Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-05-10 / 20. szám
Ikuckó j DANIEL HEVIER Elrepülnek a papírfecskék Volt egyszer egy író, aki nagyon szeretett volna írni egy szép mesét. Vásárolt ezért egy csomag tiszta papírt, új tollat és egy liter tintát Aztán napokig üldögélt az íróasztalnál, cigarettarágógumit szívott, lemezeket hallgatott és égett a vágytól, hogy megírjon egy szép mesét. De a feje olyan tojáshoz hasonlított, melyben még nem kopogtat és nem csipog semmilyen mese sem. Kétheti ü/dögé/és és töprengés után végre megjelentek a papíron az első szavak: „ Volt egyszer..." Az író ettől nyomban meg is hökkent. „De mi lehet, ami egyszer volt? Kislány? Alma? Kislány almával? Esetleg egy kislány az almában ? Nem, nem, nem ez lesz az igazi.. És mivel sajnálta eldobni az elrontott lapot, papírfecskét készített belőle. Bizony, elég félresikerült fecske volt, miután az író már régóta nem készített ilyet Azután vett egy tiszta papírlapot és fölírta rá: „ Volt egyszer..." Ám megint meghökkent. „De ki lehet aki egyszer volt? — morfondírozott — Boszorkány? Nem, nem a boszorkányos mesék már kimentek a divatból. Tündér? Az sem, mert tündérekről ír mindenki." És már a világon volt egy újabb papírfecske. Aztán új papírt vett elő az író és föl írta rá: „Volt egyszer..." „Igen", csillant föl a szeme. „Ez lesz az igazi. Érzem, hogy kezd sikerülni. Most már menni fog!" De az írás olyan lassan ment, amilyen lassan csíráznak az elvetett magok. Nemsokára tele volt az egész íróasztala papírfecskékkel, melyek az elrontott papírlapokból jöttek világra. Lassacskán közeledett a nyár, az ablakon túl léghajók virágoztak és fák lebegtek a levegőben, az író pedig szinte percenként gyártotta az új papírfecskéket az elrontott lapokból, úgyhogy már egy jókora halommal volt belőlük! Aztán véget ért a nyár, lassacskán elvirágoztak a léghajók és átváltoztak felhőkké, az író pedig szorgalmasan írt tovább, de mindig nem tetszett neki valami és minden alkalommal félretette az elrontott papírlapot, hogy új papírfecskét hajtogasson belőle. A fákról lehullottak a levelek, a nap áttetszővé vált és az író befejezte az 1253. papírfecskét is. És ekkor történt hogy hirtelen süvíteni és örvényleni kezdett valami az ablakon túl, s amikor az író kinézett, látta, hogy a fecskék készülődnek melegebb vidékre. Kinyitotta az ablakot hogy jobban lássa ezt a gyönyörű jelenetet, de abban a pillanatban szárnyra keltek az ő papírfecskéi is, és kirepültek az ablakon. Csakhogy ők nem melegebb vidékek felé vették az útjukat, hanem Papírországba, ahol telefirkált irkalapok, széttépett könyvek, itatóspapírok, papírhajók, és, természetesen, a papírfecskék laknak. Tudjátok-e, milyen gyönyörű volt, amikor az 1253 papírfecske körözni kezdett a város fölött, s végül eltűnt a messzeségben? Láttatok-e már valami hasonlót? Az író sem látott még ilyet. Úgy bámulta az egész jelenetet, mint akit megigéztek, s amikor az égbolton eltűnt az utolsó papírfecske is, úgy érezte, hogy erről írnia kell. És megírt egy mesét, amely így kezdődött: „Volt egyszer egy író, aki nagyon szeretett volna írni egy szép mesét..." Tóth László fordítása DENES GYÖRGY Beretke Beretke, Beretke, beretkei cseresznye. Elvásik a fogad tőle, csínján egyél csak belőle. Az almafán szarka csörög, éjjel járnak az ördögök. Felmásznak az almafára, eszegetnek két pofára. Hogyha szilva is akadna, köpd a magját a patakba. Julcsa, Marcsa, Borcsa egrest „abrakolna”. Jaj, de rágós ez a körte, a fogadat ki ne törje. Látod, ez csak vackor, hagyjuk a fán akkor. Kopócs Tibor rajza Kedves 9 9 Q p őq * Tizenkettedik számunk keresztrejtvényének jelmondata: „Könyv a legjobb barát” volt. A helyes megfejtésért jutalomban részesül: Rosík Ivett Ipolysági (Sahy), Maksi Géza uzapanyiti (Uz. Panica). Kunya Szabolcs gutái (Kolárovo), Sipos Roland prievidzai és Császár Veronika szelőcei (Selice) olvasónk. A húsvéti népszokás, mely tizennegyedik számunk feladványában szerepelt a LOCSOLÁS. Könyvet nyert Pandi Tamás Tiszacsernyőről (Cierna n/T.), Drgács Ottó Komáromból (Komárno), Lőrincz Dénes Nagygéresről (V. Horeá), Csordás Mária Királyhelmecről (KráL Chlmec) és Lábadi Beáta Padányról (Padáft). Móra Ferenc: Dióbél királyfi és Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig — ez volt a helyes megfejtése a 16. számunkban közölt betűrejtvénynek. A könyvjutalmat ezúttal Sasváry Margaréta ipolysági, Szacsko Mária Bodrogi (Bodrog), Sallai Tamás kiskövesd i (Maly Kamenec). Csáder Katica doborgazi (Dobrohoäf) és Szelecz Györgyi kassai (KoSice) megfejtőink nyerték. SZERPENTIN-REJTVÉNY Induljatok el a szerpentin tetejénél és jussatok el az aljáig a kijelölt útvonalon úgy, hogy íijátok be a meghatározások megfejtését! Minden szó utolsó betűje közös a következő szó első betűjével. Helyes megfejtés esetén a bal szélső oszlopban a cseh irodalom legkiválóbb szatirikusának a vezetékneve alakul ki. A középső vízszintes sorban pedig egy „derék katona" nevét rejtettük el. Meghatározások: Megy — az USA két állama — város Csehországban — a „derék katona” neve — rámák — tengelyen forgó alkatrész.
