Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-02-08 / 7. szám
^kommentárunk^ f KI MIVEL ELÉGEDETT? ~\ Nakaszone japán miniszterelnök négynapos washingtoni látogatása során valószínűleg sokszor használt sajátos udvariassági szófordulatokat nyilatkozataiban. A hírmagyarázók a sok közül egyet kiragadtak, talán azért, mert a távol-keleti diplomata ezzel kínálkozott fel a hatalmas nyugati szövetségesnek, virágnyelven ugyan, ám félreérthetetlenül. .Japán az Egyesült Államok elsüllyeszthetetlen repülőgép-anyahajója akar lenni a Távol-Keleten a szovjet fenyegetéssel szemben" — mondotta volt az elegáns államférfi, s ezzel többet tett az amerikai—japán kapcsolatok szorosabbra vonásáért, mint elődei kormányzásuk két vagy több éve alatt. Washington és Tokió szorosabb kapcsolatának két kulcskérdése van: mennyire hajlandó Japán kiterjeszteni „védelmi szféráját" az amerikai kívánalmak szerint s mennyire hajlandó Amerika piacaira beengedni a szigetország áruit a japán kívánalmak szerint? Persze, a két ország kapcsolatának e legfontosabb feltételei távolról sem ilyen egyszerűen megfogalmazva kerültek a négy nap alatt szőnyegre, hiszen mindkét kérdésnek számos vonulata van, amelyeknek tisztázása érzékenyen érinti mind az Egyesült Államok, mind Japán gazdasági és politikai köreit. Például közvetlenül azelőtt hogy a japán kormányfőt ünnepélyesen fogadták a Fehér Házban, Reagan elnököt felkeresték az üzleti élet és a szakszervezetek vezető képviselői, s arra kérték, hogy határozott keménységgel képviselje az amerikai gazdaság érdekeit. Gondoltak itt elsősorban a japán autóexport további visszaszorítására és az USA mezőgazdasági termékeit érintő japán import számottevőségére. Az elnöknek a Pentagon is előterjesztette kívánalmait: elvárják Japántól, hogy védelmi vonalát tolja ki partjaitól legalább 1600 kilométerre a tengeren, s katonai támaszpontjait szükség szerint bocsássa az amerikai fegyveres erők használatára. És persze napirendi pontként szerepelt, hogy Japán nyissa tágabbra kapuit az amerikai áruk előtt... Szerencse szinte, hogy ez utóbbi is megvitatásra került, mert Nakaszonenak legalább egy pont adatott amelyben megengedhette hnagának, hogy nem enged, s ragaszkodhatott a japán külkereskedelem további expanziójához is. Annál szívélyesebben tárt ki kaput-ajtót az amerikai politikai és katonai törekvéseknek. Országát tálcán kínálta föl s hozzá azt is, hogy Japán a Pentagonnak hajlandó a legkorszerűbb elektronikai berendezéseket és egyéb haditechnikát szállítani. A négynapos washingtoni tárgyalások mindent egybevetve eléggé hasznosnak bizonyultak mindkét fél számára. Nakaszone elégedetten távozott, s a Fehér Házban úgyszintén elégedetten integettek búcsúzóul... A kétoldalú kapcsolatoknak ez a fajta szorosabbra vonása azonban nem mindenütt vált ki tetszést. Ellenkezőleg. Már Nakaszone útját megelőzően több ezer japán paraszt tiltakozott az amerikai mezőgazdasági termékek fokozott behozatala ellen, s az ellenzéki pártok nem nézik jó szemmel ezt a nagy hajlongást Amerika irányába, mert veszélyeztetve érzik az ország függetlenségét, a nagytőke ugyan örül az importlehetőségeknek, de nem a kölcsönösség árán. És végül — de nem utolsósorban — itt van a japán kisember, akinek az emlékeiben még túl élénken vibrál Hirosima gombafelhője, nem óhajtja „védelmi" erejét növelni és körömszakadtáig küzd az amerikai támaszpontok kiépítése és korszerűsítése ellen. Láng Éva (nőé) Berlinben a legfelsőbb párt- és állami szervek képviselőinek részvételével megkoszorúzták a fasizmus áldozatainak emlékművét. Éberen kell őrködnünk Január 27-én este többezres tömegtüntetés volt Bécsben. A tüntetés résztvevői nyilatkozatban fordultak az osztrák kormányhoz, hogy a következő parlamenti választásokon ne engedje meg nácik jelölését, az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően tiltsa be a fasiszta szervezeteket és erősítse az antifasiszta nevelést valamennyi típusú iskolában. Ez a tömeges tiltakozás a németországi náci párt hatalomra jutásának ötvenedik évfordulóján volt. I933. január 30-án a weimari köztársaság legreakciósabb körei a fasizmus uralmától várván, hogy kivezesse az országot a mély gazdasági és politikai válságból, nem tudták, milyen rémségcs erő került hatalomra. Még a legéberebb. leghaladóbb politikai pártok sem tudatosították kellőképpen, milyen óriási veszélyt jelent a nagynémet sovinizmus és fajüldözés. Hajlamosak voltak gyermekbetegségnek tartani a túlkapásokat, s csak amikor már számos európai népet rabságba döntött a hitleri nácizmus, vált hallhatóbbá a tiltakozás, és. csak a második világháború acélozta meg az antifasiszta egységfrontot. Harmincnyolc évvel a náci hadsereg veresége után még mindig éberen kell őrködnünk, mert a fasizmus fel-felüti fejét világunkban, sőt egyes országokban hatalomra tör. A kiéleződő nemzetközi helyzetben napjaink imperialista köreitől sem idegen a félfasiszla és fasiszta rendszerek támogatása, céljaik elérésére felhasználják a neofasizmust. a neonácizmust és a revansizmust. Nem véletlen hát, hogy a bécsi tüntetők az alkotmány rendelkezéseinek betartását követelik. S az sem véletlen, hogy a szocialista tábor kommunista pártjai és antifasiszta szövetségei óva intenek a közömbösségtől és a tétlenségtől: hiszen a fasizmus nem válogatott eljárásaiban a háború idején, és ma sem válogatna. S ma is veszélyben van a béke. Ha a Szovjetunió és a szocialista tábor nem állana olyan szilárdan az imperializmus világuralmi terveinek útjában, ha nem tennének meg mindent a vitás kérdések tárgyalás útján történő rendezéséért, a fokozatos leszerelésért az atomháború elhárításáért. a kapitalista országokban sem tudná erőteljesen hallatni a hangját a békemozgalom. Január utolsó napjaiban az NSZK-ban is tízezrek tüntettek, több mint 2500 ismert politikai személyiség, szakszervezeti vezető, író. tudós, pedagógus, művész és antifasiszta ellenálló közös kezdeményezésére, felhívási tettek a fegyverkezés azonnali megszüntetésére, a NATO ., pót fegyverkezési" felhívásának visszavonására. Követelték valamennyi újnáci párt és csoport betiltását és a náci háborús propaganda terjesztésének megtiltását, valamint a demokratikus és szabadságjogok tiszteletben tartását, a leszerelési és békepolitikát. Az NDK-ban, Berlinben január harmincadikán megemlékeztek az antifasiszta ellenállás hős harcosairól, megkoszorúzván az imperializmus és a fasizmus áldozatainak emlékművét. Az Antifasiszta Harcosok Csehszlovákiai Szövetsége pedig felhívásban fordult a világ más országaiban élő antifasiszta harcosokhoz, hogy támogasság a világbéke megőrzéséért és erősítéséért folytatott küzdelmet. —gy— Az 5. hét a nagyvilágban Hétfő: — A Szovjet Tudományos Akadémia Elnöksége a Lomonoszov-aranyérmet 1982-re Julis Hariton akadémikusnak, a korszerű fizika és fizikai kémia területén, és Dorothy Hodgkin asszonynak a londoni Királyi Tudós Társaság tagjának a kémiában és a biokémiában elért eredményeiért ítélte oda. A Lomonoszov-aranyérem a Szovjet Tudományos Akadémia legmagasabb kitüntetése, s évente a természettudomány terén elért kiemelkedő eredményekért adományozzák egy szovjet és egy külföldi tudósnak. Kedd: — A szicíliai Trapani község közelében terroristák áldozatául esett Giangiacomo Ciaccio Montalto ügyész. Holttestét egy autóban találták meg. A feltételezések szerint a gyilkosság hátterében a maffia áll, amely ellen az ügyész kíméletlen harcot folytatott. Montalto fény derített a maffia és a vezető politikai körök közti kapcsolatokra, két tartományi képviselőt le is tartóztatott a maffiával való együttműködés vádjával. Szerda: — Efrain Rios Montt tábornok jobboldali kormánya Guatemalában további egy hónappal hosszabbította meg a tavaly júliusban elrendelt rendkívüli állapotot, mivel nem változtak a szükségállapot kihirdetéséhez vezető körülmények. A guetamalai kormány ezen elsősorban a partizán csoportok tevékenységét érti. A rendkívüli állapot lehetővé teszi, hogy halálra ítéljék mindazokat a hazafiakat, akiket a partizánmozgalommal való együttműködésé« vádolnak. Csütörtök: — Spanyolországban népszavazással döntik el, hogy az ország az észak-atlanti tömb tagja maradjon-e vagy sem — jelentette be Fernando Mórán spanyol külügyminiszter. Egyben hangsúlyozta, hogy Spanyolország nem lép be a NATO katonai szervezetébe, mert ez nem felel meg az ország érdekeinek. Mint ismeretes, Spanyolország L C. Sotelo miniszter elnöksége idején, tavaly lett a NATO tagja. Péntek: — Olaf Palme svéd miniszterelnök a TT stockholmi hírügynökségnek adott nyilatkozatában üdvözölte a szovjet fél válaszát arra a svéd javaslatra, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai hozzanak létre Európában egy hadszintéri nukleáris fegyverektől mentes övezetet. Palme megállapította, hogy a moszkvai reagálás érdekes és a svéd javaslathoz való pozitív hozzáállásról tanúskodik. Szombat: — A dél-franciaországi Albion katonai támaszponton kilenc új, S—3 típusú stratégiai atomrakéta áll bevetésre készen. A 3500 kilométer hatótávolságú rakéták „ünnepélyes elhelyezésén" jelenlévő Charles Hernu francia külügyminiszter, aki az ún. elrettentő atomerő kiépítésének a hive. Megismételte Mitterand francia elnök azon állítását, miszerint Franciaország nem engedi meg, hogy ezeket az erőket „figyelembe vegyék" a genfi szovjet—amerikai rakétatárgyalásokon. Vasárnap: — A Szovjet Békevédők házában tartották meg 18 nyugat-európai ország, valamint az USA, Kanada és Ausztrália békéért és leszerelésért küzdő mozgalmai és szervezetei képviselőinek informatív találkozóját. A találkozó résztvevői annak ellenére, hogy a nemzetközi élet egyes eseményeit és problémáit eltérően értékelik, kinyilvánították akaratukat, hogy közös akciókkal segítsék elő a béke megőrzését az egész világon.
