Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-02-08 / 7. szám

GABRIELA ZILINSKÁ, A SZLOVÁKIAI NŐSZÖVETSÉG KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK TITKÁRA

Tárgyilagosan, józanul és igényesen

A Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága üléseinek állandó témája, hogy tagjai és a többi nő hogyan vesz részt a párt gazdasági és szociális programjának megvalósításában. Ezidén is elsőrendű politikai és szervezési feladatának tekinti, hogy minden dolgozó nő tevékeny munkával segítse a 7. ötéves terv harmadik évében az előttünk álló igényes feladatok teljesítését.

A CSKP KB 7. és az SZLKP KB ülése 1982 novemberében elemezte a jelenlegi helyzetet, s egyértelműen és világosan megszabta azt az utat, amelyen kitűzött céljainkat elérhetjük, társadalmunk gazdasági és szociális fejlesztésében. Bizonyára felmerül a kérdés: mi, a nőszövetség tagjai és a többi nő hogyan, mivel járulhatunk hozzá a népgazdaság korántsem könnyű feladatainak teljesítéséhez? Mit tehetünk — s főleg most, amikor alapszervezeteink nem a munkahelyeken, hanem a lakóhelyeken működnek ? Az SZNSZ KB januári plénuma ezzel a kérdéskörrel foglalkozott.

Jóllehet, a lakóhelyi szervezkedéssel kapcsolatos kérdések már 1980 óta szerepelnek napirendi pontként üléseinken, az évzáró taggyűlések és a járási konferenciák tapasztalatai azt jelzik, hogy a nők gazdasági aktivitásában és gondolkodásában bizonyos egy helyben topogás és az útkeresés átmeneti zavara észlelhető. A CSKP XVI. kongresszusának határozataiból a nőszövetségre háruló feladatok világosak, érvényesek. Gazdasági programunk teljesítésében semmivel sem lehet pótolni azon emberek cselekvő hozzáállását, akik ismerik és megértik napjaink problémáit s látják megoldásuk útját is. Tudjuk, hogy ma már nem termelhetünk többet csak azért, hogy túlteljesítsük a terv mennyiségi mutatóit, mint harminc vagy húsz évvel ezelőtt. Nem termelhetünk raktárra, ma már senki sem hajlandó rossz minőségű, divatjamúlt, elavult árut vásárolni.

A produktív életkorban lévő dolgozók 48 százaléka nő. Munkahelyén minden dolgozó nő részese az átlag teljesítménynek, az eredményeknek, a kollektiv felelősségnek. Mindannyian találunk követésre méltó példát munkahelyünkön, járásunkban, lakóhelyünkön. A jó példák mellett azonban szép számmal akadnak olyan jelenségek, amelyeket bírálni kötelességünk; s tudjuk, hogy nemegyszer egyetlen dolgozó felelőtlensége csökkentheti a jók és lelkiismeretesek munkájának értékét. Az ilyen megnyilvánulások fölött nem térhetünk napirendre. A rossz munka

I ugyanis nem magánügy, s nemcsak anyagi veszteséget jelent — nyersanyagban, energiában, befektetett munká-Iban —, hanem súlyos politikai károkat is okoz. Ezért mindenütt, értekezleteinken, tanfolyamainkon, gyűléseinken, de főleg mindennapi életünk kötetlen beszélgetéseiben, magyaráznunk kell a CSKP politikájának értelmét, segítenünk kell megérteni az adott feltételeket és szükségszerűségeket.

Politikai, nevelői, szervezői munkánk hatékonyságának egyetlen kritériuma számunkra csak az lehet, hogy nőszövetségünk tagjai milyen eredményeket tudnak felmutatni munkájukban. Ebben a tevékenységükben nem lehet célunk, hogy járási bizottságaink és alapszervezeteink öncélú kimutatásokat és jelentéseket írjanak, határozatokat fogadjanak el. Elsősorban arra kell törekednünk, hogy megtanítsuk a nőket, munkahelyükön is tudjanak úgy mérlegelni, mint saját házuk táján: vajon a ráfordított erőfeszítésnek megfelel-e az eredmény; hogy számon tartsák az energiafogyasztást, az anyagfelhasználást, hogy felfedjék és kihasználják a tartalékokat, előzetes terveket készítsenek, és szocialista kötelezettségvállalásokat tegyenek, hogy cselekvőn előmozdítsák és meggyorsítsák maguk körül a tudományos-műszaki és társadalmi haladást, éljenek a haladó tapasztalatokkal és új munkamódszerekkel, cselekvőn vegyék ki részüket az irányításból és a munkaszervezésből.

A nemzetközi helyzet alakulása hatásai van országunk belső életére is. Csakis az erős népgazdaság talaján állva és szi árd öntudatai tudjuk támogatni a világ haladó erőinek a béke megóvásáért, az emberiség további létéért vívott küzdelmét. Ma új hangsúlyt kap a tétel, miszerint az elsődleges a gazdasági alap, s csak azután és arra lehet építeni minden egyebet.

Az SZNSZ KB Elnöksége a gazdasági feladatok teljesítésével kapcsolatban hozott határozatainak értelmében, s különös tekintettel az alapszervezetek átszervezésére, utasította a járási bizottságokat, hogy területi hatáskörükben kísérjék figyelemmel a tervteljesítést, s a körülményeknek megfelelően rugalmasan reagáljanak az adott helyzetre, új, konkrét munkamódszereket keresve, amelyekkel befolyást gyakorolhatnak a dolgozó nőkre. Hiszen tagjaink az átszervezéstől függetlenül dolgozói egy-egy üzemnek, szövetkezetnek, más munkahelynek. Meg kell találni a járási bizottságok szintjén azt a munkaformát, amellyel az asszonyokat, lányokat tovább ösztönözhetik — a pártszervezetekkel, a gazdasági vezetéssel, a szakszervezettel és a társadalmi szervezetekkel együttműködve, hogy munkahelyükön aktivistaként, agitátorként és szervezőként biztosítsák a tervfeladatok teljesítését.

Természetesen, az utcai alapszervezetek is számos lehetőséget kínálnak, hogy közvetítésükkel hatást gyakoroljunk tagságunkra és a többi asszonyra, lányra is. S nemcsak abban, hogy megértsék és teljesítsék munkahelyükön a gazdasági feladatokat, hanem úgy is, hogy otthonukban, családi kapcsolataikban, a gyermeknevelésben is ebben a szellemben munkálkodjanak. Ezen a téren nélkülözhetetlen szerepe van az SZNSZ járási bizottságának, ök tudják a legjobban, az igényeknek megfelelően szervezni és irányítani az alapszervezetek tevékenységét.

Vonzó módszernek bizonyulnak a beszélgetések a munka hőseivel, szocialista brigádok tagjaival, az újítókkal és feltalálókkal; beváltak az ankétok is, amelyeken beszélgetni lehet sok mindenről, ami a nőket érdekli, egyéni vagy a kisközösség érdekeitől az össztársadalmi érdekeken keresztül egészen a nemzetközi eseményekig. Az utcai alapszervezetek tevékenységében helyet kell hogy kapjanak a tagok egyéni problémái, mindennapi tapasztalataik, és az életkömyezetüket illető észrevételeik, javaslataik. A nőknek — úgy is, mint különböző ellenőrző szervek aktivistáinak — nagyobb szerepet kell vállalniuk az ellátás javításában, segíteniük kell abban is, hogy a termelés és a kereskedelem rugalmasabban reagáljon a lakosság igényeire, a szükségletek változásaira. A szervezeti élet ilyen irányítására, felpezsdítésére azonban a járási bizottságoknak fel kell készíteniük az utcai alapszervezetek vezetőit — tanfolyamokon, szemináriumokon és Így tovább. E céltudatos felkészítés érdekében ajánlatos, ha egy-egy helyszínen felmérést végeznek, hogy konkrét ismeretek birtokában tudjanak irányítani, tanácsolni.

Ezt a munkát össze lehet kapcsolni olyan konkrét akciókkal, rendezvényekkel, amilyen a különböző környezet-szépítési célból szervezett társadalmi munka, a háztömbök közötti különböző versenyek, a gyógynövény-, a hulladékgyűjtés és hasonlók. Hasznosan befolyásolhatja a nők gondolkodásmódját, szemléletét egy-egy jól megszervezett tanulmányi kirándulás kiállításokra, mintavásárokra, tudományos előadásra, múzeumba, hol, mi iránt mutatkozik érdeklődés. Közben azt a tényt is szem előtt kell tartanunk, hogy a jól irányított utcai alapszervezet, a tagok aktivitásának és kezdeményezésének kihasználása hozzájárul a közvetlen életkömyezet szépítéséhez, magasabb kulturáltságához, a jobb, egészségesebb emberi kapcsolatok és életmód kialakításához.

Ezekre az új törekvésekre is érvényes, hogy a személyes példa semmivel sem pótolható.

Szükségesnek tartjuk, hogy munkánkban külön figyelemmel forduljunk a mezőgazdaságban dolgozó nők felé. Átszervezésük az utcai alapszervezetekbe kevesebb gonddal járt, hiszen nagyobbára munkahelyük is ott van, ahol az otthonuk. A megkülönböztetett figyelmet az az össztársadalmi érdek diktálja, amelyet a XVI. pártkongresszus szabott meg: fokozatosan elérni az élelmiszerönellátást, mégpedig az állattenyésztés növelésének előnyben részesítésével, s tekintettel arra, hogy az összes mezőgazdasági dolgozó 45 százalékát képezik a nők, ezen belül részarányuk az állattenyésztésben eléri a 80 százalékot, a növénytermesztésben pedig több munkahelyen kizárólag a nők dolgoznak, nem mindegy tehát, hogyan hatunk gondolkodásmódjukra és cselekvésükre. Tehát egyértelműen és céltudatosan kell megterveznünk a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban dolgozó nők körében végzendő munkánkat. Jelenleg a legfontosabb feladat a tej minőségének javítása, mennyiségének növelése. A tejtermelés szakaszán többségükben nők dolgoznak, s így bízunk benne, hogy nem fogják tétlenül nézni munkahelyükön a hanyagságot, a takarmánypazariást, a tisztaság hiányát. A mezőgazdaságban dolgozó nők problémáit figyelemmel kell kísérni a járási bizottságokon, és hatékony segítséget nyújtani problémáik megoldásában, együttműködve a járási mezőgazdasági igazgatóságokkal és egyéb szervekkel.

A nők munkakörülményeinek javítása egyike nöszövetségünk legfontosabb feladatainak, s egyben feltétele a nők fokozott aktivitásának a gazdasági életben. Ennek a célnak a szolgálatában áll a Mindent az emberért mozgalmunk, amely már eddig is jelentős eredményeket tud fölmutatni a nők és a családok gondjainak megoldásában. A mozgalom feladatainak teljesítésével igen hatékonyan tudjuk formálni nemcsak a nők, hanem egész falvak és városok lakosságának gondolkodását, szemléletét. Ebben is, mint minden munkánkban, mottóként idéztük Gustáv Husák szavait, amelyek a CSKP KB 7. ülésén hangzottak el: „Az adott körülmények között jelentős eredményeket értünk el, de látnunk kell a hiányosságokat is, s nem lehetünk elégedettek. Tárgyilagosan, józanul és igényesen kell felmérnünk feladatainkat s alkotó módon keresni megoldásuk útját. Ez nem kisebbíti elvégzett munkánkat, ellenkezőleg: a meglevő problémák megoldását gyorsítja. A külső feltételeket nincs módunkban megváltoztatni, de arra van módunk, hogy saját munkánkat jobban és hatékonyabban végezzük."