Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-19 / 43. szám
MINDENT AZ EMBERERT A szolgáltatások szolgálják a lakosságot! I. A CSKP KB 6. plenáris ülésén részletesen foglalkozott a lakossági szolgáltatások hálózatának és minőségének kérdéseivel. Számba vette a fogyatékosságokat, amelyek megkeserítik mindennapi életünket, s azon elv szellemében, hogy a szolgáltatások minőségi javítása nemcsak gazdasági tényező, hanem jelentős politikai feladat is, mert állampolgáraink közérzetét, munkakedvét is alakítja, befolyásolja, új intézkedéseket foganatosított. Ezek végrehajtó szervéül — a gazdasági és kereskedelmi szervezetek mellett — a nemzeti bizottságokat jelölte ki. Feladatul adta nekik, hogy térképezzék fel a mennyiségi és minőségi javítás feltételeit, és ellenőrizzék azok megvalósítását. Fontos, hogy a nemzeti bizottságok hatáskörükben szigorúbb ellenőrzéssel és felelősségrevonással, főképp pedig az új kereskedelmi törvény következetes érvényesítésével biztosítsák a lakosság folyamatos és egyenletes ellátását alapvető Jogok és kötelességek A kiskereskedelmi áruforgalomra vonatkozó előírások a Polgári Törvénykönyv 4. részének 2. cikkelyében „Árusítás az üzletben" címmel (239—256. §), a Törvénytár 130/ 1981-es számú törvényében (A Szlovák Nemzeti Tanács belkereskedelemről szóló törvénye) és az SZSZK Kereskedelmi Minisztériuma 100/1982-es számú rendeletében (amely a 130/1981 -es számú törvény végrehajtását szabályozza) találhatók. Az adás-vétel résztvevőinek jogait és kötelességeit három csoportra oszthatjuk: a) Az első csoportba tartoznak a kereskedelmi szervezet azon kötelességei, amelyek a szolgáltatásokról szóló rendelkezésekből erednek. így például a kereskedelmi szervezet köteles a szolgáltatásoknak olyan feltételeket teremteni, hogy az állampolgárok társadalmilag indokolt szükségleteit rendesen és folyamatosan kielégítse (Polgári Törvénykönyv 223. §-a). A kereskedelmi szervezetnek időben kell gondoskodnia az ellátásról, hogy az üzletben megvásárolható legyen minden olyan áru, amely az üzlet típusa szerint meghatározott, vagy az előirányzott áruk jegyzékében szerepel. A kereskedelmi szervezetnek szerződéses kötelessége van. Ez a P. T. 224. §-ából ered, mely szerint a szervezet az állampolgár kérésére köteles ezt a szolgálatot nyújtani. Kivételt az az eset képez, amikor a szervezet üzemeltetési lehetőségei ezt nem teszik lehetővé. A rendelkezés hangsúlyozza, hogy a szervezet köteles az állampolgár által igényelt és kiválasztott árut eladni (P. T. 239. §-a). Amenynyiben a kirakatban kiállított áru már elfogyott, az üzlet dolgozói a vásárló kérésére kötelesek a kirakatból is eladni az árut. A szervezet természetesen ezen jogi eljárások esetében is a szocialista együttélés (P. T. IV. fejezet) szabályaihoz igazodik. A szerződéses kötelesség a szervezetet nem akadályozza meg az olyan áruelosztásban, amely a többi vásárló érdekeit a szükséges mértékben szolgálja. Ha pl. közlekedési vagy más nehézségek miatt a kereskedelmi szervezet raktárában egy bizonyos áruból nincs elegendő, a szervezet olyan mértékben korlátozhatja az árusítást, hogy a létező mennyiség fedje az összes érdeklődő szükségletét. A kereskedelmi szervezet — ha az üzemeltetési lehetőségei határát az meghaladná — a P. T. 224. §-ának 2. bekezdése szerint elutasíthatja bizonyos' árusítását (pl. ha kis üzlethelyiségben kellene olyan és annyi árut raktároznia, amely akadályozná az üzemeltetést). Megrongálódott vagy használt, esetleg az érvényes szabványoknak nem megfelelő minőségű áru árusítására csakis külön üzlethálózat; bizottság által engedélyezett áruk árusítására kijelölt üzletek jogosultak. Az üzletek nem köthetik bizonyos árufajta megvételét más áru megvásárlásához, nem készíthetnek kollekciót, csomagot olyan áruból, amelyek ugyanabban az üzletben nem kaphatók külön-külön is. Kivétel, ha olyan üzletről van szó (vagy részlegéről), amely ajándékcsomag eladására szolgál. Tilos a kivételezés az áruelosztásban, tekintet nélkül arra, hogy ez az előny az üzlet dolgozóit, vagy más személyeket szolgálna. Továbbá tilos bármilyen jegyzéket készíteni az előnyös áruelosztásról. árucikkekkel, s tekintettel a nők nagyfokú foglalkoztatottságára, rugalmas és jó szolgáltatásokkal is. Ha igényes gazdasági feladatainkat teljesíteni akarjuk, biztosítanunk kell minden dolgozó nő családja számára a különféle közszolgáltatások felhasználását, s azt is, hogy ideje nagy részét ne bosszankodással, különféle hiánycikkek beszerzésével, ezek hajszolásával töltse. Az új kereskedelmi törvény, mely szeptember elsejével lépett hatályba, fokozott figyelmet fordít a vásárló jogainak — melyek sok esetben kötelességek is a későbbi idegtépő ügyintézések elkerülése végett — számbavételére. Ismeretünk minden állampolgárnak hasznára válik, mert nyugalmunkat, jobb közérzetünket szolgálja, s ha élni tudunk velük, gazdásági és erkölcsi nyereség is számunkra. És egy újabb lépést tehetünk általuk a szocialista demokrácia elmélyítésében. Az alábbiakban az új kereskedelmi törvényt ismertetjük. ságból és súlyból eredő hibákról van szó, illetve ha az áru rendeltetésszerűen nem használható. Az eladott áru átvételekor észlelt hibákért mindig a kereskedelmi szervezet felelős. Ezekért a hibákért csak abban az esetben nem felel: • ha használt áru eladásáról van szó, vagy olyan hibáról, amely a használat során keletkezett, ill. az áru elhasználódottságából ered (P. T. 237 §-a) • ha leértékelt ám eladásáról van szó, illetve olyan hibáról, amely miatt az árut leértékelték (P. T. 247. §-a). Ez a kedvezmény abban állhat, hogy a kereskedelmi szervezet a megszabott áron nagyobb mennyiséget ad az eladott áruból. (Pl. 100 cm textilt számláz, de a vevőnek 110 cm-t ad.) Az ám átvétele után előforduló hibákért alapjában véve mindig a kereskedelmi szervezet a felelős, kivételt képez: • a gyorsan romló áru (pl. romlandó élelmiszer) • a használt áru (P. T. 247 §-a). Mindez akkor érvényes, ha a meghibásodás az átvétel után, de a szavatossági időn belül történt. Az áru jellegéből származó korlátozott élettartam természetesen nem számítható hibának. Pl. a zseblámpa élettartama teljes, folytonos használat mellett néhány óra. A szavatosság itt abban áll, hogy az ám a szavatossági idő alatt bármikor használható, de csak annyi ideig, amíg az árun is feltüntetett időtartam le nem jár, azaz az ám jellegétől és a műszaki szabványoktól függően. A szavatossági időt törvény határozza meg. A törvény által megszabott szavatossági időtartamot a kereskedelmi szervezet az általa meghatározott feltételek szerint meghosszabbíthatja (P. T. 248. §-a). Az adás-vétel résztvevői nem egyezhetnek meg a szavatossági idő rövidítésében és nem is tekinthetnek el attól. A Polgári Törvénykönyv az alábbi szavatossági időket szabályozza: • A törvényesített általános szavatossági idő hat (6) hónap. • Élelmiszerek esetében a szavatossági idő nyolc (8) nap. • Takarmány esetében általában három (3) hét. • Az élő állatok eladása esetében pedig hat (6) hét (P. T. 248. §-a). A hosszabb használati időre készült áruk szavatossági idejét (személygépkocsi, hűtőszekrény, mosógép stb.), amely hosszabb mint 6 hónap, külön előírás határozza meg, amely külön az áru valamelyik alkatrészére is vonatkozhat; ezekben az esetekben a szervezet a vevőnek köteles a vásárláskor a szavatossági nyugtát az időtartam megjelölésével átadni (P. T. 248. i-a). A szavatossági nyugtán feltüntetett adatok helyességét a szervezet felelős dolgozójának aláírással és pecséttel kell hitelesítenie. Továbbá fel kell tüntetnie azt az időpontot, amikor a vevő átvette az ámt. A szavatossági időt attól a naptól számítjuk, amikor a vevő átveszi az árut. Ha az ámcikken. annak csomagolásán vagy a mellékelt használati utasításon fel van tüntetve az élettartama, tehát az az időpont, ameddig forgalomba hozható — főképp az az éleim iszerkonzerveken —, nem ér véget a szavatossági idő e feltüntetett időpont előtt a törvény által megszabott — általános — hathónapos vagy rövidebb jótállási idő leteltével (P. T. 248. §-a). b) Az adás-vétel résztvevői jogainak és kötelességeinek második csoportja a tényleges adás-vételből ered, mint bizonyos üzletfelek közötti viszonylagos jogi kapcsolatból. • A szervezet az eladott tárgyat a megszabott minőségben, a tartozékkal együtt (P. T. 121. §-a, 1. bek.), esetleg a használatához okvetlenül szükséges okmányokkal köteles a vevőnek átadni (pl. a személygépkocsihoz a műszaki igazolványt). A tárgyat mennyiségben, nagyságban, vagy súlyban hiánytalanul kell átadni, főleg a műszaki szabványoknak megfelelő minőségben (P. T. 244. S-a). • A piacra kerülő új termékek eladásakor a szervezet köteles figyelmeztetni a vevőt az áru helyes használatára vagy raktározására, esetleg felhívni a figyelmét az áruhoz csatolt használati utasításra. • Ha az áru használatakor külön szabályokat — különösen, ha műszaki szabványokat — kell betartani, a szervezet köteles az állampolgárral ezeket ismertetni. Amennyiben a szervezet ezt a kötelességét elmulasztja, meg kell térítenie a vevő esetleges kárát. • Ha az áru jellege ezt lehetővé teszi, a vevőnek joga van arra, hogy a vételkor azt ellenőriztesse, vagy üzemeltetés közben kipróbáltassa (P. T. 244. §-a). Amennyiben az áru hibás, de a hiba nem gátolja a rendeltetésszerű használatban, csak olcsóbban árusítható; a vásárlót figyelmeztetni kell erre a hibára, és meg kell magyarázni neki annak mibenlétét (pl. ha a hiba az áruhoz felhasznált anyagban rejlik). Tilos eladni az olyan hibás árut, amely rendeltetésszerűen nem használható. • Az állampolgár köteles rendesen és időben átvenni az árut a vásárlás helyén, hacsak nem egyeztek meg másképpen (P. T. 241. §-a). c) A harmadik csoportba az adás-vétel résztvevői közötti külön megegyezésből származó jogok és kötelességek tartoznak. A Polgári Törvénykönyv egyértelműen meghatározza (242. §), hogy azon szolgáltatásról, amely a szokás szerint nem tartozik az áru eladásához (pl. kisebb átalakítások a ruhaneműn), külön kell megegyeznie a vevőnek a kereskedelmi szervezettel. Az adás-vétel résztvevői megegyezhetnek olyan kötelességekről és jogpkról is, melyek nem szolgáltatásjellegűek. A Polgári Törvénykönyv nem tesz említést ilyen egyezségekről, de nem is tiltja azokat. Rendszerint ezt alkalmazzák a szállítási feltételek megszabásakor, amely a résztvevők közötti szerződés elválaszthatatlan részét képezi. Felelősség — miért? Amennyiben az üzletben az eladáskor jogsértés, illetve kötelességmulasztás történik, jogi felelősség jön létre, mégpedig: • az áru hibájáért 0 a késésért • az okozott kárért. E jogi felelősség kapcsán érvényesítheti követelését a vásárló vagy jogutódja (örökös, vagy az az élő személy, akire a tárgyat jogilag átruházta), ill. szervezet. a) Felelősség a hibákért Az eladáskor már meglévő és a jótállási idő alatt keletkezett hibákért a kereskedelmi szervezet felelős. Gyakorlatilag a nem kielégítő minőségből, mennyiségből, nagy(nű~i)
