Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-19 / 43. szám
V . . . ezúttal úton. ráadásul főúton hagyott cserben bennünket a személyautó, vasárnap esteli sötétedés idején. Alig-alig pislákoló lámpáink épp csak jelezhették: ott vagyunk. Hála az autós-együttérzésnek. vadidegen autós társunk bevezetett bennünket a fővárosba, a megvilágított útra. Ám az egyik kereszteződés után már bedöglött a motor is. Szerencsére, a közelben volt egy parkoló, ahová betolhattuk a kocsit, s ahol eldöntöttük: tekintettel aprócska gyermekünkre és csomagjainkra. taxit hívunk. Irány a telefon- Jülke! Telefonkönyv nélkül azonban semmire sem mentünk, így a közeli szálloda portáján próbáltunk szerencsét. Vagy húsz perc múlva megjött a taxi. Amikor azonban meghallotta. hogy Ligetj'alu lenne az úticél. bejelentette, ö oda nem megy, s Úton-útfé/en kocsijába invitálva egy éppen arra tévedt ismerősét, elhajtott. Halkan dicsérve szolgáltatásaink „minőségét" újra felhívtuk a laxivállalatot. Olyan taxit kértünk, amelynek vezetője hajlandó kivinni bennünket legnépesebb. már kiépített utakkal bíró. öt éve lakott lakótelepünkre. Megjött az újabb kocsi. De mi maradtunk. mert a sofőr indokolt: nem ismeri a járást, az utakat, az egyikünknek vissza kellene jönnie vele a belvárosba. .. Ezúttal hangosabb volt „tetszésnyilvánításunk", de gyermekünk elaludt, így kénytelenek voltunk újra telefonálni. Jött a harmadik taxi. És a harmadik kifogás: a hídon nagy ellenőrzés van. minden autót leállítanak... 5 különben sem kifizetődő olyan messzire mennie. Kiálltunk az út szélére, hátha sikerűt a hidra igyekvők közül lestoppolni valakit, aki egyikünket elszállítja az alvó gy erekkel. Végül a rendötjárőrhöz fordultunk, nekik panaszoltuk el kínunkat, s már éppen egyezkedünk, hogy elvontatnak bennünket, amikor megjelent a kávéház pincére, és közölte: rögtön itt lesz a barátja, aki taxis, és hazavisz bennünket. így is történt. Mintegy másfél órás „intézkedés” után elindulhattunk otthonunk felé. A taxis készséges volt. előzékeny, kifogástalan modorú. Akár a rendörjárör. mert ők is megvárták ezt a különleges taxist, s csak amikor már beszálltunk. indultak tovább ellenőrző útjukon. — is — Csupán jóindulat Kínos ebéd Tikkasztó hőség volt a személygépkocsiban. Dél körül járt az idő. Megálltunk a Losonc (Luéenec) melletti motoroscsárdánál, s miután mindnyájan kiszálltunk (egy kismama, a feleségem, egy kétéves és egyéves kisgyerek), bementünk, és ebédet rendeltem. A két kisgyerek csakhamar megunta a tétlen és hosszú várakozást, nyűgösködni kezdett, s csak kint, a friss levegőn nyugodtak meg. Ezt látva megkértem a fiatal pincérlányt hogy kivételesen szolgálja fel az ebédet a csárda előtti „kerthelyiségben". Előre fizetem a számlát mondtam, nehogy azt gondolja, ebéd után fizetés nélkül akarunk távozni. Ő azonban két szóval — „Nem lehet" — félbeszakított. Ebédelni kezdtünk. Vagyis: egyikünk kint foglalkozott a gyerekekkel, kettő bent ebédelt, hiszen a keserves gyermeksírás a többi vendéget is zavarta volna. S nem azért hagytuk az asztalon a fél ebédet, mert túl sok volt. Egyszerűen kínosan éreztük magunkat Útközben gondolkodtam a dolgon. Talán igaza volt a fiatal pincérlánynak, hogy ragaszkodott a szabályhoz, ha egyáltalán van ilyen szabály, mert ezt nem kértem tőle számon. De ha egyszer ő is anya lesz, s vele is előfordul hasonló eset talán elnézőbben és kevésbé „mereven" fog viselkedni. Fgfkas Qttó-----------------------------Miért nincs, ha van ?----------------------------Az ember — főleg a gyermekes szülő — a mosómedvék családjába tartozik. Mert reggel hiába ad csemetéjére tiszta alsónemüt. zoknit, inget, pulóvert, nadrágot, szoknyát vagy ruhát, az estére szinte a felismerhetetlenségig beszennyeződik; a szennyeskosárba vándorol. A felnőtt is hiába vigyáz. csak megizzad, ruháját belepi a por. Egv szó mint száz. egy kisebb (tehát mondjuk négytagú) család szennyeskosara másnaponként megtelik. S mivel még nem találtatott fel az eldobható ruhanemű, a szülő kénytelen mosni. Tudjuk, hogy ez a folyamat végtelen, ördögi kör, taposómalom, de ez van, ezt kell csinálni. Ha alaposan belegondolunk, nem is olyan rossz érzés végignézni a tiszta, illatos ruhákkal leli száritókölélen. Persze, elsősorban akkor, ha a fürdőszobában szárítunk, ahol nem fenyeget annak veszélye, hogy a szél huss, fölkapja, s átlendíti a habselyem kombinét a szomszéd hálószobájába. Azt már jobb, ha el sem képzeljük, hogy ebből micsoda bonyodalmak (családi botrányok) származhatnak... Aki ugyanis erkélyen óhajt ruhát szárítani (már pedig miért ne akarna a fagyok beálltáig ?), annak csiptetöre is szüksége van. Van?! Lenne. Ha kapna. Mert végigjárhatja az ember fia, lánya a háztartási boltokat meg az illatszerboltokat, csiptetöt nem lel. így aztán vagy vállalja a ívhavesztés terhét, vagy bent szárít a lakásban. Igaz. elképzelhető. hogy a városkép elcsúfítása ellen védekeznek ily módon az illetékesek, mert valóban nem a legesztétikusabb látvány a fehérnemű és társai című csendélet. De amíg újra el nem jő a nudizmus sokak által óhajtott korszaka, addig nemcsak mosakodni kell. hanem mosni is. ennek következtében szárítani, városképrontás ide, városképrontás oda, csiptetövel megtűzdelt ruhát szárítani széltől nem védett területen is. f . Délután fél egy. A villamosmegállónál rengeteg ember. Az újságos kioszk, ahol a villamosjegyek beszerezhetők, zárva. Jegyváltó automata nincs még a környéken. Az idegen, akinek csupán egy jegyre volna szüksége, tanácstalan. Kockáztassak „feketén"? — tűnődik magában, ám eszébe jut mások sikertelen kísérletezése, az ötvenkoronás büntetés lehetősége, egyszóval győz a józan ész. Sorra veszi a várakozókat, akadna-e valakinek fölösleges jegye. Tizenkét emberből azonban senki sem tud (vagy nem akar) segíteni. Talán a tizenharmadik — próbálkozik most már kíváncsiságból is, de a kérdezettnek bérlete van. Ekkor lesz rá figyelmes egy idős, botjára támaszkodó néni, akit az idegen szándékosan nem akart zavarni. Neki van jegye. Végre tehát a látszólag kicsi probléma megoldódik. De nem kerülhetnénk el ezeket a kínos jeleneteket, ha szemernyi figyelmesség volna bennünk a kényszerhelyzetbe jutott jegyvásárlók iránt? Meglehet egyszer mi is rászorulunk mások jóindulatára. — ze — f ó r u m J Kérdez: Bartal Ferenc komáromi (Komárno) lakos Környékünkön jó hímeve van a prágai „Záhradkár" üzletnek. A kiskertészek olyan kellékeket vásárolhatnak ott, amelyek a mi üzleteinkből gyakran hiányoznak. Szeretnék bővebben tudni arról, mivel segítik a kiskertészek munkáját, s van-e mód a mi üzleteinkkel való együttműködésükre? ■\ Válaszol: Vitézslav Némec, a Záhradkár kereskedelmi szervezet vezetője Örülök, hogy a komáromi járásban ismernek minket, bár ez egyáltalán nem véletlen, hiszen a marc'elházai (Marcelová) Kertészeti Szolgáltatásokkal nagyon jó kapcsolatunk van. Kereskedelmi szervezetünk ugyanis egész Csehszlovákiában tevékenységet folytat, jó az együttműködés főleg a már említett marcelházai, nyitrai (Nitra), érsekújvári (Nővé Zámky), martini és bratislavai Kertészeti Szolgáltatásokkal. Szervezetünk 1971-ben alakult, s az utóbbi években, amikor egyre többen foglalkoznak zöldség- és gyümölcstermesztéssel, megnőtt a tekintélyünk. Feladatunk ugyanis, hogy a kiskertészek részére beszerezzük a műtrágyát, vegyszert, vetőmagot, fóliát, megmunkáló eszközöket, egyszóval mindent, amire a kertészkedöknek szükségük van. Ezekből Szlovákiába is szállítunk, ha az ottani szervezetek érdeklődnek iránta. Szlovákiai partnereinkkel az együttműködés jó, s mindjárt hozzá is teszem, kétoldalú a kapcsolat, mert mi tőlük olyan termékeket kapunk cserébe, amelyek Prágában nagyon keresettek és a cseh szervezetektől nehéz beszerezni. Mi ugyanis nemcsak adunk, hanem veszünk is; a kiskertészek körében bizományi árusítást folytatunk, ami azt jelenti, hogy a kertészek elhozzák fölösleges termékeiket, maguk határozzák meg az árát, s mi eladás után csekély levonás ellenében átadjuk nekik a pénzt. Természetesen ezt csak „tartósabb" termékek esetében lehet realizálni pl. hagyma, burgonya, dísznövény, magok, kaktuszok, szobanövények jöhetnek számításba. Az érdeklődés a bizományi árusítás iránt nagy, nemcsak az eladók, hanem a vásárlók körében is közkedvelt. Szlovákiai partnereink, látván sikereinket, szintén tervezik ennek az adásvételi formának a bevezetését. Idén az első félévben több mint egymillió korona értékben adtunk el ilyen módon kertészeti termékeket. Közkedvelt a kertészeti szakkönyvek árusítása is. Évente 400 ezer Kcs körüli értékben adunk el szakkönyveket. A mi üzletünkben megtalálható minden olyan könyv, amely a kertészkedés tudományával foglalkozik. A kertészek számára ez nagy előny, mert nem kell a könyvesboltokat járniuk, keresni az újabb kiadványokat, tudják, hogy nálunk minden újdonságot megvehetnek. Az együttműködést szerettük volna ezen a téren is bővíteni — gondolom a nyelvi nehézségek miatt ezidáig ezt nem sikerült „nyélbeütni". Ezenkívül termelő tevékenységet is folytatunk; a kiskertészek számára külföldről behozott műtrágyákat, vegyszereket mi csomagoljuk, postázzuk a kért adagokban. A védőanyagok, vegyszerek nagyon koncentráltak, az ötven kilogrammos csomagot dekákra osztani annyi, mint a méreggel játszani. Mi használatra előkészítve csomagoljuk, postázzuk a kiskertészeknek. Eddig utánvéttel is szállítottunk, sajnos, az utóbbi időben ezt a minimumra kellett csökkentenünk, mert olyan sokrétű a tevékenységünk, hogy erre sem munkaerő, sem idő nem jutott. Ezt a munkát azonban nem szeretnénk abbahagyni, keressük a lehetőséget arra, hogy új munkaerők segítségével újra eleget tehessünk minden kérésnek. Előnyösebb lenne azonban mind nekünk, mind a megrendelőknek, ha egyszerre legalább öt-hat személynek küldhetnénk a megrendelt árut, Így időt és szállítási költséget takaríthatnánk meg. Címünk: Záhradkár, obchodná organizace, Vodickova 10., 110 00 Praha 1. ügy gondolom, a prágai Záhradkár és a szlovákiai Kertészeti Szolgáltatások üzletei közötti jó együttműködés a lövőben még nagyobb segítséget jelenthet a kertészkedöknek. Hiszen a vegyszerek, műtrágyák, speciális ültetöanyagok beszerzése nem kis gondot okoz a termelőknek. S ha ebben nemcsak tanácsot, hanem támogatást is nyújt a Záhradkár, egy kicsit közelebb kerülünk a célhoz. Ez pedig mindannyiunk érdeke. H. Zsebik Sarolta
