Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-11-22 / 48. szám
SZÉP OTTHON Amit itt lát a kedves olvasó, bizonyos mértékig önkényes válogatás az Otthon 83 bútor- és lakáskiegészítők kiállításairól. A vásárlással egybekötött kiállítás jól tükrözte bútoriparunk jelenlegi, leginkább az állóvizekéhez hasonlítható helyzetét: sok a bútor, kicsi a választék. Szekrénysorból van bőven, világos és sötét kivitelezésben egyaránt, de a szerkezeti megoldások, a polcok, rakodók, fiókok elrendezése lehangolóan ötletszegény, az eredeti megoldású, a színárnyalatok és vonalak összhangját megtaláló, ugyanakkor praktikus darabokat keresni kell. Hiányzott az elemekből összerakható, variálható bútor és bútorcsalád is, pedig ezek iránt volna a legnagyobb érdeklődés. Az ülőgarnitúrák sorában észlelhető némi változás, igazodás a vásárlóközönség igényeihez. Egyre több a közkedvelt finn és svéd bútorhoz hasonló favázas szerkezetű ülőalkalmatosság. Nem ritka már — nagy örömünkre —, a természetes, s nem müszálas anyagból készült Sötét tónusú bútorhoz világosabb kárpitú ülőgarnitúra A barna mahagóni szekrényfal kö zépső és felső részei előkelőén üveg ajtókkal zárhatók Néhány színes díszpárna, egy hosszúkás textil falikép s máris hangulatos lesz a mézsárga hálószoba Könyvtárszobába, dolgozószobába illő bőr ülő garnitúra üveg/apú kisasztallal Marad tehát továbbra is a reményteljes várakozás: majd csak kilábal bútoriparunk jelenlegi, nehéz válságából, hogy rugalmasabban szolgálhassa a vásárlóközönség egyre differenciáltabb igényeit. kárpitozás, a kockás és csíkos huzatok. A rugalmas, nagypárnák igazán kényelmes támaszt nyújtanak a testnek. De hiányoltuk a sok garnitúra között az önálló darabokat, amelyeket bútorboltjainkban is általában hasztalan keresünk, a többféle célra is felhasználható polcocskákat, szekrénykéket, guruló lábakkal felszerelt fióksorokat, amelyeknek helye könnyen változtatható stb., mert nem mindegyikünk szereti, ha mások mondják meg helyettünk, hogyan is álljon össze szobánk képe. Fotó: Lisicky KOCSIS ARANKA no 21
