Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-19 / 43. szám
Szólj költemény! MILLIÓAN VAGYUNK, S EBBEN REJLIK A Ml ERŐNK! Idős, pici néni áll az emelvényen. Verset mond. Odakinn zuhog az eső, villámokat szór az ideges égbolt, a Tátrát felszippantja a sűrű köd. De jó, hogy nem kell kimenni! A teremben szavaló anyókát száz fül hallgatja, ötven szempár figyeli. Nyugodt, kedves hangja egy pillanatra enyhíti a többiek — a nemsokára sorra kerülök — izgalmát, s az eddig csak tudat alatt létező érzéseket, emlékeket most jó fotósként előhívja. Az idén tizenhetedik alkalommal találkoznak itt Stará Lubovnában a Vansovej Lomnicka — Szólj költemény! országos vers- és prózamondó verseny résztvevői. Hetvenhatan óvónők, tanítónők, fonógyári munkások, szakácsnők. Szívesen jönnek ide, mert a többletmunka, amit a versek, prózák kiválasztása és betanulása jelent, az eredmény — a legbensöbb érzések tolmácsolása, a meghallgatás, az önmegvalósítás — tudatában válik örömmé, szórakozássá. Ha szórakozásról beszélünk önkéntelenül a szabad idő jut eszünkbe. A szabad idő, melyet a legtöbb ember tévénézéssel, kertészkedéssel tölt el, melyet néha többletkeresetet hozó munkára fordít olyan mértékben, hogy a szabad időnek a munkaidőhöz viszonyított kiegészítő jellege teljesen elveszik, s a napok folytatólagos robotban, hajtásban telnek el. Ma még elég ritka az olyan eset, amikor a munkatevékenység és a szabad időben folytatott tevékenység közti határ az örömmel végzett, testet-lelket felüdítő, képességeket kibontakoztató és fejlesztő munka, s az azt nem kikapcsoló, hanem rá természetesen kötődő szabad idő következtében mosódik el. S ahogy tudatában vagyunk annak, hogy eredményes munkát csak bizonyos feltételek betartásával végezhetünk, azt is tudatosítani kell, hogy életmódunk alkotó és nem romboló részévé, személyiségünk, fejlődését elősegítő és nem hátráltató tényezővé csak az okosan megválasztott tevékenységgel kitöltött szabad idő válhat. Az amatőr művészeti mozgalom pedig minden bizonnyal az ilyen tevékenységek egyike. Hiszen a szép versek tolmácsolása, a novellák, regényrészietek hű megjelenítése — hogy a Szólj költeményl-nél maradjunk — örömmel, felismerésekkel tölti el az előadót, a közönséget, a zsűri tagjait, s ebben a „mindenki mindenki tanítója, mestere" légkörében, az egymás által tolmácsolt érzésekben való feloldást kísérő nem mindennapi közvetlenség és őszinteség légkörében nemcsak a megszokott „női" témákat vitatják meg a lányok, asszonyok. Lelkűket, gondolataikat végre a többiek 5
