Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-02-08 / 7. szám

A „fölényes ellencsapás" elméletének meghirdetése, az ismert 59. számú irányelv aláírása Carter részéről és az új amerikai kormányzatnak ezeket tovább folytató intézkedései... a kozmikus rendszerek szerepének fokozását tételezik fel az Egyesült Államok hadászati arzenáljában. Elsősorban pedig megerősítésüket, mint a „korlátozott atomháború" folytatására alkalmas eszközét, amely arra irányul, hogy a fegyverkezési versenynek a világűrbe való áthelyezésével hadászati fölényt érjenek el.

A New York Times tanúsága szerint ez áll a Pentagon 1984—1988-as évekre vonatkozó irányelveiben: „Az Egyesült Államoknak olyan fegyverrendszereket kell kifejtenie, amelyekkel a Szovjetunió részéről nehéz lesz bármit is szembeállítani, és amelyek rendkívül nagy hadiipari kiadásokat rónak a Szovjetunióra, a verseny új területeit tárják fel, és a semmivel teszik egyenlővé a katonai kiadásokba eszközölt, korábbi szovjet beruházásokat."

Csillagok háborúja ?

A filmvásznon színesen pereg a mesefilm: összecsapnak a jók és a rosszak, győz a daliás hős, megmenekül a szépséges hősnő s mindenki, aki megérdemli; és elnyerik méltó bűntettüket azok, akik rászolgáltak, elcsitul a csatazaj, a nézők elandalodnak a kozmikus happy end-en és minden különösebb felindulás nélkül térnek haza, nyugodtan alszanak, mert hiszen csak egy filmet, tudományos-fantasztikus mesét láttak. Háború a világűrben? Ugyan, kérem!

Pedig a tervek már rég készen állnak, s megvalósításuk felé már megtörténtek az első lépések. Az Egyesült Államokban megépült a Columbia űrkomp, sikerrel tette meg első útjait, s már épülőben van a következő három: a Challenger, a Discovery és az Antlantis. És korántsem békés célú felhasználásra. (Érdemes megjegyezni, hogy amikor a Columbia még csak első útjára készült, a hírverés ugyancsak békés volt körülötte, milliomosok és filmcsillagok jegyeztették magukat elő egy-egy későbbi kirándulásra, ür-víkendre. A sikeres próbarepülés után ilyesmiről már nemigen volt szó, a hivatalos propaganda ezen túl csak műszaki előnyeit, tökélyét magasztalta, és valamivel csendesebben kimondta azt is, hogy békés célú felhasználására csak nagyon csekély mértékben lehet számítani, mert ha a „szükség" úgy hozza, e „Shuttle"-! a kozmikus térségben vívandó háborúra kell felkészíteni.)

Az US News and World Report amerikai hetilap már 1981-ben, a Columbia első repülésével kapcsolatban irta a következőket: „A Pentagonnak nagy tervei vannak a raketoplánnal. Olyan feladatokat kell majd végrehajtania, mint kém-, összekötő és navigációs műholdak pályára juttatása vagy öszszeszerelése és hasonlók." Ma már nem titok, hogy az amerikai légierő milliárdokat költ a Columbia harci felszerelésére. A tudósok gyorsított ütemben dolgoznak a lézerfegyver-kisérieteken, olyan megoldást kell találniuk, hogy műholdakat lehessen sugárfegyverrel felszerelni. A légierő egyes szakértői szerint itt az ideje, hogy önálló raketoplán-köteléket alakítsanak ... A Columbia és épülőben levő testvérei egyelőre ugyanis a NASA, az Űrhajózási Hivatal fennhatósága alá tartoznak, de feltehetően nem sokáig. A Pentagon urai úgy vélekednek, hogy „a mór megtette a kötelességét, a mór mehet",

A Shuttle Columbia raketoplán Rajt után a Columbia űrrepülőgép Az amerikai légierő kísérleti lézerágyúja

Archívumi felvételek

vagyis nincs többé szükségük a hivatal bábáskodására.

Az elképzelések, a tervek az űrbéli háborúról nem újkeletüek. Erre vall, hogy McNamara volt hadügyminiszter már 1968-ban tett olyan kijelentést, miszerint „korlátozott mértékben már be tudnánk fogni és megsemmisíteni szovjet műholdakat". Egy tábornok, Daniel 0. Graham, a fegyveres erők titkos szolgálatának vezetője pedig nemrég kijelentette: „Egyszer majd katonai potenciálunk jelentős részét fogjuk a kozmikus térségben tárolni. Hála a Shuttle-programnak, ez a nap már közel van."

És most lássuk, hogy képzelik el a Pentagon szakértői a világűr felfegyverzését s végső fokon a „csillagok háborúját"?

A hetvenes évek elején készült tervekben fantasztikus elképzelések vannak kidolgozva. Például: hogyan lehet a világűrből egy aszte roidot az ellenség területére irányítani, vagy:

egy gigantikus tükör elhelyezése a kozmikus térségben, amelyet gyújtólencseként irányítanának az ellenséges városokra és így tovább. 1980-ban New Yorkban adták ki egy bizonyos David Langford „Háború a 2080. évben" c. könyvét, amely aprólékosan ecseteli többek között, hogy hogyan lehetne a Földet a világűrből bombázni s egyszerre milliós tömegeket megsemmisíteni — ezt nevezi a szerző „megahalálnak". Hajmeresztő, beteg agyra valló vízióit jelen időben Írja: „Az atmoszféra határán túl hatalmas fegyvertárak vannak. Lehetőség nyílik emberek és haditechnika összecsapására ebben a vákuumban, a súlytalanság állapotában .. . megindult a fegyverkezési verseny a Föld körüli pályákon ... a hadműveletek ezen az orbitális sakktáblán játszódnak le ..."

A kozmikus háború megszállottjai között többen is vannak, akik a 2080. évet túl messzinek találják. Véleményük szerint már 2010-ben lehetőnek tartják az űrbéli háborúzást. Annál is inkább, mivel már 1983-ban el kell készülnie kipróbálásra az ún. „Killer-