Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-02-01 / 6. szám
r Nagy Lajos Száz esztendővel ezelőtt, 1883. február 5-én született a század első felének kimagasló tehetségű prózaírója. Az olvasó elsősorban a Kiskunhalom című szociográfiai írásából, A lázadó ember és A menekülő ember című önéletrajzi munkáiból, továbbá a Budapest nagykávéház és A tanítvány című regényeiből valamint a Képtelen természetrajz humoreszkjeiből ismerheti őt. Ám életművének ugyanilyen jelentős részét adják remekbe szabott novellái és több kötetet kitevő karcolatai is, amelyek közül — az íróra emlékezve, s tisztelegve az életmű nagysága előtt — összeállításunkba is besoroltunk néhányat. Január a tél közepe, rendesen a leghidegebb hónap. Sokévi átlagos hőmérséklet Budapesten -2 fok. Az eddig észlelt leghidegebb január 1893-ban volt. tinikor a havi átlag a -10 fokot megközelítette. Viszont 1916-ban +4 fok volt a hónap középhőmérséklete, ami normálisan márciusnak felel meg. A hőmérő legalacsonyabb állását, a —19 fokot 1893-ban 22-én érte el, a legmagasabbra: +15 fokra 1920-ban. 13-án szökött. 1893. január 22-én Kajászószenteulálián egy favágó megfagyott. Január. A favágóval úgy történt a dolog, hogy hát kiment fát vágni, s másnap élettelenül találták az erdőben. Pedig hőmérő nem volt nála. és így sejtelme sem lehetett arról, hogy olyan nagy a hideg. A kajászószenteuláliaiak nagyokat sóhajtottak, „szegény ember, szegény ember!” — s aznap este különösen kedvesnek találták a fütött kemencéket. A tekintetes asszony őnagysága a díványról nézegette az izzó vastörzset, s néha-néha ellágyult: — Milyen áldott jó kályha ez! De azért nem ölelte meg a kályhát. A rekordhideget mégsem január, hanem az elmúlt 1929-es év februárja tartotta. Budapesten 1929. február 11-én —23 fok alá süllyedt a hőmérséklet, de a külvárosokban a —30 fokot is megközelítette. Mintha bizony a hideg is társadalmi alkotás lenne. Pedig ennek az 1929-es évnek már a januárja is igen hideg volt Mindjárt január 2-án feltűnt, hogy az előző napi +2 fokról —5 fokra zuhant a higanyoszlop. A külvárosokban feltűnően meglepte a lakosokat, azt mondták: „Ejha!” Hogy nincs kenyér, rongyos a ruha. plafonig ér a piszok, alacsony a munkabér, hogy nincs munka — az már fel sem tűnt nekik. A belső városban Buxbaumék késő éjjel érkeztek haza autón. Andrássy út száznegyven alá. (Ez nem fok, hanem házszám!) Bőszülten vastag bundákba voltak pakolva. Először Buxbaumné szállt ki az autóból, és sietett a kapuhoz, hogy megnyomja a csengőt; Buxbaum pénz után kotorászott, hogy kifizesse a sofőrt. Kis Keczege Pál kabáttalanul reszketett a kapumélyedésben. Buxbaumné, amikor megpillantotta a fehér arcot s a csillogó két szemet, gyengén felsikoltott: — Siess már, Dóri! — kiáltotta Buxbaum felé. És Dóri sietett, a kapun belül megbeszélték a dolgot: — Láttad ezt az embert? Úgy megijedtem tőle, hogy elállt a szívverésem, amint egyszerre megmozdult ott a sötétben. — Biztosan lesben van. Lopni akar vagy betömi. — Vagy talán gyilkolni. Hogy miért is engedi az ilyesmit a rendőrség! Január Január 10-én —8 fok volt. Külvárosok számára népies kiadás: —11 fok. „Itt látható a január, a február, a március és az összes ragadozó vadállatok!” — ordította rekedt hangján nyáron a vurstliban a kikiáltó. Egy legényke most. január 10-én, a Csákány utcában, szellős kiskabátban, zsebre dugott kézzel, sápadtan és soványon, idézte a kikiáltót, s az ődöngő kis csoport fogvacogva kacagott. Pista. Szepi és Móric görcsös köhögéssel folytatták a nevetést Odabenn az udvarban Teliha megveregette Teliháné képét, hadd melegedjen fel. Január 11, 12, 13 ... 20. A hideg növekedett. A hó az utcákon megfagyott. Befagyott a Duna, a Tisza, a kút, a vízvezeték, jéggé vált a víz a lavórban, szétvetette a vizesüveget. A kacagás az ajkakra fagyott. Hó és jég borította a háztetőket, az udvart, a kerteket, a tájat, a vidéket. Egy autó vánszorgotl az országúton, benne ült a nagyságos úr. háta mögött farkas, feje fölött holló, s alant röpüli a nap, mint a fáradt madár. Benn a városban meleg kávéházakban nyöszörögtek a polgárok, mi lesz, ha ez nyáron is így tart, s a gabonaárak ősszel sem fognak emelkedni, s már szabadkereskedni sem igen lesz érdemes. Szörnyű, a verebeknek nem volt mit enniük! Egy asszonyság a rendőrhöz futott, s bepanaszolta azt a szívtelen gonosztevőt, aki mindig előmászik valahonnan, amikor ő zsemlemorzsát hint a szegény kis verebeknek, s a gazember mindig elszedi előlük a nagyobbacska darabokat. Egész kis csődület keletkezett a rendőr körül, valaki megjegyezte: — Biztosan a butikba viszi, s pálinkát vesz rajta! Január, február, a hideg már az égig ért. Apánk újságpapírba pakolta a lábát, anyánk régi rongyokkal teleaggatta magát, ott ült a fűtetlen kályha mellett. (A régi emlékek, gyerekkori meleg kemencéről, szintén befagytak!) Kis Keczege Pál az Örömvölgy utcában ott maradt egy kapualjban. (Biztosan lopni akart.) Baják Péter a Lehel téren egy pádon. (A betörés tehát neki sem sikerült.) Az öreg Koslovszky házaspár a Naphegy oldalában, benn a kis düledező házban, az ágyban, egymás mellett. Ja, nem tudták már egymást felmelegíteni. Mindnyájan belekerültek az újságokba. A szíveket boritó szőrzeten immár állandó zúzmara reszketett Aki tudta, bizony védte magát. Buxbaum például, amikor benyitott a lakásba, kétségbeesve kezdett ordítozni: — Nyissátok ki az ablakokat, mert olyan hőség van itt, hogy megüti az embert a guta. Hogy lehet ennyire befűteni? Mari-i-i! És Masi rohant, sorra kinyilogatta mind a hat szobának mind a tizenkét ablakát. Buxbaumék kislánya letette az olvasókönyvet, s a kályha mellé húzódott, abbamaradt a gyönyörű olvasmány: A megfagyott gyermek. Sűrű. sárgás köd gomolygott a tárgyak és emberek körül, mint a megbántott föld bosszúja. Aki nem állta, forrólázat kapott (mint a megfagyott gyermek édesanyja), s elhullt. Kis Keczege Pál a nyitott ablakon keresztül (már megint nyitva volt!) visszanyúlt Buxbaum úrért, és elvitte őt. „Nyugodjék békében.” Január átlagos csapadékmennyisége 38 mm. Az erősen havas januárok rendesen igen hidegek is. A napsütéses órák száma már valamivel több, mint decemberben. A légnyomás ebben a hónapban éri el a legmagasabb mértékét. Eddig maximuma 79,3 mm. Fejünkön és mellünkön az óriási légoszlop súlya, tetézve a kenyér árával, a házbérrel, a holnap kilátástalanságával s a tudattal, hogy ez így megy már húszezer év óta. Ó. feltekintek a rám kirótt légoszlop legtetejére, az egyik párkányon ül Schwarcz úr, a másikon Bunköfejő úr. szivaroznak, s az űrben lógatják a lábukat. És én nem tudok mozdulni, hogy kimásszak a légoszlop alól. s az eldőljön. Január 14. Az értékpapír forgalmiadó 1929. december haváról lefizetendő. Jaj. nehogy elfelejtsük! Január 15. A fényüzési adó befizetése 1929. december haváról. A jó gazdának: a) A halárban, ha a vetéseket jégkérges hó borítja, rá kell hajtani a jószágot, hogy összetöije a kérget, s így a növényzet levegőhöz jusson. Ha az idő engedi, akkor a réteken, lucernásokon egyengessük a vakondtúrásokat, hozzuk rendbe a vízelvezető árkokat; b) A gyümölcsösben tisztogassuk a fákat a mohától, hemyófészkektöi. száraz ágaktól. A nyulak rágásai ellen kössük be fáinkat szalmával. Teregessük el a trágyát a veteményeskerlben, s ha lehet, rigolírozzunk. Rossz időben osztályozzuk a vetőmagvakat, akinek nincs, az malmozzon az ujjaival. c) A méhesben arra ügyeljünMiogy a méhek téli nyugalmát ne zavaija meg semmi. Havazások után tisztogassuk el a havat a röpnyílásokból. Az öreg lépeket olvasszuk ki, öntsünk müiépet. A körültekintő ember: Igyekezzék lenyúzni a bőrét mindenkinek, akinek csak lehel. Időjóslat: Fázunk. Reszket minden porcikánk, vacog a fogunk. Reggel fáradtan kelünk, mert nincs miért fölkelnünk. Este fáradlak vagyunk, mert megbánjuk, amit napközben csináltunk. Sokáig nem tudunk elaludni, mert hánytorgat bennünket a bűntudat. Január, február, március, április, május, még mindig fázunk, fáradtak vagyunk, depressziós a kedvünk, meg-megbánjuk, hogy születtünk. A halál gondolata kíséri bennünket Melegünk van. izzadunk, és lihegve szédülünk. Fáj látnunk a zöldellő réteket, a lombos fákat, a kék eget. De nem aszerint fázik az ember, hogy 20 fok-e a hideg, s nem aszerint szédül lihegve, hogy 40 fok-e a meleg. Diszpozíció dolga ez. függ a kedélytől. Mondhatnám: attól függ. akarunk-e fázni, akarunk-e szédülve lihegni. És egyszer, 1930-ban. 31-ben. 42-ben vagy 56-ban, egyszer majd kinyitjuk ablakainkat, kitárjuk ajtajainkat. kiállunk a szabadba, kiskabátban. födetlen fővel, felgyűrt ingujjal, ércesen kiállunk, s nem fázunk többé! Nem is nézzük a fokokat, akár 40 fok melegben is állunk hőgépek mellett, ülünk a tüzek közvetlen közelében, és kacagunk. Új élet ömlik el bennünk. Belekapcsolódunk az idő folyásába, elfeledjük mind a húszezer esztendőt, előrenézünk. Hatalmunk alá hajtjuk a januárt, a februárt, a márciust és... az összes ragadozó vadállatokat. Megváltoztatjuk még az időjárást is.
