Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-09-28 / 40. szám
■‘•'«isi»«* 1. Palesztina vár ... 2. Ez a kép, amely azóta már bejárta a világot, a dél-libanoni Saida városban készült. A katonák fegyverrel kergetik szét az asszonyokat és a gyerekeket, akik az izraeli megszállóktól csupán kérni akartak: engedjék szabadon a férjeket és apákat... 3. Libanont nemrég még a Közel-Kelet Svájcának nevezték: jólét és élénk turistaforgalom. A képen a csodálatos haalbeki Bacchus-templom 4. Palesztin légvédelmi üteg Nyugat-Bejrútbati 5. A maronita keresztény falangisták ideológiai központja Kclct-Bejrútban, egyúttal az új elnök, az alig harminchat éves Basir Gemajel székháza is. Basir Gemajel a politikus család Benjáminja, akinek az izraeli fegyverek védőszárnya alatt sikerült hatalomra törnie. Fotó: Eugen Tchyn, Josef Ondrouch, CSTK és archív már csupán kilencven maradt meg. A többiből sorozatos rajtaütésekkel kikergették a palesztin arab lakosságot, tízezreket téve földönfutóvá, a falvak helyét a földdel tették egyenlővé, s ezekkel a terrorakciókkal párhuzamosan megkezdték az izraeli zsidó lakosság betelepítését. Az első nagyobb, az ún. hatnapos háborúra 1967 nyarán került sor, azután 1973-ban, amikor az arab országok megkísérelték felszabadítani az elfoglalt területeket. Sikertelenül. Izrael agressziója folytatódott. A Palesztin Felszabadítási Szervezet megkezdte a fegyveres ellenállást, hiszen a felhívások, deklarációk, sőt a palesztin nép érdekében hozott ENSZ-határozatok sem állították meg az izraeli hódítókat. Mire e sorok megjelennek, a palesztin harcosok már nem lesznek Libanonban. De nyilvánvaló, hogy ezzel a közel-keleti tűzfészek lobbanásveszélye nem szűnik meg. Nem oldotta meg a kérdést a néhai egyiptomi elnök, Szadat különutas-politikája sem. amely a térségben csakis és kizárólag az amerikai érdekek felülkerekedését segítette. Aligha oldja meg az ennél jóval reálisabb, nyolcpontos szaúdi terv, mert mellőzi a Palesztin Felszabadítási Szervezetet, amely a palesztin nép egyetlen törvényes és hivatott képviselője, s amely nélkül tárgyalni nem lehet. De meddig tarthat még egy nép tengődése élet-halál között, szétszórtan a menekülttáborokban? A kérdésre a választ szabatosan Tawfig Toubi, az Izraeli Kommunista Párt főtitkárhelyettese adta meg: „A további vérengzések megakadályozásának egyetlen módja, ha Izrael kivonja csapatait Libanonból és az összes megszállt arab területről, amelyeket 1967 óta elfoglalt: ezáltal lehetővé válik egy független palesztin állam megalapítása a Jordán nyugati partján, Ciszjordániában. Kelet-Jeruzsálemben és a Gaza-övezetben, továbbá, hogy a térség valamennyi állama kölcsönösen elismeri és tiszteletben tartja egymás szuverenitását, területi egységét.” Addig azonban félő, hogy sok víz fog lefolyni a Jordánon, újabb és újabb határozatok és tervek születnek, meddő tárgyalások folynak majd és újabb harcok lángolnak föl... Összeállította: LÁNG ÉVA
