Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-02-08 / 7. szám
V levelezőink írják Kiváló pedagógus Az ipolysági (Sahy) Magyar Tannyelvű Alapiskola tanítónője. Záhorszkyné Csontó Ágota született pedagógus. Amikor a diákjairól. a tanításról, az iskoláról beszél, kipirul az arca, csillog a szeme. Aki a gyerekek közt éli le az életét, mindig fiatal marad — szokták mondogatni. Nos. ez. a mondás kétszeresen érvényes Ágira, mert a csinos, mindenkihez kedves fiatalasszonyról kevesen hinnék el. hogy már huszonöt esztendeje ott van a katedrán, s hogy két nagy fia van. az egyik 18. a másik 19 esztendős. — Bizony eljárt az idő. Szeptemberben ünnepeltem pályakezdésem negyedszázados évfordulóját — meséli csendesen. — 1957 szeptemberében Kissalóban (Salov) kezdtem el tanítani, abban a kis faluban, ahol a gyermekkoromat töltöttem, emberré cseperedtem. Eleinte bizony gyanakodva nézegettek a falubeliek, sehogysem akarták tudomásul venni, hogy az a kislány, akit gyerekkorától ismertek, képes lesz tanítani a gyerekeiket. Egy-két év kellett ahhoz, hogy elfogadjanak, s ekkor már éreztem, nemcsak én szeretem kis tanítványaimat, hanem ők is engem, és a szülők is megkedveltek. Később Deménden (Demandice), Léván (Levice), Felsőpélen (Horny Piai) és Mohiban (Mochovce) tanítóskodtam, 1981 szeptemberében kerültem Ipolyságra. Pályakezdése óta tevékenyen bekapcsolódott az iskolán kívüli kulturális tevékenységbe, dolgozott a CSEMADOK.ban, tánccsoportokat vezetett, színdarabokat tanított be. Az eltelt 25 esztendő alatt sohasem tétlenkedett. Sokoldalú iskolai és iskolán kívüli tevékenységéért számos kitüntetésben, elismerésben részesült. — Sohasem az elismerés, a kitüntetés reményében tettem. amit tettem. Szeretem a gyerekeket, szeretek tanítani, nagyon jól érzem magam az iskolában. Hiszen nincs annál nagyszerűbb érzés, mint látni, hogy a gyerekek mennyi mindent megtanulnak munkám eredményeként. Látni, hogy az a kisfiú, aki a tanév elején szófogadatlan volt. rendetlenkedett, félév elteltével szófogadó, rendes gyerekké válik, s ez is az én munkám eredménye. Ha ma kellene ismét pályát választanom, újból csak pedagógus lennék. Lelkesen beszél iskolarendszerünk átszervezéséről is: — A tudományos és műszaki forradalom korában élünk. Nyilvánvaló tehát, hogy ezzel a fejlődéssel az iskolának, az oktatásnak is lépést kell tartania. Korszerűsítjük oktatási módszereinket, igyekszünk az oktatás és nevelés folyamatának hatékonyságát a maximális szintre emelni. Ehhez a legkorszerűbb segédeszközök állnak rendelkezésünkre. De az alsó tagozaton, a kis elsősök között, igen jó szolgálatot tesz az egyik legrégibb segédeszköz: a játék. A korszerűsítés az oktatásban természetesen nem csupán külsőségekben mutatkozik meg. Fontosabb az oktatás folyamatának korszerű értelmezése, az új tartalom, az új koncepció. Ezt magam is örömmel fogadtam, hiszen nekünk is érdekünk, hogy a munkánk könnyebbé, színvonalasabbá és eredményesebbé váljon. Társadalmunknak egyre több magas képzettséggel rendelkező, sokoldalú emberre lesz szüksége, aki képes alkalmazkodni a fejlődés mindenkori követelményeihez. A sokoldalúan képzett emberek nevelése pedig már nálunk, az alapiskolákban kezdődik. Ennek tudatában kívánok dolgozni a jövőben is. A munkáját nagy lelkesedéssel és kiváló eredményekkel végző rokonszenves „tanító néni”-nek további, sikerekben gazdag jó munkát kívánunk! Sági Tóth Tibor Valóban mindegy? Nemrégiben Kürtön (Strekov) jártam, s az itt-ott elejtett szavak, beszédfoszlányok hallatán úgy gondoltam, érdemes lenne bemutatni a helyi nőszervezet, valamint a rokkantak és a nyugdíjasok szervezetének tagjait, munkáját A nőszervezet 1969-ben különvált a hnb-től a s azóta önálló szervezetként működik. Elnöke: Kovács Ilona — már 22 esztendeje, s ezúttal is ő sorolja fel az elmúlt év emlékezetes, sikeres rendezvényeit. Beszél a különböző tanfolyamokról (sütő-főző. szabás-varrás, kézimunka), a szakkörökről — a kézimunka szakkörről, amelynek 10 tagja minden héten tart összejövetelt egyikük vagy másikuk otthonában, a két olvasókörről, melyek Bálint Emerencia és Szabó Júlia vezetésével ugyancsak „házalva” végzik nemcsak a könyvterjesztést, hanem a felolvasásokat, vitákat is. De a 213 asszony — ennyi a taglétszám — a faluszépítést is magáénak tekinti, hiszen több mint 800 órát dolgoztak le az elmúlt évben társadalmi munkában. S az ünnepek, örömök? Kerek évfordulók, karácsony alkalmával szívesen koccintanak egymás egészségére. Csak az a baj. hogy a háztartásban serénykedő asszonyok részére nem tudtak még eddig nőnapi ünnepélyt szervezni. Ehhez kérik a többi tömegszervezet az érintettek és a családok segítségét és támogatását! S mi újság a rokkantak és nyugdíjasok 149 tagot számláló szervezetében? Először is: egy ilyen népes szervezetnek nincs saját klubhelyisége. Legtöbbször Farkas Rózsi néni, vezetőségi tag lakásán jönnek össze, nagyobb gyűléseiket — évzárót stb. — pedig a tűzoltószertárban tartják. Pedig a Mitók Anna és Török Gyuláné által vezeteti szervezet nem kis. nem egyoldalú munkát végez. Gyógynövényt gyűjtenek, részt vesznek az efsz sürgős mezőgazdasági munkálataiban, rendszeresen látogatják a szociális otthonokat. Lefantovcén éneklőcsoportjuk műsort is adott... és még sorolhatnám. De valahogyan újra és újra a kérdés jut az eszembe, kívánkozik a toliam alá: hát valóban nincsen a községben senki, aki segítene ezeken az embereken, aki értékelné annyira a közért vállalt munkájukat, hogy megfelelő helyet, megfelelő termet bocsátana rendelkezésükre? Ahol nemcsak szoronkodni, pihenni, élni is lehet? Dr. Hofer Lajos Idősek délutánján Meghitt ünnepséget rendezett az idős lakosok számára a nőszövetség Szabó Emőné által vezetett szervezete Perbetén (Pribeta). Az asztalokra helyezett égő gyertyák fellobban tolták az öröm és szeretet szikráit azok szívében is. akikre már régóta senki sem gondolt. A finomságok fogyasztása közben verssel, zenével szórakoztatták a vendégeket. Az ünnepség végén az ezüstös hajú emberek könnyes szemmel köszönték meg a boldog perceket. Flórián Györgyné Nyomtuk a pedált Autóügyességi és honvédelmi tájékozódási verseny!!! — hirdették a plakátok Diószegen (Sládkoviéovo). S hogy miről volt szó? A helyi autós-motoros klub, a nőszervezet és a hnb ifjúsági sportkomissziójának közös akciójáról, melyet a Szovjetunió megalakulásának 60., valamint a község alapításának 730. évfordulója alkalmából rendeztek meg. A 37,5 km-es útszakasz megtétele előtt különféle próbák várták a versenyzőket: közlekedési rendszabályok, politikával, kultúrával, technikával és sporttal kapcsolatos kérdések, gránátdobás, célbalövés. Az izgalmas versenybe nyolc női kettős kapcsolódott be, s a következő sorrend alakult ki: 1. Éva Marková — Marta Boganová — a sellyei (Sara) nőszervezet tagjai 2. Alzbeta Majová — Jarmila Majová 3. Jung Gizella — Dömötör Alica 4. Horváth Magdolna — Horváth Dagmar — valamenynyien a diószegi nőszervezet tagjai A helyezetteket értékes díjak várták. Az első helyezettek az SZNSZ Járási Bizottságának serlegét, valamint az okleveleket és a tárgyi jutalmakat a járási bizottság titkára. Vanek Anna adta át. Azt hiszem, mindannyiunk — a versenyzők, nézők, versenyen kívül induló férfiak — nevében mondhatom: várjuk a folytatást! Nagy Mihály Nem (meg)mosolyogni való eredmény Egy éve került új vezető a tompái (Tupá) népművelési otthon élére —■ Lomenová Katarina, aki rögtön hozzálátott, hogy a 670 lelket számláló kis faluban fellendítse a közösségi életet. Nem volt könnyű dolga, hiszen a kevés fiatal eleinte nem nagyon akart bekapcsolódni a szervezésbe és egyéb feladatokba. Végül is sikerült megoldani a problémák zömét. Ebben sokat segített a helyi nőszervezet Michlianová Etela vezetésével. Közösen szervezték meg a dzsessz-gimnasztikai kört, ahol Bugyi Mária „izzasztóba meg” az asszonyokat, időseket, fiatalokat egyaránt. Ennek ellenére mindannyian szívesen jártak tornázni, s a csehszlovák—szovjet barátsági hónap befejezése alkalmából ízelítőt adtak gyakorlataikból a közönségnek is. Decemberben felvették a kapcsolatot a járási sportbizottsággal. ígéretet kaptak, hogy anyagi támogatásban részesülnek majd. hiszen szükség lesz labdákra, ugrálókötelekre és egyéb tornaszerekre. Kora tavasztól, ha az időjárás nem szól közbe, kinn a szabadban fognak tornázni, mert tornatermük nincsen. Ezek a nők élvezik a mozgást, frissek odahaza és munkahelyükön is. Igaz. az elején maguk is megmosolyogták a kezdeményezőkeL de ma már kezdik belátni, hogy szükség van a rendszeres mozgásra. Egy kihagyott sportdélután már szinte hiányzik is. Persze a sportkör mellett más szakkörök is működnek. Ezek sem indultak zökkenőmentesen — a Lydia Fréová által vezetett tánckör például hosszú ideig „fiúhiányban” szenvedett, de ma már mindenkinek van páija. Anyagilag is támogatja a hnb a fényképész-szakkört, melyet Uday Sándor irányít A színjátszókor még egy kicsit várat magára. A februári győzelem 35. évfordulójának tiszteletére rendezett műsort próbálják. Persze, ha lenne megfelelő rendezőjük. olyan, mint korábban Tipary László volL ez is könynyebben menne. Belányi János
