Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-02-01 / 6. szám
Tél közepén vagyunk, szükség van a meleg holmira. A családban mindig akad valaki, akinek elkerülhetetlenül fel kell töltenie ruhatárát egy meleg pulóverrel. melénnyel. Azt hiszem, ennek beszerzése most nem okoz különösebb gondot Igaz. a gyapjú holmik között nem nagyon válogathatunk, mert behozatalukra nem sok devizánk maradt de a műanyag szállal kevert, kötött felső ruhákból van elég, azok is jó melegek és előnyük még, hogy tisztításuk könnyű, praktikus. Kirakatnézés közben megállapítottuk, hogy a női pulóverekből vannak nagyobb számúak is. Sőt. nem is egyforma fazonú mindegyik — mint ahogyan azt évekig kifogásoltuk —, ki-ki saját alakjának, ízlésének megfelelőt választhat magának. Mert van magasnyakú, V és kerek kivágású, végig gombolós, galléros — vékony és vastagabb fonalból készült, különböző mintájú. Amit hiányolunk az a kardigán, érthetőbben: a kötött kabátka, amelyet nem nélkülözhet egy nő sem. Ebből keveset láttam az üzletekben. Inkább a szakboltokban, a kisipari szövetkezetek bemutatótermeiben, üzleteiben kell keresni, ahol még megrendelésre is készítenek néha. Úgy tűnik, a télre jól felkészült az Avana kisipari szövetkezet kötött áruik követik a divatot jóllehet áruik többségét éppen ezért a fiatalabb korosztálynak szánják, holott szívesen vásárolna náluk az idősebb nemzedék is. Nem tudom, az ország másik végében milyen az ellátás kötött férfiszvetterekbőt. -mellényekből; a két fővárosban kielégítő. Ez érvényes mind a színre, mind a mintára, fazonra, nagyságra. A sportos öltözék nemcsak divatos, praktikus is, nem kell zakót viselni, ha a szvetter, mellény sokkal kényelmesebb, így hát örülhetünk annak, hogy férfi családtagjaink számára ilyen bő a kínálat Ha már a férfiaknál tartok, azt is rögtön megjegyzem, hogy kötött felsőruhából ugyan nincs hiány, de nem lehetünk elégedettek az alsóneművel. Különösen a „testesebbnek” nem kapni a hosszú alsónadrágot meleg alsóinget A hivatásos piackutatók ebben aligha mérték jól fel a követelményeket, mert kisebb számban még akad ilyen alsónemű, de éppen a fiatalok azok, akik nem szívesen öltik fel a hosszú meleg alsót még a legnagyobb hidegben sem. így aztán a nekik szánt holmi a polcokon porosodik, az idősebbek meg hiába keresik. A meleg holmik között említeném a csizmát is. Már azért is, mert évekig bíráltuk miatta a gyártókat hiányolva a lapos sarkú, kényelmes, mindennapi viselésre alkalmas csizmákat Nos, a téli kínálatban végre már ott van a divatos. munkába járásra megfelelő, alacsony sarkú, meleg csizma. Ami pedig külön is említésre méltó: több féle fazonban, árban. Kétszázötven koronától ötszázötvenig, attól függően, milyen az anyaga, fazona, bélése. Talán amit hiányolhatnék : kevés a sötétebb színárnyalat amelyet az idősebb nők a legszívesebben viselnek. Bővült a serdülő lányoknak való csizmák választéka az előző évekhez mérten, habár még nem mondhatom nyugodt lelkiismerettel, hogy könnyen választhatnak belőle. Mert hiába van bőven lapos sarkú,_ kényelmes, árban is aránylag megfelelő, ha nem kimondottan kislányoknak készük. Ugyanis a mai serdülő lányok gyakran nagyobb lábbelit hordanak, mint az anyjuk, ám a lábszáruk sokkal vékonyabb. Ezért nem mondhatjuk, hogy van elég ötös, hatos méretű sportos csizma, nem választhatnak belőle a lányok, ha azok nem készülnek szőkébb szárral is. Téli kellék a kesztyű is. Nálunk a külföldiek is szívesen vásárolják a bőrkesztyűt jó minőségű, mutatós és aránylag olcsó is. A hazai gyártmányok mellett bővült a kínálat bolgár behozatallal is. Ismerőseim pedig hazai üzleteinkben jó minőségű pécsi kestyűket vásároltak. Amit hiányolok, az a tíz-tizenöt éves gyerekeknek való kötött kesztyű. Nem is értem, miért nincs, mert két-hatéveseknek való van bőven. Mi lehet az akadálya, hogy néhány centiméterrel nagyobb is készüljön ? Lehet, éppen csak a gyártók figyelmetlensége, rugalmatlansága, a piackutatás hiánya ? ONasóink együttműködésével ennek is utána nézünk. H. ZSEBIK SAROLTA Kirakatnézőben levelezőink írjáky V________ " ............. Köszönetül Tornaújfalun (Tumianska Nová Vés) az idén kilenc érdemes véradót köszönthetett a nőszervezet és a Vöröskereszt vezetősége. A véradók — Bodnár Bertalan, a Jánsky-emlékéreni tulajdonosa és a többiek — ajándékot kaptak, majd beírták a nevüket a püt emlékkönyvébe. A kedves ünnepség után hazafelé indultak, és ekkor jött az újabb meglepetés: a helyi hangosbeszélő az ö tiszteletükre sugárzott műsorral varázsolta nem mindennapivá útjukat. Farkas Rúzsa „Hogy volt?” A nyugdíjasok és rokkantak kürti (Strekov) szervezete a közelmúltban tartotta meg már hagyományosnak mondható műsoros estjét A szövetkezet üléstermében virággal díszített és szépen megtérített asztalok várták a nyugdíjasokat és rokkantakat, a szervezet elnöke, Miták Anna köszöntötte őket kedves, szavakkal. Az igazi meglepetést a SZISZ fiataljai okozták: mintegy három órás műsorral — verssel, dallal, vidám jelenetekkel — szórakoztatták az egybegyűlteket. Az idős emberek valóban kellemes, örömteli estét töltöttek itt. s reménykedve váiják a folytatást. Vas Tibor „Helyreigazítás” A nagykürtösi (VeBcy Krü'5) Dolina bányába is ellátogatott a Télapó. A közhiedelemmel és a napilapokban „Megjöttek a bányamanók!” „Mit hoztatok, manók?” és hasonló, vastagbetüs cím alatt megjelent „helyszíni” tudósításokkal ellentétben — a Télapó felöltöztetésével együttjáró ceremónia résztvevőjeként kijelentem, hogy hozzánk is piros köpenyes. szakállas apóka formájában kopogtatott be az ajándékosztó, annál is inkább, mert nálunk rémek, manók és más effélék nem léteznek (a beöltözött újságírók kivételével). A gyerekek ujjongva fogadták a műsort és az ajándékcsomagot, ami bizony telistele volt mindenféle jóval, ötven korona értékű csoki, cukorka, alma. dió... Azt hinné az ember, karácsonyig is kitart, pedig hát csak önmagára kell gondolnia. A gyerekek is rögtön nekiláttak, még a szülők is kivették részüket a cukorkaszopogatásból, kekszropogtatásból! így hát mindenki örült. A Télapó, hogy nem kapott kosarat — sőt az üresre is alkudoztak egypáran — a gyerekek, akik ez egyszer nem a saját apukájukat kapták rajta igaz. egyeseknek úgy rémlett, hogy szokott járni az oviba egy nagyon hasonló apuka —, a szülők és mindenki, aki előkészítette ezt a hangulatos délutánt. — lamp! — Nem vagyunk még „öregek”! Amikor 1982. november huszonhetedikén beléptem a jókai (Jelka) magyar tannyelvű alapiskola kapuján, bizony eszembe jutott, hogy én sem voltam mindig „komoly apuka”, hogy én is szerettem csakazértis mást csinálni, mint amit régi osztályfőnökünk, a kedves Tóth Hajnal tanító néni mondott. s bizony ha élne. most nem is haragudnék rá. ha mcgcibálná a fülemet... Mert mi. akik huszonöt évvel ezelőtt fejeztük be a nyolcadik osztályt s most összejöttünk emlékezni, találkozni, azért még nem vagyunk „öregek”! És ez a szimbolikus osztályfőnöki óra után történtekben is megmutatkozott. Igaz, először felnőttekhez illően, szép soijában beszámoltunk arról, hogy mi is történt azóta, kit hová sodort az élet, hol dolgozik, milyen a család, a gyerekek. De akkor jött az igazi, amikor gyerekkori közös emlékeink kerüllek szóba. Mert az ember sokat felejt, de ezek az élmények valahogyan bennünk maradtak. Nevetve idéztük fel a régi nyarakat, amikor a magasból, a malomkerékről ugráltunk a Kis-Dunába, lubickoltunk, spricceltük a vizet, télen pedig korcsolyáztunk, természetesen, minél veszélyesebb helyeken, ott ahol a legvékonyabb a jég .. . Persze akkor még tisztább volt a Kis-Duna, ha valaki beleesett. esetleg tisztábban jött ki belőle, nem szivárványszínű olajcsíkokkal mint a mi srácaink .. . Többen is voltunk, akik az elmúlt huszonöt év alatt nem találkoztunk, és amit nem mertem volna hinni, megtaláltuk a régi hangot. Újra gyerekek voltunk — lélekben. És komolyan mondom, ez volt a legméltóbb formája az ünneplésnek, és ez a legjobb kikapcsolódás. Nagyon örülnék, ha nem kellene újabb huszonöt évet várni rá. Suli Vilmos Minden ékesszólásnál többet ér Amikor klubunk, a várkonyi (Vrakúrt) nyugdíjasklub 1980-ban megalakult, csak 15 tagja volt. Mindössze annyian jöttek el a meghívottak közül, amikor a hnb elnöke átadta a szépen berendezett klubhelyiséget. Akkor még nem hittük, hogy két év alatt olyan népszerűvé válnak az összejöveteleink, hogy már 81-en leszünk, és hogy a tagok kívánságára tudósítunk is az életünkről. Igaz. van mit. Rádió, lemezjátszó, társasjátékok, újságok állnak a rendelkezésünkre. A helyt könyvtár ellátja a klubtagokat olvasnivalóval. Az olvasottakat azután meg is vitatjuk, s ez egyike a legkellemesebb szórakozásoknak. A másik nagyon népszerű időtöltés a kirándulás. Ez érthető. hiszen a mai nyugdíjasok nagy része fiatal korában nem ért rá kirándulni, ezért most pótolják a „mulasztottakat”. Az idén például Győrben voltunk színházban, ősszel pedig Betliar, Krisna Hörka, majd Bojnice nevezetességeiben gyönyörködtünk. A költségeket a helyi efsz és az Elektrosvit fióküzeme fedezte. De a Jednota és 'a CSEMADOK helyi szervezete sem feledkezik meg rólunk, az idén is több száz korona értékben vásároltak cukrot. teát, szörpöt, kekszet a klub részére. A hnb elnöke, a püt és a helyi pártszervezet képviselői pedig sosem felejtik el felköszönteni a kerek születésnapjukat ünneplő klubtársakat. örülünk, ha szükség van a munkánkra is. és szívesen vesszük ki részünket a faluszépitési akciókból, gondozzuk az óvoda előtti parkot. És gyomlálgatás közben bizony eszünkbe jut a sok munkával eltöltött élet. Lehet, hogy nincs ebben semmi különös, de számunkra ez többet ér minden ékesszólásnál. Bekö Mária, a klub vezetője (nŐT)
