Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-05-10 / 20. szám

V Leonóra szerepében Verdi „A végzet hatalma" c. operájában A Szlovák Nemzeti Színház közönsé­ge tavaly újra láthatta őt a Bohémélet Mimijeként, gyönyörködhetett szépen ívelő hangjában, meggyőző színészi já­tékában. A színpadon sokszínű, magán­emberként szerény, természetes, hatá­rozott. — A bratislavai közönséget mentali­tásban a spanyolokhoz hasonlíthatom. Ott tapasztalok mindig ilyen lelkes re­­y.onálást. Itt nemcsak a közönséget sze­retem, hanem az opera énekkarát is nagyszerűnek tartom. Énekeltem már velük Szegeden is. Ferencsik János ve­zényletével. Tulajdonképpen két város­tól kaptam az indítást. A szülővárosom­tól — nagyon sokat köszönhetek Sze­gednek — és Bratislavától. Tősgyökeres szegedi vagyok. Zenei tanulmányaimat is ott kezdtem a konzervatóriumban; Berdál Valéria volt a tanárom. Azután Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskolán, dr. Sipos Jenőnél foly­tatódott szakmai képzésem. Negyed­évesként részt vettem a Kodály-verse­­nyen, és megnyertem az első díjat. Azután következtek a még nagyobb teljesítményre ösztönző sikerek: kilenc évvel ezelőtt Genfben kapott különdíj, majd Ostendében két különdíj, és né­hány évvel ezelőtt a Bratislavai Zenei Ünnepségeken a fiatalok Interpódi­­umán, Puccini Manón Lescaut-ját éne­kelve belekerült a legjobb három közé. — Nagyon szép élmény köt a város­hoz. Itt hallgatott meg a berlini Opera és a bécsi Staatsoper igazgatója. Két hétre rá Bécsből szerződést kaptam a Bohéméletre. Azóta is szerződés köt a bécsi operához, évi tizennégy fellépés­re. Ott énekeltem először Peter Dvor­­skyval, akivel azóta is szívesen ének­lünk együtt. Tokody Ilona hét éve tagja a Magyar Állami Operaháznak. Azóta volt a Tu­­randot Liuja, a Cosi fan tutte főszerep­lője. a Trubadúr Leonórája; a Végzet hatalmában otthon is és Bécsben is főszerepben, az Aidában, a Simon Boc­­eanegrában. a Köpenyben, az André Chénier-ben és az Angelicában lép fel. Szerepel a tv-ben, rádióban, a Filhar­mónia zenekarával, itthon és külföldön. — Operatanszakos főiskolás korom­ban is kaptam már kisebb szerepeket, így alkalmam volt jól megismerni a színpadot. Végig kell járni az utat. Nem jó, ha egy kezdő azonnal főszerepet kap. Versenyezni is szerettem, de eze­ken az erőpróbákon már túljutottam. A hangszínezetemnek és a temperamen­tumomnak is legjobban az olasz hősök, Verdi alakjai felelnek meg. Spanyolor­szágban és Olaszországban is erre kér­tek fel. De nagyon szeretek oratóriumo­kat énekelni. Ez szinte kötelező, hogy ne legyen egyoldalú az ember. Szere­peltem modem operában is: Durkó Zsolt Mózesében az anyát alakítottam. Időnként visszajárok régi tanáromhoz, mert egy énekesnő nem engedheti meg, hogy kontroll nélkül szerepeljen. A zene az életem. De keserves pálya ez, mert egyik nap itt, másik nap.ott. De ha az ember érzi az elhivatottságot, akkor vállalja. Egyszer magánénekese­ket szeretnék majd tanítani. Pedagógus családból származom, talán innen az ösztönzés. Már voltak tanítványaim is, de az utazások miatt nem vállalhattam őket tovább. Az énekespálya bizonyta­lan. Nem kergethet álmokat az ember. A sikert kudarc is követheti. Csalódni pedig rossz. Realistaként kell élni, örül­ni a meglevőnek. Ezt értékelem is, hiszen annyi művészi és emberi érték hordozójával találkoztam. Külföldi sze­repléseim alkalmával ismerkedtem meg velük, és partnereim is voltak a legna­gyobbak közül néhányan. Olyan egy­szerűek. Az a müvésztípus az ideálom, aki minden körülmények között ember tud maradni. Peter Dvorskyt is a termé­szetességéért, emberségéért kedvelem. Egymást követik a meghívások: Eu­­rópa-szerte tizennyolc operában lépett bemutatjuk; TOKODY* ILONÁT fel, évente százötven napot tölt külföl­dön. — Milyen életvitelt követel ez az énekesnőtől? Az önfegyelemnek, tanu­lásnak, erőfeszítésnek mekkora mérté­ke hozza meg a sikert? — Szigorú életmódot követel ez a pálya. Semmi éjszakázás, hogy pihen­ten tudjon koncentrálni az ember. Na­ponta legalább két órát tanulnom kell, azután a próbák és este fellépés. Sok­szor szellemileg fáradok ki. fizikailag bírom. Nagyon szerettem tornázni, most is gimnasztikázom otthon egy ki­csit. Kikapcsolódásként néha moziba megyek. Elolvasok néhány verset, erőt merítek belőlük. Háziasszony is va­gyok. megpróbálok egy kis családi lég­kört teremteni. Férjem, Veszprémi Já­nos rendező, az Opera művészeti titká­ra. Együtt tanultunk. Maximálisan bí­zom szakmai véleményében. Megpró­bálom úgy elrendezni az életemet, hogy legalább nyáron nyugodtan együtt le­hessek vele és a szüleimmel. A nyuga­lom, az fontos! — A családi együttesből nem hiány­zik még valaki? — Nem mondtam le a gyerekről, de most még ... Legközelebb Amerikában a Carnegi Hallban egy Richard Strauss operában énekel, azután San Franciscóban, aho­vá bevallottan nem vágyódik. Utána három premier Spanyolországban. — Már nem is tudom összeszámolni. De legjobban akkor izgultam, mikor a szülővárosomban léptem fel először fő­szerepben. Mert ez számomra a legfon­tosabb közönség. Nagyon szeretem a hazámat, és tartósan nem tudom más­hol elképzelni az életemet. BERTHÁNÉ S. ILONA Április 4-én Magyarország felszabadu­lásának 38. évfordulója alkalmából To­kody Ilona a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze kitüntető címet kap­ta, amelyhez ezúton gratulálunk a mű­vésznőnek. A szerk. (rr A nou

Next

/
Oldalképek
Tartalom