Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-09-07 / 37. szám
kuckó KORCSEK ERNŐ Alszik a tej Jaj! Hé! Hej! Elaludt a tej, valaki keltse fel! Csörömpölnek a tányérok, kanalak zörögnek, pengenek a kések, a villák csörögnek. Zenebona, zaj, zsivaj, hej, hé, jaj! Alszik a tej, fel se ébred. Vége legyen a zenének! Lábujjhegyen jár az óra, papucsot húz a mutatója. LITAVECZ ZDENEK VERSEI Ballada Éneklő madárkák Mindig azt csipogják: A betyárt elfogják! A betyárt elfogják! Meg is fogtak, Vasra is vertek. Az újvári fegyház fenekére löktek. Mondóka Lúdláb, kacsaláb — Elszakadt, hej, a gatyám. Ki bánja ? Enyém volt. Kerül rá kövér folt. Lúdláb, kacsaláb — Elszakadt az istráng. Elszaladt a csikóm, Csillagos nyihogóm. ;nőie) ..•ír! mum * #2 \ ARG A GABOR illusztrációja PIROSKA ES A FARKAS 3000-BEN Volt egyszer egy kislány. Piroskának hívták, mert mindig piros ruhát hordott. A Holdon élt, a 11-es kupolavárosban. Egyszer édesanyja elküldte nagymamájához a Földre. Fel is ült a lunabuszra, mely a Föld és a Hold közt közlekedett. Megbarátkozott útitársával, a farkassal. — Hova mész? — kérdezte a kíváncsi farkas. — Párizsba, a nagymamához. Viszek neki Leonida néni finom süteményéből — mondta a kislány. — Melyik házban lakik? — A 08. utcában, az 5. szám alatt. A lunabusz eközben a Földre ért. A farkas eltűnt a nagy tömegben. Piroska vidáman sétált Párizs utcáin. A farkas nem koptatta lábait. Robotmetrón ment. Pár perc alatt elért a 08. utca 5-ös számú házba. Könnyen megtalálta, mert ez volt az egyetlen földszintes ház az egész Földön. Becsöngetett. Meglepetésére egy robot nyitott ajtót. — Ki vagy'? — kérdezte a robot. — A nagymama unokája — felelte a farkas. — Gye-re be!... Ülj le! Erezd magad ott-hon! — záporoztak a robotgép utasításai. Végre megjelent a nagymama. — Jaj, de megváltoztál, kisunokám! Miért van olyan nagy orrod, füled, szemed, szád? — Azért nagymama, mert úgy szeretlek, hogy megeszlek! — felelt a farkas és felfalta a nagymamát. — Jóllakott, hát lefeküdt. Nemsokára a robotgép Piroskát vezette be a szobába, aki ugyancsak megijedt „nagymamájától”. — Miért van olyan nagy szád? — kérdezte. — Kisunokám, én téged úgy szeretlek. hogy megeszlek! — felelte a „nagymama”. A farkas Piroskát is bekapta Leonida néni süteményével együtt. A robot mindezt látta, és Piroska után ugrott a farkas szájába. A karja kihasította a farkas gyomrát, és mindenki kiszabadult. A farkas még most is ott nyugszik az ürtemetőben. Piroska és nagymamája pedig még most is élnek, ha azóta meg nem haltak. Mai számunknak négy vendége van: Korcsek Ernő, Litavecz Zdenek, Kis Petik Katalin és — Csipogó. Pontosabban: a Csipogó. Mert a név mögött nem személy rejtőzik, hanem a komáromi JaroS kapitány utcai alapiskola sokszorosítással készült, negyedévenként megjelenő lapja, melynek főszerkesztője Németh Éva tanítónő, szerzői pedig az említett iskola tanulói. Köztük a 4. B-s Korcsek Ernő, s az egyaránt 6. A-s Litavecz Zdenek és Kis Petik Katalin. S hogy a Csipogóban akad érdekes anyag, azt nemcsak az itt közölt vers- és mesepróbálkozások bizonyítják, hanem a lap egyéb írásai, rovatai is. Olvashatunk a lap 1981—82-es tanévben megjelent harmadik számában emlékezést József Attiláról, beszámolót arról, hogy a tanulók találkoztak Tóth László költővel és ötéves kislányával: Varga Lajos illusztrátorral s ötödikes Gábor fiával, akik az Ákom-bákom című mesekönyv szerzői, szereplői és illusztrálói. Olvashatunk a felvételi vizsgák, a pionírélet eseményeiről, példás tanulókról. sportversenyek eredményeiről. A gazdag tartalom alapján az a meggyőződés alakult ki bennünk: jól csipog a Csipogó! Hasonló iskolai lapokat a jövőben is szívesen mutatunk be a Kuckóban. Kérjük a tanulókat. pedagógusokat, olvasóinkat, juttassák el őket címünkre: A Nő szerkesztősége. Martanovicova 20., 812 03 Bratislava.
