Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-04-12 / 16. szám
J EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBEN „35 éves vagyok s már legalább tíz éve annak, hogy elkezdett hullani a hajam, mosás után szinte beteg vagyok, olyan sok kihullik. Orvoshoz, bőrorvoshoz is fordultam, évek óta használom a Pantenoft. a C-vitamint. a Bánfi hajszeszt — minden eredmény nélkül. Az utcán, a munkahelyen minden dús hajat megcsodálok, s el vagyok keseredve, hogy nekem oly kevés jutott" S J. A fokozott hajhullás, a kopaszodás az emberiséggel egyidős probléma; mióta ember van a világon, kopasz is kerül ki közülük. A természetes hajhullás a hajhagymák elöregedésének, tönkremenetelének következménye, a kopaszodásra hajlamos embernél ilyenkor már nem nő új haj, a hajzat gyérül, egyre ritkább lesz. Természetes folyamata ez az idő múlásának és arra utal, hogy a hajhagymák megelőzték gazdájuk öregedését, és már az élet delén — sőt néha annál korábban is — tönkremennek, elpusztulnak. Mit lehet tenni ellene? Őszintén meg kell mondanom, nem sokat! Egyesek azt állítják, hogy a hajat rövidre kell vágni, a rövidebb hajzatból kevesebb szálat húz ki a fésű. Ez igy igaz is, de nem sokat használ maguknak a hajhagymáknak. Mások azt bizonygatják, hogy a fedetlen fővel járó, kalapot nem viselő ember ritkábban kopaszodik meg, hiszen feltehető, hogy a zárt sapka alá bújtatott bőr sokkal jobban szenved. De ez sem menti meg a hajhagymákat a pusztulástól. Ezek a vélemények sem egyebek puszta találgatásnál. Amíg kopaszodó ember van a világon, addig gúnyolója is akad (sajnos!), s amíg gúnyolódnak, addig a kopasz is jogosan visszavág és nevetségessé teszi az ízetlen, sértő gúnyolódást. Elég csak meggondolni, hogy mit szenvedtek, mit tűrtek, mit költöttek a kopaszok addig, amíg idáig jutottak. Amíg az enyhe élcelődés és a szúró, bántó tréfa bölccsé edzette őket. Sajnos, még ma is számos kopaszodó akad, aki szégyelli ritka haját és mit oda nem adna annak, aki hajat tudna varázsolni a fejére. Nem marad azonban más, mint beletörődni a megváltoztathatatlanba és elgondolkozni azon, amit korunk „klasszikusai" igy fogalmaztak meg: „Az ész a fontos, nem a haj"! Ha pedig mégsem tudnánk ebbe belenyugodni, igazán nem szégyellni való a paróka. „14 éves fiam arcán szinte naponta keletkeznek pattanások, melyeket rendszeresen kinyom. Pattanásos, sebhelyes arca miatt visszahúzódóvá vált. szinte alig mozdul ki otthonról." „Gondterhelt szülő." A serdülőkor megváltoztatja a bőr minőségét. A pórusok kitágulnak, több zsiradékot választanak ki. A zsiradék, a por és a szennyeződés hatására „mitesszerek" képződnek, amelyek még jobban kitágítják a pórusokat és megkönnyítik, hogy beléjük közönséges kórokozók férkőzzenek s ott gennyes gyulladást idézzenek elő. A serdülő gyermekek hajlamosak arra, hogy túl sokat foglalkozzanak magukkal, külsejük apró hibáival. A pattanások izgatják őket, ezért kaparják, nyomkodják azokat. Ha pedig a pattanás megnyílik, akkor a baktériumok nagy számban terjednek át a környező bőrrészre és az ujjakra. Ha aztán a gyermek arcának más részéhez ér, akkor a baktériumokat átviszi más „mitesszerekre" és ott új pattanások képződnek. Vannak serdülök, akik szexuális problémáikból kifolyólag azt képzelik, hogy pattanásaikat tisztában gondolatok, vagy éppen a maszturbáció okozza. A szülők pedig rendszerint sorsszerű belenyugvással tekintenek gyermekeik pattanásaira és arra az álláspontra helyezkednek, hogy csakis az idő szüntetheti meg azokat. Ez hibás és pesszimista álláspont. Modem kezelési eljárásokkal sok esetben nagymértékű, de minden esetben valamelyes javulás érhető el. Akármit ir is elő azonban az orvos, vannak olyan általános rendszabályok, amelyek betartása mindig hasznos. Erős fizikai mozgás (sport, torna), sok friss levegő és napsütés minden bőrnek jót tesz. Úgy látszik, hogy a csokoládé, az édesség és más kalóriadús ételek fogyasztása elősegíti a pattanások képződését, ajánlatos hát ezeket kerülni. Fontos az arc rendszeres tisztítása is, a legfontosabb azonban a gyermekkel megértetni, hogy miért nem szabad a mosdáson kívül soha az arcához nyúlnia, és miért nem szabad kinyomnia a pattanásokat. Ha a gennyes pattanás nagyon zavarná, eltávolíthatja azt alkoholos vattával, de óvatosan, hogy ne terjessze el a kinyomott gennyet. Dr. K. L. A TÁRGYALÓTEREMBŐL ] Kisebb vendéglő. Az esti órákban, a cigarettafüst fátyolán át az asztalok körül ülök arca csak homályosan vehető ki. A belépőt már az ajtóban megcsapja az italgőz émelyítő bűze. A belépő férfi hatvanfelé járhat. A söntés előtt megáll és fél deci borókapálinkát rendel. Csak úgy állva felhajtja, majd zsebéből ötszázkoronást húz elő. A csapos leszámolja a visszajáró pénzt. Ebben a zajos, homályos kocsmában ki is venné észre, hogy a jelenetet egy mohó tekintet figyeli. Egy fiú áll néhány lépésnyire. Az idős férfi gondosan összehajtogatja a visszakapott pénzt, és távozik. Észre sem veszi, hogy a fiú követi öt. Felszáll az autóbuszra. A fiú is. A külvárosi lakónegyed egyik megállóján kiszáll. Az autóbusz tovább megy, ők ketten pedig indulnak a lakóházak felé. A közelben senki. A fiú hirtelen mozdulattal elgáncsolja a férfit, aki tehetetlenül terül el a földön. Sapkája messzire repül. Támadója gyors mozdulatokkal átkutatja zsebeit. Pénz sehol. Pedig menyire biztosra ment! Éktelen dühében sziszegve rugdossa a tehetetlen férfit. — Hol a pénzed? — lihegi. A férfi fájdalomtól eltorzult arcán kaján mosoly jelenik meg. Maga sem tudja miért, pénzét az alsónadrágja zsebébe dugta. Támadója ezért nem akadt rá. — Ajd egy tízest! Nem akarok többet ... A férfi agya hirtelen tisztulni kezd. Időt kell nyernie. — Hozd ide a sapkám, megkapod. A fiatal vakon engedelmeskedik. Hisz épp azt akarja megtudni, honnan húzza elő azt a tízest. Honnan, honnan nem, váratlanul arra vetődik egy járókelő. Javakorabeli férfi. — Mi történt? — segíti fel a földön heverőt. — Semmi! — ugrik oda a fiú. — A bácsikéra megcsúszott és elesett. Micsoda lélekjelenlét! — Nem igaz — nyöszörgi az idegen segítségével feltápászkodó. — Ki akart fosztani... — Még hogy én?! A bácsikám kissé beivott... — Hazudik! Összerugdosott — mutatja vérző kezefejét. A támadó futásnak ered. Balszerencséjére üldözője határőrségi tiszt. A szökni akarók elfogása kitanult szakmája ... Az esti epizódnak a bíróságon volt a folytatása. A tizenhét éves L D. nem először áll itt vádlottként. Korábban négyszer betört egy hulladékgyűjtőbe, ahol a kézi pénztárat űritette ki. A bűnelkövetés motívuma mindig ugyanaz: a pénz. A bíróság előtt több mindenre fény derül. Szülei nem élnek együtt. Vele nem igen törődnek. Szakmájául a bentességet választotta, mert ott nagy pénzkeresési lehetőséget sejtett. Pénzt akart, nagyon sok pénzt, hogy mindent kipótolhasson, amit otthon nem kapott meg. Úgy érezte, az élet mostoha hozzá. Szeretett volna szépen öltözködni. Zsebpénze sem volt. Először csak lakatot ütött le, hogy néhány koronához jusson. Az utóbbi eset arra figyelmeztet, hogy embert is megtámad. A társadalom számára veszélyessé vált fiatalember mindössze tizenhét éves ... A bírósági tárgyaláson elhangzott vádakra a szülök nemtörődömsége, felelőtlensége veti sötét árnyékát. NÁDASDI ÉVA SZERETNÉK RÁTALÁLNI Huszonnyolc éves, 170 cm magas munkás szeretne házasság céljából megismerkedni olyan lánnyal vagy elvált aszszonynyai, akivel megoszthatná az élet örömeit. Egy gyermek nem akadály. Jelige: „Bajmóc'83" Huszonnyolc éves, 170 cm magas, feltűnően csinos, független diplomás nő megismerkedne az élet kudarcaitól megtört, független értelmiségi férfival 45 éves korig-Jelige: „Könnycsepek" Harminckét éves, 165 cm magas, csalódott lány szeretne megismerkedni korban hozzáillő, vidám természetű fiúval. Fényképes levelek előnyben. Jelige: „Csallóközi lány" Tizennyolc éves. 157 cm magas, barna hajú középiskolás lány szeretne megismerkedni minden káros szenvedélytől mentes fiatalemberrel. Fényképes levelek előnyben. Jelige: „Magány" NÉGYSZEMKÖZT Kedves Margit! Nem értem, mit vársz tőlem ebben a csúnya históriában? Remélem, nem azt hogy igazat adjak bármelyikötöknek is. Ha e rovatban helyet kap az eset csak mások okulásáért történik. Adva van két jó barátnő, akik férjhez menetelük után is tartják a barátságot Együtt járnak munkába, együtt mennek az üzletbe, egyszerre, egy varrónőnél varratják a ruhájukat együtt töltik a hét végét, együtt ünnepük a születés és névnapokat s egy helyre utazik a két család szabadságra, üdülni is. Mindez így eszményien szép és példásan jó barátság, sőt irigyelhető is, mert kevesen tudják ennyire harmonikusan megszervezni, élni az életüket kevés csatádnak jut ilyen tökéletes barátság, amit nem árnyékol be semmilyen nézeteltérés. És ha mese lenne, folytathatnám, hogy így éltek, amíg csak meg nem haltak. De mint leveledből kitűnik, az étet nem szereti az eszményi megoldásokat Talán túl unalmas volt így a barátság? Netán túl közeli a kapcsolat? Tény, hogy Téged félreérthetetíen helyzetben talált együtt barátnőd a férjével. A zárt ajtókon, ablakokon kiszűrődő vita-e, vagy az, hogy másnaptól messzire elkerültétek egymást a falu szájára adott benneteket Most úgy érzed, tűrhetetlenné vált az életed. Minden felborult, ami eddig olyan biztos, megnyugtató és meghitt szórakoztató volt. A szülök, a szomszédok, a munkatársak, az ismerősök: mindenki kajánul, roszszallóan, gúnyosan néz rátok. Persze, mindezen belül az eddigi házastársi kapcsolat is fonákjára fordult. Mindezért kit hibáztatsz? S miért most esel pánikba? Mégis, mit képzeltetek, meddig lehet ilyen szoros és őszinte baráti kapcsolattal visszaélni egymás házastársa, legjobb barátnőd megcsalásával, elárulásával? Most mit vámál? Hogy barátnőd felejtse el a te álszent viselkedésedet azt hogy a férje veled megcsalta ? Vagy a saját férjedtől vársz bocsánatot? Lehet, hogy megbocsátja... de hogy elfelejtse ? És hogyan tovább? Kibékülnétek s maradna minden a régiben ? Az egykori ártatlanság, bizalom — ne számíts rá — sosem áll helyre. Vagy netán felajánljátok majd barátnődnek és férjednek, hogy ők is műveljék ugyanazt mint ti? Vígjátéki helyzet esetleg drámai, ha jó drámaíró találja ki s dolgozza fel. De számomra érthetetlen, két szerelemből összeházasodott fiatalt mi juttat el odáig, hogy megcsalja, becsapja a társát? Ha elmúlt a szerelem — gyermekeitek még nincsenek —, miért nem vallottatok szint s vállaltátok nyíltan, hogy már más tetszik, más kell? Persze, ott a ház, a kocsi, a kitűnően berendezett szobák, a szőnyegek ... Hadd legyek cinikus: azt nehezebb lett volna el csereberélni, mint egymás házastársát? Nem tudlak sajnálni, amiért megvetnek az ismerősök. Nem ez a legrosszabb az egészben, hanem az, hogy hazugságban akartok élni. Ki s mi kényszerínt ma arra bárkit is, hogy érzelmeit hazudja vagy elhazudja ? Próbálom tovább gondolni: ha nem pattan ki most a titok, s közben gyereked születik... vagy a barátnőd válik anyává ...? Hogy lehet élni és mosolyogni, társalogni, naponta együtt lenni azokkal, akiknek igy s ennyire hazudtatok ? Mit szólt mindehhez — mostanáig — a lelkiismereted? Én nem tudhatom, hogyan intézed el — férjed s közötted — kettőtök között ezt a helyzetet, de először önmagaddal kell elszámolnod, az biztos. Üdvözlettel (■ rr ^ non.
