Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-09-14 / 38. szám

Mindennapi

kenyerünk

Az idős. feketébe öltözött néni naponta kétszer megjelenik városunk új lakónegyedében. Menetrendszerű pontossággal, délelőtt tiz-tizenegy. délután négy-öt óra között. Lassan, ráérősen járja végig a szeméttároló helyeket. Időnként körülnéz, mintha restellené, hogy guberál, azután szaporán beletúr az összegyűlt szemétbe, s ha talál egy darab száraz kenyeret vagy kiflit, gyorsan a táskájába rejti.

Emeleti lakásom ablakából sokszor elnézem őt. s látom azt is. hogy szorgossága csak ritkán eredménytelen. Olyankor, ha mások megelőzik. Amikor a nagy nylonzacskóban kenyér- és kiflidarabokat cipel hazafelé, csendesen mormol maga elé, bólingat lisztes ősz fejével. S ahogy nézem kezében a több kilónyi száraz kenyeret, múlt idők emléke tülekedik felszínre bennem. Gyerekkoromban, ha eldobtam akár egy darabka száraz kenyeret is, az idősebbek azonnal figyelmeztettek: „Ne vétkezz!” Szokások, hagyományok játszottak akkor közre, meg a régi beidegződés: a kenyér ritka kincs. Mostanában már másfajta megbecsüléssel nézünk a kenyérre.

Az idén is asztalunkon van már az új, a mindennapi. Ki gondol szelése közben arra, milyen utat tett meg a búza, míg kenyérré vált? Csak azok mérik fel teljességében, akik útja során találkoztak vele, dolgoztak vele. Ha felmérik! Igaz. kaszapengés, a holdvilágos aratás, a keresztrakás, a cséplés már végérvényesen a múlté, s ezt nem sajnáljuk, mert kevesebb „arcunk verítéke” nyomán több kenyérhez jutunk. Ám a kifogyhatatlannak tűnő készlet nem önmagától születik. S nem is kifogyhatatlan, ha pazarlón bánunk vele.

A kenyér az élet. a bőség jelképe. Hazánkban olcsó, mindenki számára hozzáférhető. Többet vásárolhatunk, fogyaszthatunk belőle, mint bármikor. Válogathatunk a fekete, a fehér, a köményes, az írás, a burgonyás kenyérben, de mindez nem jelenti, hogy kisebb lett az értéke, nem ok arra. hogy kevésbé becsüljük, mint szüléink.

Hazánkban — becslések szerint — több ezer tonna kenyér kerül a szemétbe, válik értéktelenné. Amikor jól lakot tan kidobjuk a kukába a maradék kenyeret, nem gondolunk arra, hányán vannak még ma is a világon, akik az izét sem ismerik, sőt meg sem ismerhetik.

Több helyütt indult már kezdeményezés hazánkban a kenyérhulladék hasznosításéira, de szervezés hiányában kudarcba fulladt minden igyekezet. Tatán ha széleskörű, társadalmi alapokon nyugvó mozgalmat bontakoztatnánk ki. hogy egyetlen szelet kenyér se vesszen kárba, elejét vehetnénk a pazarlásnak.

KANIZSA ISTVÁN

I ulo: Nags LamzIt

A Szlovákiai Nöszövetség hetilapja XXXI. évfolyam

(nő 2;

Főszerkesztő:

HARASZTI - M ÉSZÁROS ERZSÉBET

Főszerkesztő-helyettes: JANDÁNÉ HEGEDŰS MAGDA Megbízott főszerkesztő helyettes:

MEGVERI ANDREA Szerkesztőségi titkár: GRENDELNE S. AGOTA Grafikai szerkesztő: SCHREIBER KATARINA

Kiadja a Szlovákiai Nöszövetség KB 21VENA kiadóvállalata. 812 64 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség 812 03 Bratislava, Martanoviéova 20. Telefon — titkárság: 585 19; főszerkesztő: 549 25 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyedévre 36.40 Kés. — Külföldi megrendelések: A Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS. Ostredná expedicia a dovoz tlaée. 817 59 Bratislava. Gottwaldovo nám. 6. Mugvarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V.. József-nádor tér 1.) — Előfizetési díj: egyéni, évi 180.— Et — közületi 22<».— It — Csekk számi aszúm MNB 2I5-9M62 — A SÜTI 6/28 engedélyével.

Nyomja: Vvehodoslovenské tlaéiarne. n. p.. 042 67 KoSice. Svermova 47.

Indexszám: 49413

Kéziratokat és képeket nem orzünk meg és nem küldünk vissza.

Címlapunkon: Három nemzedék találkozója, könözsi István felvétele