Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-01-26 / 5. szám
fórum Azt álmodtam, hogy egy korszerűsítés alatt álló nagy textilgyár igazgatója vagyok. Éppen azoknak a nyugatnémet gépeknek a szerelését kezdtük, amelyek hónapokig álltak az udvaron, várva a munkacsarnok elkészültére. Am év vége lévén, eljött a leltározás ideje is. s ijedten közölték velem, hogy hiányzik egy ötvenezer dolláros gép. A nyilvántartásba pontosan bevezették, de sehol sem találják. — Az nem lehet! — mondtam magabiztosan. — Egy olyan gyárban. mint a miénk, minden a legnagyobb rendben van. nem veszhet el egy tű sem, nemhogy egy ilyen nagy gép. Még egyszer nézzenek ál mindent, állóeszköznyilvántartást. csarnokokat — a gépel meg kell találni! Másnap reggel a leltárfelelős remegő hangon jelentette: — A számvitelben minden rendben van. A gép nincs meg, valaki ellopta. ÁLOM-KRIMI Még hogy ellopták!. . . Hívtam a rendészet vezetőjét. Hogyan őrzik a gyárat, ha ekkora gépet valaki kivihet innen? Utasítottam, azonnal nézzen utána. Egy hét múlva összetörtén jelentette, nincs gép. de lopásra utaló jel sem. — Ki kell hívni a nyomozókat — adtam ki a parancsot. A nyomozók még egy icipici nyomra sem találtak, sem az üzemben, sem a környéken, sehol az országban. Hiába! Nincs tettes, orgazda, jóhiszemű vásárló sem. Az ügyel le kell zárni. A felelősöket fegyelmi elé állította, mindenki megkapta a büntetést. Természetesen az én év végi prémiumom is elúszott. Eltelt néhány hét. amikor egy munkás beállított hozzám. — A hulladékot hordjuk el a gyár udvaráról, a halom alatt egy lepecsételt ládát találtunk. Mit csináljunk vele? Lerohantam az udvarra, kicsomagoltattam. Ott van a vadonatúj nyugatnémet gép! Most aztán mit legyek ? A gép már nem szerepe! az állóeszközök nyilvántartásában, a „bűnösök ” már meglakoltak érte. Mi tévők legyünk ? Szedjük szét. hordassuk el a szeméttel, vagy éjjel vigyük ki a gyárból egy elhagyott területre? Tehetetlenek voltunk és tanácstalanok. Végül a felettes szervekhez fordultam, adjanak tanácsot, hogyan lehetne a gépet újból bevenni az állóeszközök közé, hogy termelhessünk rajta. Vártam; közben izzadtam, gyötrődtem. Kimerültén ébredtem fel, anélkül, hogy a válasz megérkezett volna. Jó, hogy csak álom volt. Csak álom lehetett, hiszen ilyesmi nálunk nem fordulhat elő. . .(?) (zsebik) I. Ismét hull a hó, s néhány szorgos ember már igyekszik járhatóvá tenni az utat. A járda szélén szeméttel teli kukák sorakoznak. Mellettük egy teherautó küszködik, próbál elindulni. A sürgölődés közben azonban feldönt egy kukát. A szemét a tisztára söpört járdára ömlik. A gépkocsivezető kinéz az ablakon, látja, hogy a kocsiban kárt nem tett. hát sebesen elillan. Hisz’ nem történt semmi . . . II. Galánta (járási székhely). Tömeg. ÚTON, ÚTFÉLEN Mozgás. Emberek, emberek. . . egymást lökdösve-érintvc sietnek... Mi is köztük. Sietünk. Előttem gyűrött ruhás férfi, megáll, megszólít egy idegent: „Dohányzik? Adjon tüzet” Az ismeretlen odanyomja cigarettáját.. . „Köszönöm. — Kérem.” Mennek tovább. Boldog cigarettások. Nem ismerik egymást, de egymásnak tüzet adnak. Sietve nézek szét. Kinek az arcán van mosoly? Én mosolyt szeretnék kérni. De nem szólíthatok le senkit, még talán azt gondolnák rólam, hogy . . . Hogy irigylem a dohányosokat. Azok mernek. Azok igen! De én?! Mit nem adnék egy mosolyért! Nagyon fáradt ember vagyok, jólesne egy parányi mosoly, talán felragyogtatná szívem, mint az égő cigaretta, amint tüzet éget a másikra. SZÁRAZ PÁL Miért nincs, ha van ? Ésszerű táplálkozásunk legfontosabb élelmiszerei közé tartoznak a tejtermékek. Statisztikai kimutatások árulkodnak róla (jó értelemben), hogy egyre többen vagyunk, akik szeretjük és szívesen isszuk a tejet, a tejkoktélt, a kefirt, a joghurtot, készítünk minél több túrós, sajtos ételt, és ezzel arányosan egyre feljebb kerülünk azon gazdaságilag fejlett országok ranglistáján, amelyek a legtöbb tejterméket fogyasztják. így van ez rendjén. Meg az is. hogy állandóan bővül a választék élelmiszerboltjainkban e termékekből — főleg a sajtból. Hol van már az az idő, amikor külföldi útjainkról sajtféléket hoztunk haza kóstolóba az otthonmaradoltaknak. Ma válogathatunk bőséggel. Néha több is van, mint amennyi kellene, mint amennyi elfogy. . . Egyik fővárosi nagy élelmiszerközpontunk büféjében ostvepkát raktak ki a pultra. Ebből az ízletes hazai specialitásból mindenki szívesen vásárol. Vagy hárman álltunk oda egyszerre a pult elé, várva, hogy az eladó kirakja az árut. Mögöttem egy idős néni. Megvettem a magam ostyepkáját, már indulni akartam, amikor meghallottam az eladó éles hangját: — Vagy megveszi az egészet, vagy válasszon magának más sajtot! — A néni egy ideig lehajtott fejje! állt, aztán megismételte kérését: — Én nem tudok többet megvenni mint egy felet. . . pénzem sincs rtí meg sok is. . . Mit csinálnék én egy egész ostvepkával. . . ? Az eladó kérlelhetetlen maradt. „Félbe vágni nem lehet!” A probléma ebben az esetben megoldódott, mert megvettem a sajt másik felét (bár nekem sem kellett annyi). De nem hiszem, hogy lenne olyan szabály, olvun rendelkezés, amely a nagy darab sajt felezését tiltja, mert ezzel éppen azokat sújtanánk, fosztanánk meg az ízletes-tápláló sajtfélétől, akiknek a tejtermékekre valóban szükségük van. . . A rról már nem is beszélek, hogy délután, ugyanebben az üzletben hallottam a következő monológot: — Érdekes, hogy én mindig akkor kerülök ide, amikor még vagy már nincs ostvepka. Lassan kételkedni jogok abban is, hogy egyáltalán van ilyen sajt. Pedig van! Kérdez: Kucman Mária poltári lakos Szeretném tudni, milyen dijat kérhet a kémé ha az új házak kéményét ellenőrzi? Mi 283 koronát fizettünk, a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járásban élő növéreméktöl ugyanezért a munkáért csak 43 koronát kértek. Válaszol: Karácsony Károly, a Kommunális Szolgáltató Vállalat kéményszeprö-üzemrészlegének vezetője Családi- vagy hétvégi házakat, olyan épületeket, amelyekben fűtésre kerül sor, nem adhat (vehet) át a nemzeti bizottság, amíg a kéményseprő nem igazolja, hogy tűzvédelmi szempontból kifogástalanok. A háztulajdonos Írásban, szóban, esetleg telefonon kérheti az ellenőrzést a járási kommunális szolgáltató kéményseprő-részlegének vezetőjénél, olyan — előre megbeszélt — időpontban, amely mindkét félnek megfelel. Ha több lakásegységes házról van szó, a megrendelőnek biztosítania kell, hogy az alatta és fölötte lakó otthon tartózkodjék. Legtöbbször két vagy három kéményseprőre van szükség ahhoz, hogy a kéményátadással kapcsolatos munkákat megfelelően végezhessék. Hogy hányán mennek, azt az üzemvezető dönti el. A járások általában körzetekre vannak osztva, egy-egy kéményseprő a saját körzetében végzi a munkát, és felel a tűzvédelmi szabályok betartásáért. A falvakba autóbusszal, vonattal, esetleg motorkerékpárral, kerékpárral járnak. Kassán (Kosice) és Trencínben például mikrobusz hordja őket a városhoz csatolt távolabbi részekbe. A megrendelésre végzett munkáért órabért kell fizetni. Harminc percen belüli munkáért fél órát, harminc percen felüliért egy órát számlázunk. A helyszínre jutáshoz 30 vagy 45 percet lehet még hozzászámlázni. Ezt több megrendelés esetén is, ha a házak egymástól ötszáz méternél messzebb vannak. Egy munkaóráért a 955 23-as árjegyzék szerint 25 koronát kell fizetni, ehhez járul az árhivatal 479/13/79. rendeletében meghatározott 5,50 koronás árpótlék is. Ha a kéményseprő saját vagy üzemi költségen kerül a színhelyre, a megrendelőnek ezt is meg kell térítenie (autóbusz-, vonatjegy ára stb.). Ilyenkor a tényleges utazási idő is beszámitódik a költségekbe. Ha a háztulajdonos maga biztosítja a szállítást (pl. autóval vagy taxival), a kéményseprő csak a ténylegesen ledolgozott időt és a 30, illetve 45 perc utazási időt számíthatja fel. A kéményseprő a munka végeztével kitölti a munkalapot, melyet a megrendelőnek aláírásával kell hitelesítenie. Ezzel elismeri a munkalapon feltüntetetteket. Ha nem ért egyet a számla tételeivel, még ott, helyben megvitathatja a kéményseprővel, esetleg reklamálhat az üzemnél. Ha már aláírta a számlát, nem fogadunk el reklamációt. Az elmondottak alapján a levélíró maga is utánanézhet, miért fizettek az egyik helyen csupán 43 koronát, a másikon 283-at. Köszönöm a tájékoztatást, s megjegyzem: ha kételyünk támad, ne féljünk szóvá tenni, s a fentiek alapján ellenőrizni a számlát, mert utólag már semmit sem tehetünk. De elgondolkodtató az a tény, hogy a saját körzetén — tehát a tulajdonképpeni munkahelyén — belül végzett ellenőrzésért — ami szintén a feladata! — utazási költséget-pótlékot számlázhat a kéményseprő, arról nem is szólva, hogy a járási székhelytől távoleső falvak lakói így eleve többet fizetnek. S több megrendelő esetén is. Mert azt végképp nem értjük, hogy ha egy faluban egyszerre öt kéményt ellenőriznek, s történetesen mindegyiket ötszáz méterre a többitől, az időveszteség-pótlék mellé miért kell felszámlázni ötször az utazási költségeket is?! H. ZSEBIK SAROLTA (nö~sO
