Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-05 / 41. szám
szép otthon/ A toronyházak lakásait járva észreveheti bárki, hogy a beköltözéstől eltelt bizonyos idő után az azonos méretű, azonos beosztású lakások egyre kevésbé hasonlítanak egymásra. A tervezök-építők sablonosságát, merevségét a lakók egyéni ötleteik, elképzeléseik megvalósításával sietve feloldják. Az „ikerlakásokat" saját ízlésük, igényük szerint rendezik be, illetve alakítják át kényelmüket szolgáló otthonná. Legtöbb esetben tapétát cserélnek. Nem olcsó mulatság, de ha egyszer a meglévőt sehogy sem lehet lakberendezési terveikkel öszszehangolni! Mennyivel egyszerűbb lenne, ha a lakójelöltek maguk választhatnának tapétát a kivitelezőnél. Sok-sok bosszúságnak vehetné elejét ez a figyelmes gesztus, nem szólva a kétszeres munkáról, költségekről. Mert azt a jó ízlés nem képes elviselni, hogy a fal ilyen mintás, a mennyezet amolyan legyen, s ráadásul még a hideg és meleg színek közt is nagy a keveredés. S esetleg akad olyan lakó is, aki a sima, egyszínű falat kedveli. A tapétázást átszerelések követik, például a fürdőszobában, hogy a mosógép is elférjen a mosdó mellett, ajtócsere a konyhán, mert ha kifelé nyílik, az asztal is elfér a konyhában. Van azonban olyan lakó is, aki szép otthonának kialakításáért ennél igényesebb „beavatkozásoktól" sem riad vissza. Neki a tágas, levegős otthon az álma. Ezért a két szoba közti sima ajtót (a házkezelőség beleegyezésével, de a saját zsebére) szárnyas üvegajtóval cseréli fel. Nagyot lendít ezzel a lakás összképén is, akár tárva, akár zárva az üvegajtó. A felvételen is ilyen kétszárnyú üvegezett ajtót láthatnak olvasóink a nappali és a dolgozószoba között. A nappali plüssborítású ülőgarnitúrája, a hagyományos formájú csillár és a klasszikus mintázatú szőnyeg harmonikus egységet alkot, amelybe jól illeszkedik a gazdagon húzott, egyszínű elsötétítő függöny. A műmárvány lapú asztal iparművészeti alkotás. A dolgozószobát a nagyméretű, házi kivitelezésű könyvespolc uralja s hangulatának növeléséhez kétségkívül hozzájárul a heverő házi szövésű takarója is.-j-A népi hímzés Európa-szerte ismert, rendkívül elterjedt változata a keresztszemes hímzés. Alapvető sajátossága, hogy a díszítmény kialakulását az alapanyag szálai határozzák meg. A kivarrásnál az alapanyag szálközeibe öltögetünk. Ennélfogva a díszítmények alapvetően mértani felépítésűek, akárcsak a szőttes-díszítmények. A keresztöltések csoportjába tartoznak mindazok az öltések, illetve öltéselemek, amelyek két vagy több laposöltésnek egymással való kereszteződéséből alakulnak ki. A keresztszemes hímzés minden egyes kereszttagjának egyforma nagyságúnak kell lennie. Egy-egy kereszt méretét az adja meg, hogy az alap szálaiból mennyit számítunk egy négyzet területének, illetve egy kereszt nagyságának. A legbonyolultabb szőttesmintát is ki tudták hímezni az alapanyagra, mert a hímzés technikája sokkal szabadabb, mint a szövéssel történő mintázásé. A szövés kötöttebb technikája az alapanyagon keresztben haladó sorok színeinek és árnyalatainak változataira korlátozta a lehetőségeket; ezzel szemben a hímzés lehetővé tette a motívumok tetszés szerinti elhelyezését és színezését. A keresztszemes hímzés csaknem minden országban megtalálható, de jellege sajátosan alakult az egyes népeknél. A skandinávokra inkább a szönyegszerűen ismétlődő kompozíció jellemző. A németek és a svájciak szabadabban komponálnak. Olaszországban különleges jelentőségre tett szert a keresztszemes hímzés, hiszen a szőttes hagyománya ott megtartotta vezető szerepét. A közép-európai országokban — nálunk is — általában a szönyegszerűen tervezett és erősen mértanias mintákat találjuk, ahol ettől eltérnek, ott a német hatás érvényesült. Az orosz népművészetben a mértanias elemek mellett sűrűn előfordulnak erősen geometrizált és emberalakok. ügyes kezek (nőn
