Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-05-17 / 21. szám

MMMWWWWWAMA? MIKSZÁTH KÁLMÁN í Jt Különös házasság ] Televízióra ZSURZS ÉVA alkalmazta SZÁNTÓ ERIKA But tier: „Kedves öcsém! Piroska beteg, leveleid csak összeráznák az idegzetét. Kí­méld őt. ha szereted. Ne haragudj, hogy a hozzá intézet leveledet visszaszármaztatom bizalmas szolgalegényed által. — Úristen! Piroska beteg és én nem lehetek mellette. — Mit szólnának az emberek, ha ö most veled levelezne, vagy ha együtt találkoznátok. Így aztán bármilyen nagyon is fáj, hozzánk se hívhatlak emiatt. Légy erős és türelmes, kedves öcsém, én mondom ezt neked, anyád helyett anyád. Bernátné.” Beteg. Pi­roskám! Édes Piroskám. Nem akarok élni nélküled. (Leborul az asztalra.) (Fáy háza előtt Buttler és Fáy búcsúzik. A terasz előtt már vár a négyesfogat. Fáy rászól a feleségére.) Fáy: Mit pityeregsz itt, oldalborda? Azt gondolod, hogy mindig a kötényedbe lesz fogódzva? Én most a szárnyára eresztem, s mint a közönséges tyúk, aki a kis vadludat fölnevelte, megmagyarázta neki, hogy nem a mi fajtánk... Buttler: Ne fájdítsa a szivemet, apámuram. Fáy : De ... Csak fájjon, aztán majd nem fáj. Te magasabbra repülhetsz. Sok földed, réted, malmod van, s ezeket a haza adta neked. Most már azon gondolkozzál, hogy te mit adtál ezért a hazának. Törlessz fiam. örökké törlessz, csinálj egy rovást a szíved­ben s ha egyszer odajutnál, hogy te többet adsz neki vissza, akkor az én porló csontja­im azt megálmodják. (Buttler most mint egy kisgyerek, sír Fáyné vállán.) Fáyné: No ne légy ilyen nagy gyerek. Mit szólnál hozzá, ha a menyasszonyod, ha leen­dő apósod látná? Te meg mit ríkatod, mit prédikálsz, vén salabakter. (Azzal szinte föl­­lökdösik a hintóra. az rögtön el is indul.) (Pereviczky irodája Pereviczky diktál egy segédnek.) Pereviczky: Domine dilectissima! Bizodal­­mas barátom uram! (Bemát Zsiga jön.) Zsiga: Jó napot adjon isten. Pereviczky uram. Jó napot uraim. Megtaláltam! Pereviczky: Vidonkát? Zsiga: Azt nem. De a Dőry bárónő francia kisasszonyát Pereviczky: Az is valami domine. Jöjjön, üljön le. (Betessékeli a belső irodába Zsiga leül.) Zsiga: Egyszóval: Mme Malipau ott neve­­lősködik most a Györky famíliánál, Nógrád­­ban. Pereviczky: S mondott-e valamit? Zsiga: Azt beszéli, hogy a röszkei pap, Szucsinka szerelmes volt a Dőry kisasszony­ba, s reggelenként mindig maga tett virág­csokrot az ablakába. A madame meg is pirongatta ezért, hogy nem illik a tanítónak a tanítványával szemben az ilyesmi. De valami nevezetesebbet nem mond a Dőry Mária terhére. Tán fél. Pereviczky: Ravasz róka az öreg Dőry. Lám, Vidonkát is eltüntette. Zsiga: Előkerítjük azt is. A föld csak nem nyelte el. Ha az anyja .nem lenne olyan beteg, kivallotta volna már anyámnak — dehát így biztosan semmit sem tud. Pereviczky: A Szucsinka plébánost az eszter­gomi érsek a jezsuitákhoz hívatta be. Ott van most szigorú fogságban. Zsiga: Bár hívatta volna hamarább, mielőtt megesett a baj Dőry Máriával. Pereviczky: Hát Buttler gróf nem jött a fiatalúrral? Igen nagy szükség lenne itt most rá. Zsiga: János? Hát nem Pereviczky urammal jött Pozsonyba? Pereviczky: Nem együtt jöttünk, de itt kellett volna találkoznunk. Zsiga: Budán nincs. Uram isten. Immár egy hete elindult otthonról. Ne haragudjon Pere­viczky uram. erről tudósítanom kell gyám­atyját ... Pereviczky: Az ördögbe. Nem kell mindjárt kétségbeesni. A föld csak nem nyelte el! Zsiga: Nono! Nemhiába mondja szegény János, hogy átok ül rajta, de én már azon sem csodálkoznék. (Fáy dolgozószobája. Fáy letaglózva ül a székében.) Fáy: Eltűnt! Eltűnt... Hát most mit te­gyünk? Zsiga:Talán jelentést kellene tenni a várme­gyéhez Fáy: A vármegyéhez? Ugyan, menjen vele domine a pokolba! Ha a vármegye már a világ kezdetekot meg lett volna, még ma is nyomozás alatt lenne, ki ölte meg Ábelt. Zsiga: Akkor hát mi legyen? Fáy: Azt mondod. Bornóczon nem lehet. Zsiga: János megígérte, hogy nem beszél Piroskával, míg felemelt fővel nem teheti azt. Aztán meg Piroska mellett ott van édesanyám. Ö ápolja, hogy Horváth uram Budán keres ügyünknek pártfogót. Édes biz­tosan jelentené János ottlétét. Fáy: Rosszat gyanítok, domine ... (A pozsonyi templom előtt Pereviczky és három szépséges hölgye áll és beszélget. Várnak. Odébb két hölgy beszélget.) 1. Hölgy: Beszélik, elemésztette magát, de a rokonság arra gyanakszik, hogy Dőry báró keze van benne ebben a dologban is. 2. Hölgy: Amilyen erőszakos ember, köny­­nyen meglehet. Ma feltétlen elmegyek a diéta karzatjára, ott felszólamlást tesz Turó­­czy gróf az ügyben. Pereviczky: Az ördögbe . .. Igyekezzetek, jönnek a kanonokok. (A három hölgy megindul befelé a templom­ba. Köszönnek, a kanonok jól megnézik őket.) 1. Kanonok: A hölgyek a Buttler rokonsága, ha nem tévedek. 2. Kanonok: Igen. S az ott az ügyvédjök. Igen szép adományt tett a napokban Buttler gróf nevében a templom szegényei javára. 1. Kanonok: Ügyvéd úr! Pereviczky: Laudétus ... 1. Kanonok: Hallottuk ügyvéd úr. eltűnt szegény Buttler János gróf. így talán még a pörre sem kerül már sor. Pereviczky: Dehogy méltóságod. Dehogy tűnt el. Párdányi kastélyában váija. hogy méltó módon megjelenhessék a szentszék bírái előtt, igazságát megkapni. 2. Kanonok: örvendünk. Már félő volt, hogy baja esett Pereviczky: Az ördögbe. Ennek már fele sem tréfa. (Pereviczky irodája. Az ügyvéd egy keszeg, öreg kis segédet szólít meg.) Pereviczky: Krok! Készüljön! Velem jön. Megkeressük és felhozzuk Pozsonyba Buttler grófot. Krok: Igenis, Principiális úr! (Fáy kastélyában az asztalnál Fáy, Fáyné, Pereviczky és Krok.) Fáy: A fiatal gróf még zöld egy kicsit, túl érzékeny, habozó jellemű, de becsületes, igazlelkű és tiszta életű, sem nem korhely. sem nem kártyás, sem nem parázna, erről az oldaláról nem érhette tehát semmi veszély. Pereviczky: És nem szólt valamit indulás­nál? . Fáy: Nekem azt ígérte, hogy egyenest megy Pozsonyba. Ebben maradtunk. De az égő érdeke is, mert nagyon szereti a menyasszo­nyát s abban reménykedtünk, hogy Pozsony­ban tehet valamit Krok: És mit gondol a tekintetes úr? Fáy: Én nem merek semmit sem gondolni. Krok: A tekintetes úr az öngyilkosságot gyanítja. Fáyné: Uram Jézus, segíts! Fáy: Fájdalom, nem lehetetlen. A fiú áb­rándozó, a Werther keserveit könyv nélkül tudja. Pereviczky: Bolondság, bolondság. A jó könyvek nem ölik meg az embert, a rosszak már hamarább. De ha az ember százötven­­ezer holddal van beoltva az öngyilkosság ellen, akármilyen könyvet kihever. Fáy: Maga tehát nem hiszi?... Pereviczky: Nem. Fáy: És maga? Krok: Én azt hiszem, hogy az egész dolog bagatell. Az egyik szememet és az egyik fülemet bízvást otthon hagyhattam volna a feleségemnek, aki süket és rövidlátó. Fáy: Úgy ám, de ne tartson engem bolond embernek, akinek aggódó leikéből mint a repedt sírból, kísértetek kelnek ki ok nélkül. Nem magamtól gondoltam én ezt ki. ha­nem az egész környék suttogja, hogy Dőry pusztította el Buttlert cinkosok által. El is küldtem a Bemát gyereket puhatolózni Olaszröszkén. Pereviczky: Hogyne suttognák, mikor a tekintetes úr nagy sebbel-lobbal keresteti és föllármázza az egész környéket. A tekinte­tes úr elhullajt egy kis semmit, egy kis magot, a pletyka fölszedi, és visszahozza, mint megnövesztett palántát. Hát persze, hogy most megrémül tőle. Pedig alapjában nem történi egyéb, minthogy Buttler gróf nincs itt Bornóczon, és nem tudni, hol van. Fáy: Derék ember maga, szinte meg tud engem vigasztalni. Már nem is érzem a kólikámat. Az ördög vigye azt a tudálékos doktort, hogy kihozattam, már most mit mondjak neki? (Krok engedelmet kér. kimegy.) (folytatjuk) V ÉVFORDULÓK Kétszáz évvel ezelőtt, május 19-én született Jan Nepomuk Stépánek cseh drámaíró és rendező. 1773. május 20-án halt meg Ráday Pál költő, II. Rákóczy Ferenc titkára. 1928. május 21-én halt meg Martin Kukuéín szlovák realista író. 440 éve, május 24-én halt meg N. Kopernikus lengyel csillagász, a heliocentrizmus megalapí­tója. Kétszázkilencven évvel ezelőtt, május 24-én született Georg Rafael Donner, bratislavai születésű barokk szobrász. KIÁLLÍTÁS A történelem minden Sáskiája visszanézett a képekről. Az alkotásra, az ellentmondásra, az örökös átkelésre sarkalló Múzsák tekintete belakta a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Csallóközi Múzeum kiállítótermeit, amelyek­ben talán évek óta nem volt ilyen megdöbben­tő anyag szemlére téve. Mintha a reneszánsz­ban járnánk, amelynek történetei nemcsak a Dekameronból, de a hatalom és az uralkodás szféráit bejáró Machiavelli intelmezéseiből is ismertek. Félreértés ne essék, nem ez a kor az Albin Brunovsky-képek sajátja, de minden­képpen a reneszánsz életeszmény, na és a nők. A Sáskiák — minden mennyiségben. A grafi­kai lapok elsősorban a növel vívott mindenna­pi olykor ádáz. olykor megalázó, máskor föle­melő küzdelemre fordítja figyelmünket, mi­közben azt sugallja, együtt kell élni velük, s megőrizni a világot olyan gazdagnak, amilyen­nek kaptuk. Ovídiusz Metamorfózisaitól Rim­baud Részeg hajójáig ível az a témaanyag, amellyel nemcsak Szlovákia, de Európa egyik legjelesebb képzőművésze az emberiség egye­temes kultúrájának egységét folyamatosságát hirdeti. S ha valaki misztikusnak véli a képe­ket. nyilván azért mert nem gondolkozott el azon, hogy vannak megfogható dolgok, ame­lyek ábrázolása realisztikus megoldásokat kí­ván, s vannak csupán tetten érhető dolgai a létezésnek, amelyek pontos kifejezése már­­már szürrealisztikus megközelítést kíván. Aki ilyennek is képzeli ezeket a képeket, nyilván igaza is van. de csak részben, mert csupán végeredményben gondolkodik. És Füst Milán szerint: „A gondolkodás rövidzárlatához a végeredmények szeretete vezet." És Brunovsky sem szereti a végeredményeket. -szl-A MATESZ műsora május 18.: Párkány (Stúrovo) — Zűrzavar (19.30) május 19.: Érsekújvár (Nővé Zámky) — Zűr­zavar (19.00) május 20.: Gúla (Kolárovo) — Zűrzavar (19.30) május 21.: Zseliz (Zeliezovce) — Zűrzavar (19.30) május 22.: Szőgyén (Svodín) — Zűrzavar (19.30) A THÁLIA MŰSORA május 18.: Kassa (KoSice) — Karnyóné. (19.00) május 19.: Kassa — Karnyóné (19.00) május 20.: Gömörújfalu (Gemerská Vés) — Karnyóné (19.30) május 21.: Sajógömör (Gemer) — Karnyóné (19.30) május 22.: Csoltó (Coltovo) — Karnyóné (19.30)

Next

/
Oldalképek
Tartalom