Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-05-03 / 19. szám
Erre az akcióra Anglia minden részéből érkeztek asszonyok, lányok, ki autóbusszal, ki az apostolok lován, élelemmel, teástermoszokkal, hálózsákokkal felszerelve. Mintegy harmincezren gyűltek össze. Békedalokat énekeltek, transzparenseken követelték a békét. Az akció legmegindítóbb mozzanata az volt, hogy a támaszpont tizenöt kilométernyi kerületén a drótkerítésre gyermekruhókat aggattak, gyermekeik, unokáik fényképeit, játékokat, majd összekulcsolták kezüket s így szorosan egymás mellett körülvették az egész támaszpontot. Ennek az akciónak világhíre lett. Hirosimából kaptak táviratot: „Ezen a napon veletek vagyunk és hiszünk győzelmetekben ..." Hasonló táviratokat kaptak Görögországból, Dániából, Kanadából, Los Angeles-ből, Bostonból és a világ soksok más városából. Este, a tüntetés befejeztével, ezernyi gyertyát gyújtottak a támaszpont körül. Sok ezren, akiknek nem kellett másnapra visszatérniük családjukhoz vagy a munkahelyükre, ott maradtak éjszakára is, s másnap más formában folytatták tiltakozásukat. Például hajnalban a sáros országútra feküdtek, azok elé az amerikai katonai teherautók elé, amelyek a munkásokat szállították a rakétasilók építéséhez. Négyszáz rendőr hurcolta el a nőket az országútról a lábuknál fogva, s lökte durván az árokba. De helyettük megint újabbak feküdtek a sáros útra, s így sikerült elérniük, hogy az autóbuszok aznap mégsem jutottak be a támaszpontra. A rakétasilók építésén aznap szünetelt a munka ... Ez év elején újabb akciót hajtottak végre: néhányan átmásztak a kerítésen, jelképesen „elfoglalták" a támaszpontot, és az épülő rakétasilókra transzparenseket aggattak. Negyvennégyet közülük letartóztattak és — ámulj világ, ismét csak a középkori törvény alapján — el is ítéltek ... Greenham Common bátor asszonyainak küzdelme nem maradt elszigetelt jelenség. A többi nagy-britanniai amerikai támaszpontok körül is egymást érik a béketüntetések, de a nők már a városokban is egyre többször vonulnak ki az utcára gyermekeikkel — tiltakozásuk jeléül. Nemrég Londonban tüntetett mintegy ötezer nő, a transzparenseket gyermekeik vitték. „Ha felnövök, élni akarok!" — ez volt az egyik jelmondatuk. Nagy-London városi tanácsa atommentes övezetnek nyilvánította a fővárost, s javasolta, hogy gyűjtsenek aláírásokat a fegyverkezés ellen. A kampány első napján a londoni városházára zászlót húztak föl, amelyen egy kéz rakétát tör ketté. Greenham Common mintájára pedig tizenkét amerikai katonai támaszpont körül akarnak béketábort létesíteni. A nők békeakcióit nem lehet eltussolni már a parlamentben sem. A konzervatív képviselők megkísérlik védelmükbe venni és mentegetni a rakétatelepítés tervét, az amerikai háborús előkészületeket. Kevés sikerrel. Jo Richardson, labourista képviselőnő feltette a szónoki kérdést: ha félnek a békemozgalomtól, akkor a rakétatelepítés hívei ugyan miért nem tartanak tüntetéseket? S mindjárt — nagy derültség közepette — válaszolt is rá: nyilván azért, mert egy ilyen tüntetésen maguk vonulhatnának csak az utcákon ... Feldolgozta: -gé-
