietnami csapatok megtisztítják az országot az amerikaiaktól, Khieu Samphant választják meg a köztársaság államfőjévé és Pol-Potot miniszterelnökké. Öt az 1978—79-es népfölkelés (női) HA elsöpri, s kikiáltják a népköztársaságot. De addig Pol-Potnak és híveinek hárommillió embert volt ideje megölni... Egy furcsa doktori disszertáció a Sorbonne-on Kambodzsa maroknyi értelmiségi családja szívesen küldte fiait nyugati egyetemekre, elsősorban a párizsi Sorbonne-ra tanulni. Itt tanult a későbbi államfő, Khieu Samphan is, s közgazdaságtani tanulmányai befejeztével, 1959-ben doktori szakdolgozatot írt „Kambodzsa gazdasága és iparosításának problémái" címmel. Alapgondolata az, hogy Kambodzsa csak úgy tud kilábolni elmaradottságából, ha teljes egészében elszigeteli magát a külvilágtól, mert — úgymond — csak így szabadulhat meg a kizsákmányoló világkapitalizmustól. Ami a belpolitikát illeti, a szakdolgozat kifejteti, hogy vissza kell térni az ősi angkori birodalom módszereihez, amikor is az uralkodók kényszermunkában dolgoztatták a lakosságot. Az ultrabaloldali khmerek ezeket az elveket már jóval a hetvenes évek előtt a magukévá tették, de amikor Pol-Poték ragadták magukhoz a hatalmat 1975-ben, szinte az állam hivatalos ideológiájává tették. A furcsa disszertáció hívei abból indultak ki, hogy az országban ipari proletariátus lényegében nem létezik, s hogy a forradalmi folyamat Nuth Kim Lay, a Kambodzsai Nőszövetség politikai-nevelési osztályának vezetője (bal oldalt) és Ros Serey, a szövetség nemzetközi osztályának vezetője LÁNG ÉVA A BIKA ÓRÁJA UTÁN mozgató ereje a szegényparasztság és a középparasztság legszegényebb rétegei. Ebből következően kiűzték az országból a kínai kereskedőket és uzsorásokat, akik többségükben a városokban laktak. Ennélfogva kimondták, hogy a városok a kapitalizmus terméke, nincs rájuk szükség, éppen úgy, mint ahogy a pénzre sem — tehát megszüntették a pénzt. A pénzkapcsolatok és a városok felszámolása után véghez vitték a falvak „általános kollektivizációját". Az iparosítást pedig úgy képzelték, hogy annak „saját erőből" kell végbemennie. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy — sehogy... „Ha rizs lesz, minden lesz" Ezzel a jelszóval kezdték meg Pol-Pot-ék a lakosság átcsoportosítását és kategorizálását, ami végül is egy brutális katonai diktatúrához — és népirtáshoz vezetett. Előbb azonban meg kellett „tisztítani a társadalmat". Pol-Pot és emberei a hatalomátvétel után 72 óra alatt kilakoltatták a főváros, Phnom Penh és más városok összesen 3,5 milliónyi lakosságát, és elosztották őket a mezőgazdasági területeken, miközben csak legszükségesebb személyes holmijukat vihették magukkal. A hosszú menetelésekben az emberek éhen- vagy szomjanhaltak, pusztított a tűző nap, és aki képtelen volt tovább menni, azt helyben kivégezték. Az ország lakosságát három csoportra osztották: régi telepesekre — az volt a Szegény az ország anyagiakban, de szellemiekben nagyon gazdag: orszagepito programjuk fontos része az ősi hagyományok felújítása és a műemlékvédelem. Felújították a klasszikus balettegyüttest, és sok helyütt működnek már tánccsoportok. Megkezdték már Angkor Vat, a csodálatos templomváros restaurálását \
